Airport ’79 – Concorde (Airport 4.) (1979) 64% 16★

Az Airport alapvetően nem egy folytatható film, illetve ha az ember vállalja, hogy egymást követő repülőszerencsétlenségek köré gyűjt össze visszatérő karaktereket (vagy legalább egyet, hogy érződjék valamiféle folytonosság), akkor szembesülnie kell a minőség fokozatos romlásával is. Egy repülőgép-katasztrófáról ugyanis képtelenség két kellőképpen eltérő, egymáshoz képest újat mutató filmet készíteni – hát még négyet! A léc már a harmadik résznél is erőteljesen rezgett, de a Concorde bizony falrengető baromság lett…

Ez egy rendkívül erőltetett mozi. A forgatókönyv és a rendezés mintha saját magán tenne erőszakot, hogy valamiképpen Airport tudjon maradni, ám eközben nem veszi észre, hogy nevetségessé válik. Nem különösebben, de azért fájdalmas, hogy ehhez Delon, Kennedy és Wagner is a nevét adta, bár karrierjük adott pontján nyilván ők is mondhatták azt furdaló lelkiismeret nélkül, hogy van az a pénz…
A sztorit tehát határos a blődséggel, cserébe a kivitelezés nagyon kétarcú. A trükkfelvételek borzasztó minőségűek – az ember azt hinné, a Cápa és a Star Wars után az amerikai mozi minden létező téren megkezdte a felzárkózást a képalkotás terén, de a Concorde-ot nézve olykor a hatvanas évek végén érezhetjük magunkat. Cserébe a szűkös utasteret forgató mechanizmus még ma is figyelemreméltó képeket eredményez, még ha nyilvánvalónak is tűnik, hogy azzal a sebességgel ezeket a manővereket finoman szólva sem tolerálná ennyire az utazóközönség.
Delont és Kennedyt jó együtt látni, de jó ha félgőzön vannak, nagyot egyikük sem villant, sőt. Lalo Schifrin zenéje tisztességes iparos munka csak.

Nem egy fényes darabja az alkotók filmográfijának…

Hát ez meg mi volt már?! :)
Nem volt idő rendes befejezést csinálni neki, hogy csak így ripszropsz vége lett? Na de nem is baj, mert rettentően untam! (…amikor épp nem röhögtem valami bénaságon)

Amúgy eddig fel se tűnt, hogy Delonnak milyen kifejezéstelen arca van. spoiler