AJ és a királynő (2020–2020) 80% 24★

Ez a sorozat pont azt adja, amit várna az ember a leírása/trailere alapján, egy kedves sorozat, ahol az elfogadás, barátság és fejlődés van a középpontban. Az alapötlet, hogy egy nagyszájú gyerek utazik egy olyan felnőttel, akit nem ismer és nem kedvel, majd összebarátkoznak kissé lerágott csont, de ezt a közeg szerencsére ellensúlyozza. Pláne nekem, eléggé távol áll tőlem az egész draq queen kultúra, úgyhogy jó volt belelátnom.
Vannak benne nagyon eltalált részek. Amit én elvártam a sorozattól, hogy legyen szerethető és ne legyenek egy dimenziósak a karakterek, ezt nagyjából teljesítette is. Viszont volt pár olyan momentum, ami nekem vagy nem jött át vagy nem éreztem kidolgozottnak, esetleg sok volt. Louis karaktere például egyedi volt, nagyon tetszett, hogy vak, ami már kevésbé, hogy minden második mondata erről szólt. És persze, voltak benne jó poénok, de nagyon hamar meguntam, pedig a karaktere eközben többről is szólt, mégse tudtam élvezni és néha csak fárasztott.
RuPaulról eddig csak hallottam, azt se tudtam, hogy néz ki, sorozat közben néztem a stáblistát, hogy ó, hát ő a főszereplő. Majd megláttam a korát és ledöbbentem, 60 éves, így néz ki és így mozog, hát wow. Ő tökéletes volt, és az AJ-t játszó színésznő is meglepően jó volt gyerek létére. Bár nála meg kell jegyeznem, hogy belehallgattam a magyar szinkronba és hú, ott de idegesítőnek tűnt. RuPaul se lett igazán eltalálva, valahogy elveszik a mélység, nem rossz, nem rossz, csak… lehetne jobb. A színészekre visszatérve azért a mellékkaraktereknél akadtak problémáim, gyakran voltak túljátszva (és nem a draq queenek), bár néha maguk a karakterek voltak elég gagyik.
Sajnálom, hogy mindössze egy évad után kaszálták, néztem volna még, pláne, hogy most jöttek volna az érdekesebb részek számomra.

Bajban vagyok ezzel a sorozattal, mert amennyire cuki és szerethető, ugyanannyira idegesítő. Cuki és szerethető, mert egy nagyon aranyos történetet mesél el a szeretetről, az elfogadásról, a másságról. A tanulságok is a legáltalánosabb tanulságok, amelyeket az élet taníthat és mindezeket egy nagyon jól megírt történetbe csomagolja be. Igaza volt a Királynőnek is (1x9. rész), hogy valahol mindannyian „drag queen-ek” vagyunk, csak valaki élvezetből csinálja, más pedig kényszerből és ez a legszomorúbb… Jó volt megismerni a drag queenek világát, mert nagyon messze áll tőlem ez a műfaj, igazából RuPaul munkássága is ismeretlen volt előttem, de így rászántam az időt a guglizásra és megismertem valamennyire őt és azt hiszem amit művel az zseniális.
Idegesítő, mert sokszor az alapsztori az, hogy „nem történik semmi, de mégis történik valami”: apró-cseprő mindennapi dolgokkal húzzák az időt, néha nagyon kiszámíthatóak a fordulatok, néha nagyon maníros egy-egy jelenet, néha túltolják a pc-t, és néha AJ is elképesztően idegesítő volt, bár lehet minden gyerek egyszerre cuki és idegesítő.
A hibái ellenére nagyon szerethető a sorozat (én csak túl szigorú vagyok), ha kellően nyitottak vagyunk, akkor igazán remek szórakozás lehet.

Nem tudom hova tenni ezt, helyenként gagyi,túljátszott volt, és nem a drag queen-ek miatt. Kissé abszurd,pl a vak barát jelenetei,a kórházas jelenet…folyton az járt a fejemben,hogy na neeee…
De tetszett a sok szines ruha,sminkek,fellépések,zenék és helyenként a mondanivaló is átjött…
RuPaul meg döbbenetesen magas és jól játszik.

Voltak gondjai, még nem kell komolyan venni, de nagyon megszerettem őket a végére. Vicces volt a sok mellékszereplő, akik a Drága Race-ben szerepeltek, jó volt őket is újra látni.

Elhiszem, hogy egy kvázi utcagyerek ennyire vad, de AJ nekem sokszor súrolta az elviselhetetlen kategóriát az állandó rikácsolásával. Lehet, hogy a szinkron hibája. A vége miafranc? Az anyukát valakinek meg kellett volna ráznia. RuPaul nagyon jó volt, és érdekes volt látni a versenyében feltűnt királynőnet is.
Tia Carrere viszont picit elszomorított, csúnyán elkontárkodták az arcát.