A földlakók túlélésének egyetlen záloga a Mars. Ha az oda küldött expedíciónak sikerül megtelepítenie a vörös bolygó felszínén bizonyos oxigéntermelő növényeket, az emberiség reménykedhet abban, hogy a legbátrabbak új lakhelyet találnak ott. Ha nem sikerül, a pusztulás előtt álló Földdel együtt… [tovább]
A vörös bolygó (2000) 69★
Szereposztás
Gyártó
Warner Bros.
Village Roadshow Pictures
NPV Entertainment
Canton Company
Mars Production Pty. Ltd.
Kedvencelte 4
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
Amikor megjelent a robot, akkor rájöttem, hogy ezt a filmet már láttam, csak keverem a A Mars mentőakció (2000)val.
Mit is tudnék erről mondani. Annak idején biztos jó volt, de nekem nagyon vontatottnak érződött. Semmit nem magyaráz meg, a szerepeket pedig hiába osztották neves színészekre, egyik sorsa sem érdekelt túlságosan.
Látványilag jó (főleg Moss kisasszony felsője), de ezen kívül sajnos eléggé suta minden másban.
Egy kiemelkedő jelenete nincs, így szerintem pár nap múlva már nem is fogok rá emlékezni.
Újranézés.
– F*szom a Marsba. -mondja Gallagher (Val Kilmer) a film végén. Ezen jót röhögtem.
(Van egy jelenet ebben a filmben ami teljesen belém vésődött. Amikor a felfújt légzsákos-golyós szeder forma leszállóegységgel pattognak, közben szól a szaggatott-feszes zene. Ez sokszor eszembe jut)
Nagyon szeretem. Sokszor láttam és még sokszor meg is nézem újra. Valahogy megmagyarázhatatlanul jól esik néznem.
Néha az ember meglepődik azon, min múlhatott ott az ezredforduló táján egy-egy film csúfos bukása, illetve hogy ezek a bukások milyen komoly következményekkel jártak a későbbiekben. A vörös bolygó stábja például kiérdemelte tőlem az elátkozott jelzőt: utólag visszanézve könnyű okosnak lenni, de tény, Kilmer és Sizemore sem a könnyű kezelhetőségéről volt híres, így nem csoda, hogy nagyjából ekkortájt mindkettőjük karrierje hanyatlásnak indult, Carrie-Anne Mossról érzésem szerint tévesen hitte azt a Mátrix után egy egész generáció, hogy jó színész, a rendező viszont egészen konkrétan örökre elesett a mozifilm-dirigálás lehetőségétől a film kudarca után, ami szokatlan kemény fordulatnak tűnik.
A mozi maga sok sebből vérzik, de igazán fájdalmas melléfogás nem fedezhető rajta fel – cserébe nincs olyan fénypont, ami menthetné a menthetőt. A sztori mondvacsinált és nem túl okos, a benne bemutatott tudományos elképzelések és tézisek elég meredeknek hatnak. Dramaturgia terén sokfelé puhatolózik a forgatókönyv, van itt szerelmi szál (-szerűség), űrhajósok között kibontakozó belső konfliktus (-szerűség), egy idióta fordulat következtében békés célra szánt katonai eszköz, ami beveri a fejét és átvált katonai üzemmódba és természetesen gazdái ellen fordul, és mindeközben rengeteg váratlan, nem túl logikus fordulat. Ebben a fortyogó katyvaszban fel sem tűnik, hogy az egész gondolat identitászavaros, különböző pontokon szeretne akciófilm, okos sci-fi, visszafogottan parás horror is lenni egyszerre, de egyik verzió sem áll neki igazán jól.
A színészi alakításokon sokat talán nem érdemes rágódni, mindenki hoz egy kötelező szintet, nincsenek kirívó gyengeségek, de a színvonal összességében sincs túl magasan. Kilmer nagy csalódás, egyáltalán nem igazolja vissza a vele kapcsolatos legendás „lehetetlen alak, de legalább jó színész” sztorikat, de Moss beleélő képessége is rendkívül korlátozottnak tűnik. Utóbbiról tehet egyébként a meglepően harmatos látványvilág: a film nagyon igyekszik elspórolni az antigravitációban játszódó jeleneteket, a számítógépes animációk kimondottan nem szépek, és a desingból áradó hangulat is lenyűgözően semmilyen. A fényképezést illetően a marsi közeg sematikus vörös árnyalatai úgy néznek ki, mintha eleve egy elkoptatott VHS-szalagról néznénk a mozit.
Nem sikerült, de nem fájdalmas a végeredmény, egyszerűen csak uralja a kétezres évek legelejére emlékeztető stabil középszer. Nem okos, nem félelmetes, nem izgalmas, nincs szépen felvéve és eljátszva, és még sorolhatnánk. Esetleg érdemes lehet odatenni a Mars – Az utolsó napok című papírízű Prometheus-utánérzés mellé, attól talán apró árnyalatokban jobb, de ízléstől függően ez fordítottan is igaz lehet.
Ez ugyanaz a kategória nekem, mint a Mission to Mars. Ezt is többször szoktam nézni, ez is a nagy Marshullámot lovagolta meg úgy 15 éve, ez is egy lenyomat arról, miken gondolkodtak az emberek anno a Marssal kapcsolatban.
Szörnyen gagyi. Tele van hülyeségekkel és fárasztó sablonokkal. És még az sem felmentés neki, hogy 2000-ben készült… :D
Népszerű idézetek
Gallagher: Nagyapám korán megtanított navigálni. A csillagok alapján. Arra az esetre, ha egyszer az összes műhold kipurcanna. Azt mondta, hogy aki akkumulátorokra bízza az életet, az hülye.
Dr. Quinn Burchenal: Az ember egy duhaj barom. Amíg jól érzi magát, más nem érdekli. És ez nem változik meg.