Aranyláz (1925) 81

The Gold Rush
95' · amerikai · kaland, dráma, vígjáték, némafilm, western 12

Chaplin filozofikus és önironikus filmje megannyi, mára klasszikussá lett poént vonultat föl a méltóságteljes cipőevéstől a lírai zsemletáncig. A Vadnyugat hőskorában, aranyásók közt játszódó történet első részében bemutatott éhezést, lecsúszást s véletlen megmenekülést a másodikbeli… [tovább]

Szereplők

Charles ChaplinMagányos aranykereső
Mack SwainJim McKay
Tom MurrayBlack Larsen
Henry BergmanHank Curtis
Malcolm WaiteJack Cameron
Georgia HaleGeorgia

Kedvencelte 7

Várólistára tette 55


Kiemelt értékelések

Honey_Fly 

Ennél a filmnél éreztem rá igazán először arra, hogy a humorérzék a legnyomorultabb körülmények között is enyhíthet a kínlódásunkon. Erre majd igyekeszem emlékezni. Köszi Charlie.

Rekaboni

A Modern idők jobban tetszett, de azért ezen is jót szórakoztam, olyan volt, mint amit elvártam tőle és nem is kell többnek lennie. Chaplint nagyon szeretem az esetlenségével együtt. A kor is kedvenc. Egy nagyon aranyos film, jó humorral.

AnnaAnn

Elsőre azt mondanám, hogy jó (bár eddig ez az egyetlen Chaplin film, amit láttam). Nem nevettem magam halálra, de megmosolyogtatott. Főleg a medvés jelenetek tetszettek, meg az, ahogyan a csavargó megpróbálja „meghódítani” szíve hölgyét. Amikor táncoltak, és egy kutya is bekapcsolódott, azon nevettem a leginkább.

NB14

Az ötödik legsikeresebb némafilm a filmtörténetben.
Guillermo del Toro, Akira Kurosawa, és a Chaplinről készült életrajzi filmet rendező Richard Attenborough is a kedvenc filmjének nevezte. Pop Taylor, a táncoló talajkutató a legidősebb ember, aki valaha szerepelt filmben. 1828-ban született (1932-ben halt meg), a Klondike-aranyláz idején már 70 éves volt. Csak a film első jelenete, a bányászok hegymászása készült eredeti helyszínen.
Chaplin önéletrajzából:
„Most már szabad voltam, és nekiláthattam a United Artists részére készülő első vígjátékomnak. Nagyon szerettem volna felülmúlni A Kölyök sikerét. Hetekig gyötrődtem, gondolkoztam, törtem a fejem, hogy ötletet préseljek ki belőle. Ezt mondogattam magamban: – Most grandiózus filmet kell produkálnom! A legnagyobbat, amilyen még nem volt!
De semmi nem jutott az eszembe, míg egy vasárnap reggel, mikor a hétvégét Fairbankséknél töltöttem, reggeli után térhatású fényképeket nézegettünk Douglasszal. Néhány kép Alaszkában, a Klondike-hágón készült, az egyik felvétel a Chilkoot-szorost ábrázolta. Hosszú sorban másztak az aranyásók a fagyos meredélyen: a hátoldalra nyomtatott szöveg ismertette, hogy a szoroson való átkelés milyen nélkülözésekkel és megpróbáltatásokkal járt. Rögtön arra gondoltam, milyen ragyogó téma ez, mennyire mozgásba fogja hozni a fantáziámat. Ötletek, vígjátéki helyzetek alakultak ki a fejemben egy pillanat alatt, s bár nem volt kész a sztorim, a körvonalak máris felderengtek.
Sajátos jellegzetessége a vígjáték-alkotásnak, hogy a tragikum ösztönöz a komikumra; mert a nevetés, úgy hiszem, tagadó magatartás: nevetnünk kell tehetetlenségünkön a természet erőivel szemben – mert másképp megőrülnénk.
Olvastam egy könyvet a Donner-expedícióról, mely útban Kalifornia felé eltévedt, és betemette a hó a Sierra Nevada hegyormai között. Százhatvan emberből tizennyolc maradt életben, a többi éhen halt vagy megfagyott. Voltak, akik megették a halottakat, mások a csizmájukat sütötték meg, hogy éhségüket csillapítsák. Ez a gyötrelmes tragédia ihlette egyik legmulatságosabb jelenetemet. Gyötrelmes éhségemben megfőzöm és megeszem a cipőmet, szedegetem a szögeket, mint a csontos a sült kappanból; végül spagetti gyanánt elfogyasztom a cipőzsinórt. Az éhségnek ebben a delíriumában a társam csirkének vél, és fel akar falni.
Hat hónap alatt egész sor vígjátéki cselekményt gondoltam ki, és megkezdtem a felvételeket forgatókönyv nélkül. Természetesen sok zsákutcába is tévedtem, és számos mulatságos képsort el kellett hagynunk. (…)
Az Aranylázt New Yorkban, a Standard Theatre-ben mutatták be; a premieren én is részt vettem. A film úgy kezdődött, hogy jókedvűen szerencsétlenkedem egy szakadék szélén, és nem veszem észre, hogy hatalmas medve követ; a közönség ettől a perctől rikoltozott és tapsolt. A nevetés alatt elszórt taps hallatszott egészen a film végéig. Hiram Abrams, a United Artists kereskedelmi igazgatója később odajött hozzám, és megölelt.
– Charlie, legalább hatmillió dolláros összbevételt garantálok. – Valóban annyi lett.”

viky0222 

Azt hiszem most már biztosan mondhatom, a némafilmek nem nekem valóak. Hamar elvesztettem az érdeklődésem, a történetet sem mindig tudtam követni, de azért nem katasztrofális. Látom benne az értéket, látom, Chaplin miért volt annyira népszerű, mert tényleg zseniális az alakítása. Semmi képpen sem akarok elrettenteni senkit a megnézésétől, aki kedveli a műfajt, annak ez is bejöhet, de én és a némafilm nem tudott összekapcsolódni. Nekem kell a hang, a beszéd, és a folyamatos zenétől (ami kb. végig ismétlődik) idegbajt kaptam. :D


Hasonló filmek címkék alapján