Akui Kkot (2020–2020) 28

Flower of Evil / Evil Flower · 악의 꽃
70' · dél-koreai · romantikus, sorozat, thriller, rejtély 15
1 évad · 17 rész

Baek Hee Sung az ideális férj. Egy szorgalmas kétkezi munkás, akinek a fémüzlete elég nagy sikert hozott ahhoz, hogy jó életet teremtsen a feleségének és a lányának. Mint amennyire otthon van a házimunkában és a műhelyében, Hee Sung könnyen veszi a férj, az apa, az üzletember és a kézműves… [tovább]

koreai
koreai

Képek 56

Szereposztás

Lee Joon GiBaek Hee Sung / Do Hyun Soo
Moon Chae WonCha Ji Won
Jang Hee JinDo Hae Soo
Seo Hyun WooKim Moo Jin
Son Jong HakBaek Man Woo
Jung Seo YeonBaek Eun Ha
Jo Kyung SookMoon Young Ok
Choi Young JoonChoi Jae Sub nyomozó
Kim Soo OhIm Ho Joon nyomozó
Hong Seo Joonrendőrkapitány

További szereplők

Akui Kkot (2020–2020)
Forgatókönyvíró

Gyártó
tvN
Studio Dragon

Kedvencelte 18

Várólistára tette 47


Kiemelt értékelések

Yuuko 

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz. Mindenesetre köszönöm szépen @Netta88, hogy rátaláltam a Lee Joon Gi-s kihívásodra, és általa erre a sorozatra is. És nektek is @Theana és @Gwener, mert a ti részekhez írt megjegyzéseitek vett rá arra, hogy a Flower of Evil-t válasszam.
Idén nagyon sok jó kdramat láttam, de ha kedvencet kéne választanom, akkor ez lenne az. Imádtam a sztori és a karakterek komplexitását, a zseniális színészi játékokat és a zenéit is. Végig fent tudta tartani a figyelmemet, egyszerűen nem lehetett abbahagyni, annyira addiktív volt.
1. Színészek és karakterek
Bár már a MoonLovers-ben is szerettem Lee Joon Gi-t, de ezt az alakítását imádom a legjobban. Magát a sorozatot az ötödik rész után kedvenceltem, mégpedig az ő részbeli alakítása miatt. De egyébként az az egyik kedvenc részem is. Egyszerűen zseniálisan hozza Hee Sung/Hyun Soo karakterét, az ember állandóan elbizonytalanodik benne, hogy ő akkor is pontosan milyen ember. Tényleg elkövette amivel vádolják? Egyik pillanatban még egy tökéletes, szerető és figyelmes férj, egy kislányát – aki egyébként imádnivaló – apu kicsi hercegnőjeként kezelő apa, aki őszinte mosollyal néz a két számára legfontosabb emberre, a másik pillanatban pedig egy őrült tekintetű spoiler zseniális manipulátor, aki videókból tanul meg érzelmeket kifejezni, és akitől rémálmaid lesznek, amikor rád mosolyog, és rettegj tőle – főleg ha már „a fóliát is leterítette”.
Egyszerűen a közepére már a néző – akinek több rálátása van a dolgokra, mint a szereplőknek –, sem tudja biztosan, hogy amikor ő is azt hiszi, hogy őszinte, akkor vajon nem csak saját magát is átveri, ahogy mindenki mást. Borzalmasan komplex karakter egy borzalmas múlttal, ami lassan utoléri, és már-már maga alá temeti.
Ott van még nekünk Ji Won, a nyomozónő, aki imádja a családját, mégis szembe kell néznie azzal, hogy az egész boldog élete egy hazugságra épült. Meg kell kérdőjeleznie mindent, amiben eddig hitt. Nagyon reális az ő karaktere, és pont ezért nem tudtam megkedvelni, amiért ennyire emberi. Állandóan – és indokoltan – meg-megingott a hite Hee Sung-ban, amiért nagyon zabos voltam rá, hiszen Lee Joon Gi… istenem, ha rám nézne úgy… huh… De persze, ha az ő szemszögéből nézzük a dolgot spoiler, én két lábbal rúgtam volna ki az ajtón, aztán meg zárat cserélek… Szóval nagyon emberi karakter, csak épp emiatt néha felpofozná az ember, pedig teljesen ésszerű, amit érez. De nézőként, aki azért kicsit többet tud nála, pont ezért irritáló néha.
A romantikus szál is tetszett benne, és a kémiára se lehett semmi panasz közöttük. Bár nagyon szerettem volna, ha a kislányuk többet szerepel benne, mert olyan tündéri volt – főleg amikor az apjával voltak közös részeik.
Megemlíthető még a mi riporterünk is, aki miatt elkezdődött minden. Ha eltekintünk attól, hogy minden azzal kezdődött, hogy nem bírt ellenállni a figyelemhajhász cikkek írásának nagyon is kedvelhető egy szerencsétlen. Bár volt egy rész, ahol majdnem véglegesen csalódnom kellett benne, igazából kedvelhető figura és voltak nagyon emlékezetesen megnyilvánulásai.
És ott van még nekünk a spoiler gyilkosunk, aki tényleg egy beteg állat, bár sajnálatos módon egy zseni. Nem akarom még egyszer egy ilyen kaliberű karakter szájából azt hallani, hogy: „Van egy ötletem.” Nagyon dögös volt és rohadt para, kár, hogy az ő háttere nem volt annyira kidolgozva spoiler, de kicsit jobban ki lehetett volna bontani a hátterét.
2. Történet
Végig fent tudja tartani az érdeklődést, voltak olyan részek, ahol szabályosan rosszul voltam az izgalomtól vagy éppen rögtön kattintottam rá a folytatásra, úgy ért véget egy-egy rész. Nagyon addiktív sorozat, mindenképpen kell rá időt szánni, mert nem lehet abbahagyni. Nagyon feszült a hangulat állandóan pörögnek az események, mindig lehet valami miatt izgulni. A néző hamar össze tudja rakni, hogy ki mozgatja a szálakat bizonyos részeknél, de amíg a szereplők számára is kiderül, addig rengeteg más érdekes fordulat történik benne.
Nagyon jól felépített dráma volt gyönyörű befejezéssel, el is morzsoltam pár könnycseppet, annak ellenére, hogy elsütötték benne a második legutáltabb klisémet. De igazából annyira nem bántam, mert nagyon szerettem a történet legeslegvégét.

