Az arany kesztyű (2019) 72% 21★

Nehéz ehhez a filmhez objektíven közelíteni, hiszen olyan mértékben rántja a nézőjét mélyre a mocsok, az elmebetegség és a szomorúság bugyrába, hogy abból a sokkból bizonyosan hosszú lesz a felépülés – és közben talán eszünkbe sem jut átgondolni, mire is volt jó ez az egész, minek is kellett megnéznünk ezt a gyomorforgató orgiát, ezt a lehető legrosszabb értelemben vett nyomor-, erőszak- és tortúrapornót. Nekem most ez vele kapcsolatban a legfontosabb kérdésem: mire is ez az egész?

Fritz Honka történetét filmre vinni finoman szólva sem lehetetlen, és a mozinak van egy nagyon erős elköteleződése az eseményeknek otthont adó miliő megjelenítésére. Ez bámulatos: a kocsma, meg az elmebeteg sorozatgyilkos lakása (ez a két helyszín, amire a film java korlátozódik) önmagában képes velünk elhitetni, hogy a hetvenes évek Hamburgját látjuk alulnézetből, szóval ilyen téren a film arculata, egyénisége, a vizualitás által megteremtett karaktere éppenséggel telitalálat.
Ahol a dolog lyukra fut, az a továbbiakban az erőszak, a groteszk és ocsmány, alkoholszagú szenny tunkolása – ezt nem tudom szebben megfogalmazni, ez a mozi tocsog a bűzben és a gennyben, akár szellemi, akár fizikai értelemben. Olyan mértékben mutat sokat, olyan mértékben nem ismer tabut, hogy az már bőven a pornográfia határát súrolja, ráadásul Jonas Dassler elmaszkírozásakor a készítők látványosan túltettek a valóságon – ebből vélem azt sejteni, hogy az egész mögött sokkal inkább állt motivációként a gyomorforgatás és a sokkolás, mintsem a mesélés, a közlés szándéka. Mert legyünk benne biztosak, ez a film nem ad nekünk útravalót, csupán egy förtelmes emléket, amire nem akarunk majd emlékezni.
Ez a pokoli forgatag pedig olyan jól működik, hogy az ember komolyan elgondolkodik, valóban ilyen lehetett-e például a hamburgi éjszakai élet, tényleg ennyire kilátástalan és sötét, beteg és mocskos világ volt-e a hetvenes évek Nyugat-Németországának(!) szürkesége, ilyen szinten akarták-e magukat lassú öngyilkossággal kivégezni idős német nők és férfiak tucatjai – mert hát a kocsma, az azért nem törvényszerűen ez, nem törvényszerűen ilyen. Mi lehetett a baj, mi eredményezte ezt, miféle világ az, amiben a filmben látott jelenetek lejátszódhatnak? Amit az orosz Bádogkoporsóban láttunk, azt nem akartuk elvitatni, mert hát Szovjetunió, kilátástalanság, nihil – no de itt? És nincs magyarázat, nincs indoklás, nincs istenigazából semmi, csak a már ránézésre is undorító alkohol és alkoholéhség, a szinte már általunk érezni vélt bűz és izzadtság, mocsok. De egy ilyen élmény után tényleg… miért?

Kétségkívül van ebben művészeti teljesítmény és alkotói vízió, ezt igazságtalanság lenne letagadni, de nem látom azt a helyzetet és értéket, ami miatt ajánlanom kellene. Hacsak nem vágyunk gyomorba maró sokkra – akkor hajrá! De egyébként jobbat teszünk magunknak, ha kihagyjuk.

Aki a film megtekintése után egy hónapon belül egy korty alkoholt is képes inni, az fogadja gratulációm.
Meg az is, aki hozzám hasonlóan képes megnézni ezt előzetes ismeretek nélkül, a trailer homályos emléke alapján, egy groteszk Csábítás/Trash Humpers-jellegű filmre számítva. Nem jó ötlet.
Utólag leginkább egy német Hasfelmetsző Jack-szerű történetnek mondanám, leginkább az igaz történeten alapuló sorozatgyilkosos filmek táborához tartozik. Direkt nem azt írtam, hogy erősíti, de ezt ki-ki döntse el maga. Bár az eléggé kupán vágott a film végén, hogy ez a fazon tényleg létezett, a film cselekménye nagyjából tényleg megtörténhetett, az az elképesztően bizarr lakás négyzetméterről négyzetméterre pont így nézett ki, ahogyan az Arany kesztyűhöz nevű kocsma is, amely még ma is fogadja a sorozatgyilkos-mániás turistákat és a filmbeliekhez hasonló szerencsétlen/magányos/alkoholista/szexmániás/riasztó öregembereket. Ugyanazzal a mosdóval, zenegéppel, belső kialakítással stb.
A filmnek valóban van egy abszurd/groteszk/bizarr hatása, erőteljes képi világa, és nyomasztóan a nézőre zúdítja az öregedéssel, kiüresedéssel, elzülléssel kapcsolatos gondolatokat, de a kismilliomodik sorozatgyilkosos moziként majdhogynem felesleges. Nem akar semmi mást, csak a történtek abszurditását visszaadni.