Az apa három lánya (2023) 72% 18★

Nem igazan tudok annal nagyobb dicseretet irni egy filmrol, minthogy a nezese kozben Ingmar Bergman jutott eszembe. Persze senki ne varjon tole hasonlokat, mert nem egy korszakos alkotas, de pont olyan, amilyenbol epp eleg keves van ahhoz, hogy nagyon megbecsuljuk. Aki szivesen erzi magat szinhazban filmnezes kozben, azok elvezni fogjak.

Pont olyan temakkal foglalkozik, amelyeken az utobbi idoben nekem is kulonosen sokat jar a fejem, mint peldaul a traumaink, illetve hogy ezek hogyan formaljak a szemelyisegunket es hogy milyen kapcsolatok alakulnak ki a csaladon belul ezek altal. Lanyos apakent pedig kulonosen megerintett az a jelenet, amiben a drama kicsucsosodik: nathasan neztem, de nagyon orultem, hogy volt nalam papirzsepkendo.

Egy apa haldoklik, a három elhidegült lánya pedig vigyázza az utolsó napjait. Előjönnek a sérelmek, előítéletek, ítéletek. A karakterek jól hozzák az első-második-utolsó gyerek szindrómát, a edáns, a nemtörődöm, a boldog, stb. és az ezekhez kapcsolódó látszatot, meg persze ami a valóság mögöttük.
Ez inkább egy csendes drámai színdarab, melynek a mondanivalója, hogy inkább beszélgessünk, mintsem éljünk egymás mellett. Mondjuk ki a valót, mint kerülgessük a dolgokat. Jó film volt, jó színészi játék, jó felépítés, erős zárás.