4 hozzászólás
Theana 

Lee Joon Gi mindig kéri a rajongóit a közösségi oldalakon, hogy szeressék az éppen futó sorozatát (filmjét). Mindig is sokat adott a nézői véleményére, vagy legalábbis nagyon érdekelték őt. És én nagyon szerettem ezt a sorozatot. Az elmúlt két hónapban úgy vártam a szerdákat, mint kisgyerek a Mikulást (a fordítók meg a krampuszok. Vagy a rénszarvasok, haha). 2020 legjobban várt sorozata volt ez nekem, és nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez a másfél-két hónap.

Érzelmileg nagyon erős és változatos, a hangulat emiatt szinte állandóan feszült és feszes, mert a jó és a gonosz, az igazság és a hazugság/titok, a vonzalom és a közömbösség konfrontálódása végig jelen van. A rendezőúr egy remekműve jelenik meg előttünk, az biztos. Szinte mindig komoly, mert azért előfordul pár nagyon édes jelenet Eun Ha-val, vagy Moo Jin oldja a hangulatot nagy ritkán.
Ízig-vérig dráma ebből kifolyólag, ami végig fogva tartotta a figyelmem, bár – szerintem – a kulturális különbségek miatt vannak jelenetek, amikor kicsit túlzónak éreztem az elmélyülést, pedig egyébként értettem, hogy miért húzzák el oda, de engem „kiejtett” abból az érzelmi burokból, amiben olyan szorosan tartott.

A színészgárda hihetetlenül remek; Moon Chae Won, Son Jong Hak, Jo Kyung Sook… és hát Joon Gi, kérdés nélkül ő is a nagyokhoz tartozik. Látszik, hogy sokat készült rá, nagyon belemélyedt a karakterébe és ez a szerep megengedte, hogy megmutassa egy új arcát, amihez a külsőségek is sokat adtak, természetesen, de a hanghordozása, a tekintete, a testmozgása is teljesen idomult ehhez a személyhez. Ez a kép valószínűleg többet mond majd azoknak, akik ismerik ezt a két karaktert, de be akartam szúrni, mert ha csak egy kép is, mégis olyan sokat elmond róluk: https://snitt.hu/kepek/111296

