Az alkotó (2023) 64% 186★

Az előzőleg nézett két borzalom után, erre nagy reményekkel ültem be, és bíztam benne, hogy ezúttal jól döntöttünk, mikor jegyet váltottunk rá. Társaimmal ellentétben, én nem csalódtam benne, és ugyan a világot nem váltotta meg, nálam jelenleg simán elfér az idei TOP10-es listán, de lássuk bővebben:
Rengeteget merített Asimov műveiből (pl.: Én, a robot), de inspiráció lehetett még itt az A.I. – Mesterséges értelem, a Szárnyas Fejvadász, illetve még picit a District 9 is. (spoiler) Igazából semmi újat nem mutat, amit ezekben már ne láttunk volna, mégis olyan hatásosan vegyíti ezek legjobb elemeit, hogy ezt nem lehet felhozni ellene, mint komolyabb negatívum. Ez is egy amolyan Anti-Terminátor darab, ahol a gépek és az emberek közti globális konfliktusban inkább a robotoknak szurkolunk. Itt persze ez nem is túl nehéz feladat, hisz a fajtánk többnyire szem előtt lévő tagjait undorító, utálatos, minden empátiát nélkülöző férgeknek mutatja be. Hogy is szoríthatnánk olyanokért, akik pl. védtelen falusiakat, meg síró gyerekeket azzal fenyegetnek, hogy kivégeznek egy ártatlan kutyát? (Emellett mondjuk az sem számít nekik, ha ezek az úgynevezett robot szimpatizánsok járulékos kárként végzik egy-egy légicsapás során, amit egy NOMAD nevű szuperfegyverrel zúdítanak a kiszemelt célpont nyakába. Akár egy precízebb „Halálcsillagként” is tekinthetünk rá, de erre a hasonlatra még visszatérek.)
Az alapja egyébként teljesen egyszerű, de eme disztópikus háborúba vegyül bele főhősünk drámája, aki a cselekmény során elég komoly jellemfejlődésen megy keresztül. Megtudja például, hogy az egész ellentét kiindulópontja egy spoiler. Persze ez még senkinek sem lenne elég indok oldalt váltani, szóval egy elég komoly személyes motivációt kap, ami valamelyest még engem is meghatott.
Sajnos olyan emberekkel néztem meg ezt a filmet, akik eleve nehezen fogják föl az öntudatra ébredt, magától fejlődő, illetve érezni is képes gépek koncepcióját, szóval elég lelombozó volt hallgatni, ahogy több ponton is teljesen lényegtelen dolgokba kötöttek bele. (A „Hogy tudna már sírni egy robot?”, meg hasonló jellegű nevetséges kérdéseket / kritikákat inkább szóra sem méltattam, hisz azt sem képesek elfogadni, hogy bizonyos szempontból, mi is amolyan fejlett gépek vagyunk.) Erre pár spoileres példa:
– spoiler
– spoiler
– Kifogásolták továbbá, hogy a film össze-vissza ugrál az időben, és zavarónak találták a fejezetekre bontást is, de nekem ezzel sem volt bajom. Általában örülök, ha egy történet nem ragaszkodik a lineáris meséléshez, szóval én ezt inkább értékeltem.
Imádtam amúgy a hangulatát (Túlnyomóan komor, súlyos és sötét, de akadnak benne könnyedebb, illetve szépnek mondható pillanatok is.), a zenéit, a látványvilága pedig csillagos 5-ös. Kötelezően moziban nézős, hisz az effektjei, így a tájak, a gépek, a járművek megvalósítása és designjai, már-már makulátlanul gyönyörűek. Mindemellett az Alphie-t játszó kissrác elképesztően játszott. Szerintem simán lesöpörte a felnőtt, tapasztaltabb társait a színről, ami azért ritka, mivel sosem bírtam túlzottan a gyerekszínészeket. (Fénypont mellette még természetesen „I'm just” Ken Watanabe is, akit szinte mindenben kedveltem eddig.)
Végeredményben, az összeollózott sztorin, illetve a katonaság árnyalatlanságán (Létezik ilyen szó?) kívül tényleg csak apróságokat tudok felhozni a kontra oldalon. Ilyen mondjuk az a nevetséges spoiler?! Másrészt az embereknek mi hasznuk lett abból, hogy spoiler?
Biztos volt még pár dolog, amibe bele tudnék kötni, de igazából nem akarok, mert én élveztem ezt, plusz szívesen újráznám is, így tényleg csak ajánlani tudom mindazoknak, akiknek bejöttek az értékelőm elején említett művek, mivel nekik szinte garantáltan tetszeni fog.

