Újra virul a fityula (Apáca show 2.) (1993) 78% 201★

Ez tetszett, bár az első rész jobb. De ez sem olyan rossz, vicces, humoros a szokásos Whoopi Goldberg színvonal. Szórakoztató ez a nő, és ebben is jól nyomta. :-)

Nagyon, nagyon nagyon tetszett. Annyira imádom az ilyen stílusú filmeket. A gospel továbbra is óriási kedvenc. A téma pedig nálam egyértelműen bejött. Imádom az olyan filmeket, amiben egy problémás, lázadó gyerekekből álló csoportot spoiler. Bár ezeknél mindig elgondolkozom rajta, hogy tényleg csak 20-25 diákon múlik spoiler. Minden esetre tényleg imádtam a filmet. A szereplők szuperek voltak; a visszatérőek és az újak is. A dalokat is nagyon jól megválogatták. Hatalmas kedvenc lett.

Imádtam az első részét és ezt is legalább annyira. :)

Nem rossz, de az előző rész jobb volt.

Sokszor újranézős film. Éppen most néztem meg… nem is tudom hányadik alkalommal. Fantasztikus folytatás remek dalokkal, mulatságos egyben tanulságos történettel. Jó volt viszontlátni a kedvenceket.

Olyan ez a film, hogy ha nem készült volna el, akkor se ért volna senkit sem tragédia. Fájóan sablonos és kiszámítható. Az előző rész nálam 2-vel több csillagot kapott, ez nem igazán nyerte el a tetszésemet, nagyon erőltetett volt már, a zenék se jöttek be (tény, hogy a gospel alapból nem a szívem csücske…).
Rita anyjával meg én részben egyet tudtam érteni, már mindenki énekes akar lenni (ez ment több mint 20 évvel ezelőtt is, de most ezek a tehetségkutatók csak súlyosbítottak rajta)…

Igen, erre is igaz, hogy a folytatás egy kicsit mindig gyengébb, főleg egy olyan kerek sztorinál, mint az eredeti Apáca show.
Mindazonáltal Whoopi játéka és a sok fülbemászó zene, a fiatalok játéka megmenti a filmet.
A kiinduló sztori gyengébb, érezhető, hogy sokat izzadtak a storyboard fölött az alkotók, ebből kifolyólag sem az izgalom feszültsége, sem a katarzis kitörése nem csap olyan magasra. Sokkal inkább a gyerekek emberi sorsa kap hangsúlyt.
Tulajdonképpen inkább hajaz a Veszélyes kölykökre, mint az első Apáca show-ra, ami az alkotások évszámát tekintve elgondolkoztató. Úgy látszik, hogy a kilencvenes évek állami iskoláinak helyzete több alkotót is cselekvésre ösztönzött, és legyártottak pár megoldáskereső filmet ami alternatívát mutat a fiataloknak.
Mindemellett a zene és a gospel, az egészséges versengés és a művészi álmok kergetése harmóniában van a színészi játékokkal és a történetvezetéssel, így sokkal tartalmasabb filmeket kapunk, mint a közelmúlt Step-up típusú filmjei, és mégis elindul a film valahonnan és meghatározható benne a fejlődés kiteljesedése.

Az első film jobban tetszett, de ez sem rossz. Jó volt viszontlátni a kedvenc apácaimat. :) Bàr a gospel műfaj tetszik, a kivülálló hisztis libàt nem kedveltem, az anyjával, valahol egyet tudok érzeni. Sok a „tehetség”, de itt kellett az összefogás az iskola fennmaradásáért.

Az első rész sokkal jobban tetszett, és az sem volt épp megnyerő számomra, hogy megváltozott Deloris magyar hangja.