A cselekmény maga nem egy tipikus romantikus-krimiszálon alapszik, ami engem az első olvasás után azonnal megfogott, szerintem az alapkoncepció rendkívül kreatív az összes körítésével, amivel megpakolták. Bármit írnék róla, azt hiszem, az is spoiler lenne vagy valamilyen nyom a krimirajongóknak, ezért még a szerelmi szálról annyit, hogy ez a házasságdráma szerintem sokkal jobban kell a többi tizenéves/egyetemista romcom mellé, mint hinnénk. Több, több, több ilyet. Milyen a párkapcsolat, milyen az, amikor már több éve él együtt két ember, idomult egymáshoz, és még ha nagyon szeretik is egymást, előfordulnak a félreértések, a kommunikációs problémák, milyen, amikor egy hosszú nap annyira áthatja az ember lelkivilágát, hogy a párjával máshogy bánik, pedig nem úgy akar? Ezek mind benne vannak, még ha nem is mondják ki, de nagyon jól megmutatják a megírt szituációk, dialógok, a színészek jelenléte. Emellett viszont az a plusz is lebilincselő, amivel megfűszerezték ezt a históriát. Nagyon összetett, sokrétű, bár dramaturgiailag néha egy kicsit túllőtt.
Valamiért a mániám, de én rettenetesen szeretem, ha egy történetet megfelelő keretek között zárnak le, és itt megtörtént. Hallelujah.

A karakterekről órákig lehetne magyarázni, de természetesen legfőképp Joon Gi figurájáról. Annyi minden van egy emberben, a személyében, hihetetlen dolog ez a pszichológia. Miért, milyen alapon, miért, miért, miért. Sok-sok ok-okozat és megértés. Áh, mennyit lehetne beszélni Ji Wonról is, elképesztő nő a szememben, pedig az elején borzasztóan unszimpatikus volt. Erről mindenképp írnia kell valakinek egy velős elemzést. Muszáj látnom ezt még egyszer.

dalmushka 

9.5 csillag.

Fantasztikus dráma volt, kétséget kizáróan az év egyik legjobbja. A színészi játék egyszerűen zseniális volt, látszik hogy mindenki beleadtta a maximumot. Lee Joon Gi elképesztő mint mindig, talán ez a legjobb alakítása eddig számomra (pedig a Moon Lovers-be se volt semmi). Lassan de biztosan egyik kedvenc szinészemmé növi ki magát. Moon Chae Won pedig nagyon jó színésznő, imádtam, hogy minden érzelem látszott az arcán és Ji Won-t egy nagyon jó és öszeszedett női karakternek tartom, amit átélt ebben a drámában sok embert tönkretenne de ő ment előre még akkor is ha nagyon nehéz volt számára.

A történet is nagyon tetszett volt pár kissé unalmasabb jelenet és az utolsó részt kissé elnyújtották és bele raktak egy számomra nagyon utált klisét de ezt megbocsájtom nekik mert tényleg egy nagyon jól felépített dráma volt egy gyönyörű befejezéssel. A romantikus szál is tetszett, nagyon szerettem, hogy mennyire megbíznak egymásban (pláne a közepe felé), a kémiára se lehett semmi panasz. Szerettem volna ha több jelenlétük lett volna a kislányukkal mert ő annyira tündéri volt, öröm volt nézni.

Szóval mindent egybevetve egy briliáns dráma volt, tele izgalommal, feszültséggel, csavarokkal és csipetnyi romantikával. Az év egyik legjobbja és az biztos, hogy nagyon fog hiányozni ez a dráma.

barbikaunatkozik 

5,5 csillag
Nagyon tetszett… az első (körülbelül) hat rész. Utána mintha az egész kezdte volna elveszíteni a frissességét és egy megszokottabb 2000-es évekbeli latin-amerikai telenovellára hajazni.

Ami nagyon jó ebben a sorozatban, az a színészi játék és néhány karakter (jók és rosszak egyaránt), akik miatt érdemes volt végig ülni ezt a 16 részt. És persze a fényképezés is remek, akárcsak a zenei aláfestés. Viszont maga a történet az, ami a végén lehúzta az átlagba. Ugyanis a kórházas rész után megtört az egész sorozat felépítése. Az addig inkább thriller vonalon nyargaló sorozat ezek után nem tudta eldönteni, mi akar lenni. Családdrámának túl sok benne a krimi, thrillernek túl sok benne a családi dráma, romantikus sorozatnak nem erre került a hangsúly. Egyszerűen mondván szétesett az egész és ez által kiszámíthatóvá, kliséssé vált.