Nagyjából úgy vagyok vele, mint az Elysium-mal. Önálló sci-fiként lehetne mélyebb, átgondoltabb, ám vizuális világalkotásban vérprofi, haladó a cselekmény, vaskosak az akciók, érzelmileg túlcsúszik, de működik. Átfogva nagyon élveztem, részemről már ennek is örülök.

Negatívum:
-gyenge transzhumanista sztori;
-közepes karakterek;
Pozitívum:
-zene+hang rendben volt;
-nincsenek túlzsúfolt harci jelenetek;
-egy két jelenetért *-os 5-öst érdemel Gareth Edwards ( … mint a Zsivány Egyesnél is..).

Egy újjabb sci-fi film, amit egy jól összekomponált trailer után úgy vár az ember, mintha az év filmjét készülne megnézni. De nem :(
Mesterien össze tudják rakni ezeket az előzeteseket, mert az ember nem azt várja ezután, hogy a film közepén azon agyaljon,hogy most akkor ki kivel van, kinek kell szurkolni :/ Esküszöm nem tudtam néha mi történik, mert megy az eksön, szép a látvány, de ha most le kellene írnom a tartalmát, hogy mi történt itt pontosan, hát bajban lennék. Vagy nagyon rövid.
A vizuális élmény azt mondom oké, a karakterek elmennek egynek, habár kicsit azt éreztem a végén,hogy nemhogy én nem éreztem a kémiát a film és köztem,de a gyerek és a srác közt se nagyon „szikrázott a levegő” :) meg az érzelmeik is túl lettek tolva a végén :/
Elenyésző poénok és halovány késztetés,hogy én ezt mégegyszer megnézzem. Nagyon sajnálom,mert egy egyedi filmet vártam, ahol nincsenek gigasztárok,de mégis sokat ad. De inkább maradok a Ready player one és Alita filmeknél, amiktől meg semmit nem vártam kb,de kedvencek lettek. Kár érte :((

Fantasztikus kepi vilag. Jol kitalalt, gyonyoruen megalkotott vilag. Jo es valtozatos sztori, lehengerlo latvany. A futrisztikus epuletetek, gepek, jarmuvek mind bombasztikusan neznek ki. A foszereplo talan nem tud sokat hozzatenni az elmenyhez, de el sem vesz belole. Nem unatkoztam egy percig sem, pedig rovidnek nem nevezheto.
Lehetne persze fanyalogni, hogy nem egy gondolkodos, vilagmegvalto scifi. Nem, nem az. Ez egy sci-fi, akcio, kaland film; abbol pedig a kivalobbak koze tartozik.
Jo lenne belole egy sorozat mert neznem még, erdekelne a tortenet tovabbvitele, esetleg mellekszalak tortenetei. Jo lenne egy filmes vilagot raepiteni.
Ez szamomra egy igazi retinapetting volt, ilyet akarok meg sokat.

Alapvetően erre a két órára egy nagyon különleges világot bemutató sztorit kaptam, ahol az emberek és M.I.-k együttélnek, sőt, jóformán alig lehet megkülönböztetni egymástól a két csoportot. A sztoriba pár helyen bele lehetne kötni (nagyon Amerika-központú, Ázsiában lényegében mindenre lőnek ami mozog), viszont a látvány az gyönyörű, moziban ez brutális lehet, mint tévéképernyőn vagy laptopon nézve akár. A látvány igazából ennek a filmek a lényege, mert a sztori kissé szirupos romantikus/családi film, amit sci-fi-be rejtettek el. Ez a romantikus/családi vonal egészen elfogadható, ha az ember nem gondolkodik sokat, a sci-fi részét helyenként véleményesen kell fogadni, viszont aki kikapcsolódni akar és nem „gondolkodni” annak egyszeri fogyasztásra a film remek választás lesz.

