Attack of the Giant Leeches (1959) 33% 3★

Meglepő módon nem fájt – talán az utólagos színezés által pluszként hozzáadódott hangulat miatt, mindenesetre Az óriáspiócák támadása veretes példánya az ötvenes évek gumimaszkos szörnyfilmjeinek, azon belül is a tudatosan minél kisebb költségvetésből, lehetőség szerint újrahasznosított forgatókönyvekből legyártott daraboknak.

B-film ez a javából, annyira B, hogy az már C, de aktuális meggyőződésem szerint meg kell próbálnunk úgy nézni, mint egy ma már nem létező műfaj hírvivőjét. Egyetlen órácska nagyon olcsó, de esszenciális kikapcsolódás, amiben van szörny, mocsár, jó nők relatíve alul öltözve, zabálnivaló pasik sok pucér felsőtesttel, lényegre törő zene és a komolyan vehetetlent halálosan komolyan vevő, éppen emiatt „annyira rossz, hogy már jó” színészi játék. Valójában ennek a filmnek van szórakoztató faktora, csak mi már trash-nek, jó esetben bűnös élvezetnek tekintjük, a maga korában pedig talán valamiféle alkalmi kitekintés lehetett a napfényes, de szürke hétköznapokból.
Különösen nem szeretném oktalanul lenézni és megvetni az ijesztgetés-faktort, főleg a gumiruhás szörnyeket – mai szemmel, füllel és ésszel már nagyon nehéz visszahangolni magunkat az ötvenes évek átlagnézőjének ingerküszöbére, de a küldetés nem lehetetlen, ebben az esetben pedig el tudom képzelni, hogy valakinek ez 1959-ben legalább annyira lidérces volt, mint húsz éve bármelyikünknek egy húzósabb X-Akták rész.

Főként a ma hajnalban nézett Ski Troop Attack hatására én ezt a filmet, főleg az utólag – kissé igénytelenül, de legalább – megszínezett változatát fellőném egy ötösre.