Egy kicsit visszatérve a karakterekre, van egy traumatizált (a változatosság kedvéért, mert idén még nem volt elég, ráadásul dettó ugyan ezzel a csavarral is, ami itt a végére került, már volt egy versenytársa a Born Again-ben) félrediagnosztizált pszichopatánk, egy erős segítő nő, a vicces és segítőkész haver, a (spoilermentesen) húgi és egy kissé szkeptikus zsaru. A negatív oldalon pedig egy elmeháborodott família néhány rossz arcú gengszter társaságában. Ez nem túl sok, csak éppen elég. Viszont közülük a húg karaktere emelkedik ki valamilyen szinten, nem pedig főhősünk, akit már láttunk idén legalább 4 különböző sorozatban, mint karakter, csak most összegyúrták és kiegészítették azzal a bizonyos traumatikus élménnyel. Félreértés ne essék, sajnálom őt, azonban attól még nem lesz semmi különleges benne, ami 2020-ban ne lett már volna. De ezt nem bolygatom tovább, mert csak felhúzom magam rajta. Szóval a hugicáért valóban lehetett aggódni, együtt érezni vele. Ugyan nem léptek meg vele egy dolgot, de elég színes fénypontja volt ennek a saját magába fulladó szériának. Másrészről ugyancsak emelte a színvonalat az apa-anya-fia trió. Az a beteges kapcsolat, ami közöttük kialakult, mintha az arcul köpése lenne a főszereplő családjának. A főgonosszal sincs semmi baj, megfelelőképpen volt félelmetes és tenyérbemászó, főleg miután abbahagyta a show-műsort.

Érdekes, és én lepődtem meg a legjobban, hogy kevésbé tetszett az egész, mint a másik sorozat, amit eközben megtekintettem. Pedig a The King 2 Hearts látszólag semmiben sem jobb, mint ez a széria, egy valamit leszámítva. Azon a csapásvonalon maradt végig, ahol beindultak az események. Nem vállalta túl magát, de azt hozni tudta, sőt, meg is lépte. Így lehetett az, hogy az a 20 részes „szösszenet” sokkal szórakoztatóbb lett számomra, mint ez. A fő gonosz ugyancsak valamiért sokkal inkább kidolgozottabbnak és árnyaltabbnak hat, pedig az is egy elmeháborodott pszichopata állat, de a készítők úgy alkották meg a karakterét, hogy ne csak félni lehessen tőle. És hatalmas piros pont jár a KTH-nak, mert spoiler, pedig szinte ugyan az volt a végjáték, csupán más megközelítésből a történet miatt.

Lehet csak számomra volt ennyire negatív élmény ez a sorozat. Pedig az ígéretes kezdés miatt kár érte. Minden esetre bátra vágjatok bele, mert nincs kizárva, hogy az én készülékemben van a hiba.

p_LillaRéka 

Bár sikerült elsütni a számomra legutáltabb klisét itt is, de ettől függetlenül ha egybe nézem az egészet ez egy elképesztő minőségi munka volt. Remek rendezés, elképesztően hiteles színészi játékok, a karakterek pedig egytől egyig nagyon nagyon érdekesek.
Lee Jon Git mióta doramát nézek tudom, hogy egy nagyon híres és tehetséges színészről van szó, de még egy sorozatát se néztem soha. Nahát ezt a hiányosságomat is sikerült végre pótolnom és most aztán rendesen megbizonyosodhattam milyen jó és tehetséges színész is ő. Remek munkát végzett az elejétől a végéig.
Ellenben Moon Chae Woont már több drámában is volt szerencsém látni, és én mindig nagyon szerettem. Az egyik kedvencemben is ő játszott és ott is imádtam a karakterét, de most Cha Ji Won szerepében mindent vitt nálam. Elképesztően jó karakter volt ő is.
Az sem utolsó, hogy a két színész együtt is nagyon jól működött. Számomra ők egyértelműen az év párosa.
Maga a sorozat hangulata végig borzasztóan feszült, ami a nézőre is képes abszolút átragadni, legalábbis engem ritkán már a rosszullét kerülgetett annyira kivoltam:'DD Tele a sorozat fordulatokkal, és csavarokkal és bár nekem az utolsó két részben már túl volt tolva a melódráma része, így is egy kerek és szép lezárást sikerült összehozni szerencsére.
Összességében számomra ebben az évben ez az abszolút favorit, amit szerintem képtelenség lesz überelni. Előre látom, hogy megint abban az állapotban leszek, hogy nagyon nehéz lesz valami újat elkezdenem, mert ha valami ennyire jó azt én napokig emésztgetem általában és siratom, hogy sajnos ennek is vége van.

