Roland, az amerikai író, és felesége, Vanessa egy csendes, idilli tengerparti üdülőbe érkeznek a ’70-es évek Franciaországában. Házasságuk a jelek szerint válságban van. Ahogy egyre több időt töltenek a többi utazóval, köztük Leával és Francois-zal, az újdonsült házasokkal, vagy Michellel és… [tovább]
Kedvencelte 4
Várólistára tette 97
Kiemelt értékelések
Theana
Én szeretem, ahogy Jolie közöl, alkot. Azt hiszem, néha értem is. Ahogy Vanessa össze-visszafeküdt és vonaglott a földön, a napágyon, a kocsiban, az ágyon, a kádban, mind-mind nagyon jó fizikai ábrázolásai annak, amikor az ember annyira elhagyja önmagát, hogy egyszerűen nem bírja tartani magát – sehogy sem, sem testileg, sem szellemileg. A feldolgozás és megemésztés pedig egy teljesen más dolog már, sok különböző formát ölt és kívülről nagyon extrém, furcsa dolognak tűnik – és ebben az esetben az is. Roland egy nagyon támogató figura a történetben; a szememben egy roppant szimpatikus karakterré nőtte ki magát a cselekmény alatt, ahogy önmagát feladva nem adta fel a házasságukat. Már-már erőszaknak tűnhet a viselkedése, de Vanessa olyan állapotba süllyedt, amiben egyedül csak még mélyebbre került volna. Más férfi más szemmel nézte őt, mert nem ismerte.
Ezt az állapotot, ezt a helyzetet nagyon nehéz megérteni át nem éltként, mert rendkívül fájdalmas, mégha ma lehet más módszer után nézni is. Ez akkor is fájdalmas.
Emilie
Furcsa film, én sejtettem, mi áll a dolgok hátterében. Olyan, mint egy klasszikus Jolie által rendezett film: lassú, vontatott, mögöttes tartalom. Megéri megnézni, de nem lesz korszakalkotó, szenzációs film. Úgy tekintek rá, mintha Jolie egyfajta „kiéneklést” készített volna a házasságuk rossz időszakából. Vanessa ruháit pedig szeretném megkapni, most!
Rhyme
Nagyon hangulatos film, lassú, szomorkás, olyan európai, mediterrán hangulata van. A színészek nagyon szépek, főleg Jolie, a ruhatára nagyon tetszett. Vanessa tettei sokszor érthetetlenek, idegesítőek noha a végére kapunk egy kevés magyarázatot. Nem hagyott maradandó nyomot maga után, de azért végig érdeklődéssel tudtam figyelni.
Badiga
Én nagyon vártam ezt a filmet, de tényleg..ugyan a moziba nem mentem el megnézni, de amint más megnézhető formában azonnal rákattantam..hát a silány szó az kevés rá, egyetlen egy dolog tetszett a filmben a táj és Angelina napszemüvege az nagyon jól nézett ki..a fele storyt nem is értettem, elvesztettem a fonalat a felénél..Borzasztóan elvont, és tulajdonképpen , hogy melyiknek mi baja volt a másikkal az ki sem derült.
Little_Monster
A Jolie-Pitt válás után teljesen más szemmel nézem, mint előtte tettem volna. Azt hittem, ez a film tisztelgés lesz a szép idők előtt, de inkább búcsú beszéd volt egy házasság romjai felett. Ha így nézzük, végtelenül őszinte és fájdalmas a színészi játék, amit nem tudtam nem tovább gondolni. A filmben a táj gyönyörű, Angelina Jolie pedig még sosem volt olyan különlegesen szép, mint a saját kamerája előtt. Történetről nem beszélnék, mert szerintem nem volt, inkább egy hangulatot, állapotot ábrázolt a film, de azt sem a legjobban. Aki olyan filmet keres, amelyben a gyerekvállalás kérdése árnyékolja be a párkapcsolatot, annak inkább a 24 hét (2016) című filmet ajánlom.
zeana
Mintha az egész film azért készült volna el,hogy Angelina Jolie fürdőzzön öntelt mámorában. Elképzelem,ahogy a film végtelenítve megy nála és mindennap megállapítja,hogy mennyire elképesztően nőies, szexi és gyönyörű. „Az erkélyen, kifacsart pózban egy díszes fotelban, a földön, az ágyon, az utcán, a nyugágyban, mindenhol csodálatos vagyok! ”
A filmnek egyébként vannak jó pillanatai is, a fényképezés szép, de sokszor átfordul giccsbe.
A végkifejlet viszont egészen nevetséges. A spoiler bár szomorú, de közel sem indokolja azt az elkeseredett, kifordult, hisztérikus viselkedést, amit a filmben láthattunk. Főleg a mai világban, ahol nem spoiler az egyetlen módja annak,hogy valaki spoiler Ez mintha csak egy félresikerült eszköz lenne a drámaiság megmagyarázására, mintha nem jutott volna eszébe más.
