Az egymillió fontos bankjegy (1954) 79% 7★

Mark Twain írásainak nagyszerűségére sajnálatos módon éppen akkor kezdtem ráérezni, amikor már egyre kevésbé fért bele az életembe a napi akár több órányi olvasás. Arra viszont mostanában kezdek csak rájönni, mennyire magától értetődő és könnyű (látszólag, most) Twaint filmre adaptálni, ami a fenti megállapítás fényében azért elég jelentőségteljes felfedezésnek tűnik. Ezt erősíti az Egymillió fontos bankjegy is, amiben tulajdonképpen minden benne van, amiért Twaint szerethetjük: bölcsesség, éleslátás és az emberi természet kiváló ismerete a kitalált történet szövetébe ügyesen beágyazva, némi kis századfordulós romantika, abszolút csak a hangulatért, szolid és mégis kivilágló humor, az élet szeretete, és mégsem túlságosan komolyan vétele…

Innentől tán nem is kell másról beszélni, mint a prezentációról, ami ugyan látványosan régi, patinásan antik, de a lehető legjobb értelemben: hiába választ minket el most már 70 év ettől a filmtől technikailag, és jóval-jóval több a konkrét cselekmény szempontjából, a néző ösztönösen érti, érzi, ismerősnek véli a felütését, alapállításait, modorát. Látjuk az utcán régimódi ruhákban sétáló Gregory Pecket, és egyből átjön, ki ő, mi ő, mi a baja, miért kedves a számunkra – már-már tudatalatti komfortérzet vesz erőt a nézőn.
Ehhez egyébként kétségkívül kell Peck. Filmkedvelő, régi klasszikusokat élvezni képes közönség számára szerintem ő bármikor bedobható aduász, sosem hallottam még senkitől, hogy ne szerette volna. Bárhol tűnik fel, máris egy potenciális kapaszkodó.
A történet maga az emberi természet kritikus, de rendkívül szelíd tanulmánya: tulajdonképpen a pénzhez, vagyonhoz, és ezen keresztül egymáshoz fűződő viszonyunkat elemzi, hogy miként változik egy-egy személy megítélése nem pusztán a vagyon meglététől, hanem feltételezett anyagi lehetőségeinek mibenlététől függően. A pénz nagy úr, de úgy tűnik, még nagyobb úr a tudás: van-e valakinek pénze most, szert fog-e tenni rá a közeljövőben, csődre vagy meggazdagodásra számíthat-e – az ennek fényében történő helyezkedés és kapcsolatépítés egyszerre álszent és praktikus, bele kell törődnünk, hogy így működik a világ, de a humánus és érzelemalapú viselkedés optimista módon mindig lehetőség még ebben az anyagias közegben is. A másik, az előzőből közvetlenül fakadó konfliktushelyzet a meglévő javak felhasználhatóságára vonatkozik: éhen halhat-e, reménytelenül bukásra van-e ítélve egy ember, akinek a birtokolt vagyona különböző okokból nem hozzáférhető a mindennapi életvitelben? Ér-e a sarki ABC-ben bármit is több milliónyi bitcoin?
Mindennek kifejtése, mint írtam, egy abszolút veszélytelen, de nagyon esztétikus humoros-romantikus filmben történik meg. Szép és igényes, színes filmről beszélünk, tele kiváló, de minimum abszolút adekvát és korrekt színészi munkával, korhangulattal, valamiféle mesés felhanggal – mintha egy korabeli, élőszereplős Disney produkciót néznénk.

Kiváló film, nagyon jó alapanyagból, kimondottan szerettem!