scheszti 

Lee Joon Gi-től mindent IS XDD Hogy a Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo után miért épp erre esett a választásom, nem tudnám megmagyarázni, de nagyon jól választottam :)))

Első perctől mindent elhittem a sorozatnak. Aztán szépen, lassan, ahogy haladtunk előre, úgy vontam kétségbe mindent. Zseniális a felépítése és zseniálisan összetettek a karakterek is – nyilván elsősorban Baek Hee Sung-ra gondolok, de igazából mindenkiben van valami nagyon jó (így vagy úgy… :D). Eun Ha-t meg imádtam, zabálnivaló :)))

Többször hajnalig rágtam a körmöm a gép előtt ülve, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni. Időnként rettenetesen nyomasztó, időnként szuperizgalmas és mindig tartogatott még egy meglepetést. Egyáltalán nem éreztem kiszámíthatónak.

Egyedül az utolsó „csavarás” miatt nem kedvenceltem, ezt a rendkívül elcsépelt mozzanatot szerintem kár volt beletenni, bár elismerem, hogy Hee Sung karaktere még egy picit zseniálisabb lett tőle. spoiler

Ah, mit nem adtam volna, ha már tavaly ősszel megnéztem volna! :((

update:
Nem tudok elszakadni a sorozattól azóta sem, szóval mégis kedvenceltem :DD

b_vivi 

A teljes értékelés a blogon olvasható: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/10/flower-of-evil.html

"A Flower of Evil a Train mellett szerintem simán az idei év legjobb k-drámája. Olyan precízen volt összerakva, és szakmailag is olyan hiteles volt, hogy le a kalappal. Bár a sorozat tele volt akcióval, verekedésekkel, harccal, miegymással, ami már önmagában is izgalmas, de szerintem ami ezt a történetet zseniálissá tette, azok maguk a karakterek (mint ahogy annak lennie is kell egy thrillernél). Egy-két szereplőre komplett pszichológiai tanulmányt lehetne építeni.

Képzeljetek el egy családapát, akinek van egy gyönyörű kislánya (majd megzabáltam a cuki fejét), akit egyszerűen imád, és egy felesége, akiért szintén oda van, és akik szintén imádják őt. Klisés, de basszus, minden pszichopata ilyen, nem? Egyik nap még térden állva kér bocsánatot, mert rálépett a lábadra, másnap meg megnyúzza a szomszéd kisgyereket és kiakassza a bőrét a ruhaszárító kötélre. Jó, túlzok, de értitek. Aztán ott a másik oldal spoiler, egy férfi, akinek a szempillája rezdülése is kamu, és azt se hidd el neki, amit rólad mondd, mert tuti csak manipulál. Na, ez a két ember ugyanaz, és attól függ, melyikkel van dolgod, hogy mennyire bír téged. Baek Hee-Sung nagyon, nagyon, nagyon, nagyon összetett karakter volt. És Joon-Gi ezt a karaktert képes volt úgy hozni, hogy ha ő nevetett én is nevettem, és ha sírt, én is sírtam. A srácot sok durva dolog érte gyerekként, ami kvázi kiölte belőle az érzéseket (vagyis ő azt hitte, így volt), és odáig jutott, hogy ő maga sem tudta, volt-e valaha is olyan pillanat, hogy önmaga lehetett. És amikor azt hitte, hogy magát adta, vajon nem csak átverte ezzel is saját magát, és mindenki mást? Na, értitek, kicsit szétcsúszott volt a pasi.

