Advantageous (2015) 75% 2★

Remek disztópia női íróktól, női rendezőtől. Nagyvárosi, irodaházas, nem túl távoli jövő ahol 40+ környékén a nők már nehezen rúgnak labdába a munkaerőpiacon. Öregszel? Egyedül vagy a gyerekeddel? Anyukám, ez szívás. Az office-ban már nem kellesz, oldd meg az életet, tessék. Neveld a lányodat, járasd jó iskolába hátha neki más élet jut majd. Nem ugrik be hol láttam már ilyet… Jaaaa, hogy ebben élünk? Szerencsére a jövőben természetesen létezik megoldás panaszainkra. Kérdés, hogy hová leszünk mi magunk menet közben. Nem egy körömrágós film akcióval telepakolva. Lassú, cserébe tele van apró rezdüléssel, dilemmával, lehetőséggel. Van olyan, hogy lélektani sci-fi? Ha eddig nem volt, akkor most lett.

Értem én, hogy azokat a nehéz helyzetben lévő nőket célozta a film, akik munkanélkülivé váltak, mert tudásuk/fiatalságuk elavult, újat pedig már nem kapnak, mert van frissebb jelentkező, egyedül nevelik a gyerekeket, akiknek egy jobb jövőt szeretnének, tehát mindenre kitaníttatják, a lehető legjobb és legdrágább helyeken. Ez a réteg létezik, a probléma valós. A filmben felvázolt újító lehetőség viszont még rövid távon sem megoldás szerintem, vagy csak egy még sokkal-sokkal szűkebb réteg számára.
Nekem azzal van bajom, ahogyan tálalta a film a témát. Pl nem értem miért csak a nőknek nehéz hasznosnak és értékesnek maradni a munkaerőpiacon, a férfiak talán nem öregednek, nem évül el a tudásuk? Miért csak női hajléktalanokat láttunk? És miért mindig férfiak voltak a rossz hír hozói? Ezt én mondjuk inkább őszinteségnek, egyenességnek értékeltem, de attól még mind rossz hírt közölt. Ráadásul a főszereplő munkája az volt, hogy egy cég reklámarca legyen, tulajdonképpen egy modell volt. Komolyan nem számolt azzal, hogy ebből a szakmából szórják ki leghamarabb a ráncosabb arcokat?
Összességében a jelenség, mint probléma felvetése fontos, a tálalás viszont nem túl profi.