A valóság határán (2018) 67% 17★

Na ez viszont az alacsony százalék ellenére bejött. Megvannak benne azok a gyerekbetegségek, amik a Világok Őrében – pl. fogalmam sincs, honnan szalajtják a lassított felvétel mániás operatőröket, mert azok ugyanolyan pocsékok, de az ötlet szuper, a megvalósítás hangulatos, és azért vannak benne gyönyörű képek.
Csak az oroszoknál láttam eddig, de ott többször, hogy a mágia nem evilági dologként van ábrázolva, hanem a varázslók kvázi egy másik, erre a dimenzióra ható dimenziót módosítanak, ezáltal nincsenek nagy mágikus párbajok, meg csettintésre gyújtott tüzek, hanem erőfeszítés és ész is kell a képességek alkalmazásához – ezt szerintem a legmagasabb szintre a Metamorfózis trilógia harmadik kötete vitte, ahol a „varázsló” konkrétan egyszer sem harcolt a képességeivel, mert annyi időt és energiát emésztett fel a lemerülés a másik dimenzióba, hogy nem tudott olyan hatékonysággal küzdeni. Ha valaha megfilmesítik azokat a regényeket, remélem, ott is kicsit így ragadják majd meg a mágiát.
A karakterek közül Michaelt a végéig nem kedveltem meg igazán, túlságosan manipulatív, túlságosan szélhámos volt (oké, hogy Kevint milyen helyzetből hozta ki, de az a szegény srác súlyosan autista volt, és egyértelműen fogalma sem volt, hogy mi történik körülötte valójában, a főhős pedig ezt nagyon durván kihasználta. Ugyanígy, gyakorlatilag érzelmileg belevezette a gödörbe a többieket is, és oké, hogy később jó barátjuk lett, de egyszer sem hallottuk, hogy "amúgy bocs, hogy kötélen rángattalak titeket"), viszont a csapatáért odáig vagyok. Még kedvencet se tudnék választani, mert mind a négy varázsló annyira egyéniség, és a kötelékük is annyira érezhető volt, hiába beszéltek amúgy keveset. Képesség tekintetében nálam Kevin hipnózisának megjelenítése volt a legerősebb, de Veronika telepátiája is nagyon jól sikerült. A csapaton kívül pedig még Alexet bírtam nagyon, ő volt az aktuális világmagyarázó, néhol kicsit szájbarágósan részletezte, hogy mi hogy működik, de legalább volt stílusa, és tényleg fontosnak bizonyult a jelenléte (bár azt sajnálom, hogy nem tudtuk meg, ő milyen varázsló volt). A színészek általánosságban egészen jók, kategóriákkal lehagyják a „Világok Őre” gárdát, szóval szórakoztató, kellemes mozi. Lehetne jobb, ha egy kicsit visszavennének a szájbarágós jelenetekből (és helyettük inkább kifejtették volna jobban a csapat hátterét, a főszereplő nagyobb karakterfejlődést kapott volna, stb. Sok mindenre lehetett volna használni az így nyert időt), és az operatőrök nem imádnák ennyire a lassított felvételt, de tényleg elgondolkodtató, és izgalmas fantasy világot épített fel.

Orosz X-men eredettörténet… Vannak jó elgondolások benne, de lassú az egész, és egy kicsit kusza is. A legnagyobb hibája, hogy nincs nagy végkifejlet, csak úgy befejeződik.