Viszont – és innen SPOILER jön, bár ez a spoiler már az első pár részben kiderül – nyilván mind tudjuk, hogy a srác nem sorozatgyilkos. Az egészet csak rákenik, meg a múltjában vájkálnak (sorozatgyilkos apa, ördögűzés, kínzás, minden, amit el tudtok képzelni), meg az ő nevét használják fel, és ő csak a húgát védi, meg hasonlók. Az tény, hogy Hee-Sung nagyon elszánt, és haragtartó. Ha egyszer beleköptél a levesébe, véged. Az elején bármit megtett volna, hogy ne tudódjon ki a titka, majd később ezt újra eljátszotta, hogy a húga titka ne derüljön ki, és végül már ott tartott, hogy semmije sem maradt, csak a saját titka, miszerint nem gyilkos. De addigra már annyi embert manipulált és vert át, és annyira belekeveredett a szarba, hogy még ő maga is kétségbeesett, vajon ki fog-e jutni belőle. Hogyan győzhetett volna meg ilyen múlttal bárkit is? Vagy ha mást nem, Ji-Wont?

A feleségével, Ji-Wonnal nem egészen voltam kibékülve; és valószínűleg azért, mert iszonyú reálisan ábrázolták. Állandóan meginogott a hite Hee-Sungban, ha valamilyen bizonyíték ellene szólt, ő rögtön ellene fordult. Ez kicsit szélsőségesen hangzik, de erről volt szó. Hiába mondta Hee-Sung, hogy ártatlan, Ji-Won a bizonyítékoknak előbb hitt, mint a férfinek, akit hosszú évek óta ismert. De ha belegondolunk, hogy rá kellett jönnie, hogy éveken át átverték és manipulálták, akkor ez teljesen ésszerű reakció. Ehhez társult még, hogy mivel szerette, nyilván védte is, de közben ott volt benne a zsaru, és az elárult feleség, aki meg akarta tudni az igazat. Szóval éppen amiatt nem szerettem Ji-Wont, ami a legjobb volt benne: hogy iszonyú reális volt a karaktere, és pontosan így kell viselkednie egy nőnek, akinek a férje lehet, hogy sorozatgyilkos. De nekem, aki tudom, hogy ártatlan, pontosan ennyi ellenszenvet kellett tápláljak vele kapcsolatban, szóval ez így volt jó.

És akkor a valódi sorozatgyilkosunk. Tudjátok, hogy imádom a sötét, kissé beteg dolgokat, és pszichopata gyilkosokat, szóval szerintem nem mondok újat azzal, hogy ezt a pasit imádtam. A legdögösebb pszichopata volt, akivel valaha találkoztam. Egyszerűen beteg volt, és kész. Viszont a probléma ott adódott, hogy „beteg volt és kész”. És nem tudtam, meg miért volt beteg. Én szeretem, ha a rossz fiúk háttere ki van dolgozva, és bemutatják, milyen gyerekkora volt, hogyan nőtt fel, milyen érzelmek játszódtak le benne, mikor gyilkolt először és amúgy is, mi vezette el idáig. De az itteni sorozatgyilkosunk esetén nagyjából semmit nem tudtunk meg." Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2020/10/flower-of-evil.html


Népszerű idézetek

Theana 

After I met you, every single moment was filled with first times.

1. évad 12. rész – Hyun Su is Not a Bad Person
Theana 

Ji Won, you’re the one thing in my life that’s the hardest to explain.

1. évad 11. rész – Can't Leave Without You
b_vivi 

A gyilkosságra nincs mentség. Egy gyilkos az gyilkos, bármi is legyen az indíték.

1. évad 15. rész – Detective Cha is Dead
Theana 

Do Hae Soo: Hyun Soo. You and I somehow got lost during our journey in life. We’ll end up wandering around a lot. And that’s why we need to have a starting point so that we don’t get lost again.

1. évad 16. rész – Another Beginning
Theana 

Some truths can ruin a life in a single moment.

1. évad 1. rész – My Dad Tried to Kill Me
b_vivi 

Biztos vagy benne, hogy megtudod mondani, mikor hazudok, és mikor nem?

1. évad 16. rész – Another Beginning
b_vivi 

Kíváncsi vagyok, van-e egy csepp őszinteség is bennem.

1. évad 16. rész – Another Beginning
b_vivi 

Engem látsz, de őt keresed bennem. De tudod, én gyűlölöm őt.

1. évad 16. rész – Another Beginning
b_vivi 

Te csak a hátamat látva üldözöl, és én menekülök előled, mert nem akarom, hogy elölről láss.

1. évad 16. rész – Another Beginning

Hasonló filmek címkék alapján