Egyszerű történet, ami látvánnyal, hangulattal és érzelmekkel próbál operálni. Utóbbi többé-kevésbé, de inkább kevésbé sikerült neki, pedig a főszereplő drámájával még azonosulhattam is volna. A komor, disztópikus, háborús hangulat viszont jól sikerült, nagyrészt emiatt tetszett, de ide sorolnám a fejezetekre bontást és a több idősíkot is.
Valójában mondanivaló is található benne a gépek és az emberek háborús konfliktusa, illetve párhuzamba állítása mentén. Semmi kifogásom nincs a rendezői döntés ellen, ami érzéketlen, rideg mészárosgépekként láttatja az embereket, hogy a néző a gépeknek szurkoljon, sőt, meg is értem. (Azért, amikor az egyik katona azzal fenyegetőzött, hogy fejbe lövi a kutyát, megállt a levegőben a kezem a popcornnal, és elkezdtem csúnyán nézni, de szerencsére ezt nem lépték meg.) Ennek kapcsán tetszett, hogy több robot, pl. Alphie (ugyanitt: elismerem a gyerekszínésznek) is képes volt a fejlődésre, sőt, így is történt, és a film végére több érzelmet produkált, mint egyes emberek. Az MI fejlődésével ezt el tudom képzelni a valóságban is, bár korunkban is vannak olyan emberek, akikbe még annyi érzelem sem szorult, mint egy gépbe. (:
Szerettem volna, ha többet tudunk meg a kialakult helyzetről, mélyebben belemennek a konfliktus okaiba, de a hibái ellenére is egy jól sikerült alkotás lett.

Igazi sekélyes és egyben szirupos amerikai baromság. Az esztétikuma még talán ér valamennyit, de ezen a téren is a „kevesebb néha több” elve érvényesül..

Egy üde színfolt volt számomra az Alkotó, hiszen komor, sötét atmoszférájával, valamint meglehetősen korrekt világkidolgozásával bár nem találja fel a spanyolviaszt, de mégis képes volt egy intelligensnek ható akció-sci-fit létrehoznia, amelyben az ázsiai helyszínválasztás a vallási mellékszállal még frissnek is hat. Egyesek számára ugyan csalódás lehet, hiszen a trailerek egy akciófilmet mutattak be, amely igaz is a műre, de egy kétórás non-stop lövöldözés helyett kapunk társadalmi kérdéseket, drámát és még egy elgondolkodtató világot is, amely meglehetősen reális képet fest a mai ismereteink alapján a jövőről. Aztán persze majd kiderül mi lesz.

Értékelés: 8/10

1 csillag a látványnak (és a felvázolt disztópiának, mint alapötletnek), 1 csillag a zenének és zörejezésnek és 1 csillag, hogy nem volt hosszabb a film.
Ezeken kívül, minden más ami a vásznon történik, (de literally minden) olyan logikátlan, kidolgozatlan, blőd baromság, hogy „arra nincsen megfelelő szó, vagy több szóból álló kifejezés.” Az ember egyszerűen kapkodja a fejét a rengeteg hülyeségtől és nem telik el úgy 3 perc, hogy ne lehetne belekötni a cselekménybe a film saját szabályrendszere alapján. A főbb (egyébként kifejezetten sablonos) karaktereknek vagy semmilyen motivációja nincs, vagy annyiszor változik, hogy a játékidő kb. felére mindenkinek a sorsa érdektelenné válik, ennek okán pedig a drámai vonal, ami végig átszövi a film cselekményét, semmilyen hatást nem tud kiváltani.
Természetesen ez a mestermű tele van klisékkel és klasszikus filmes fordulatokkal is, amiket annyiszor láttunk már, hogy bárki gond nélkül be tudja előre tippelni azokat a film nézése közben.
Jhaaaajjjj. Utoljára a sci-fi műfajon belül talán a Don't Look Up idegesített ennyire, csak az a film más módon volt kretén.
Aki mindezt nem hiszi, nézze meg bátran, de azt a 133 percet sosem fogja visszakapni.