A tengernél (2015) 51

By the Sea
123' · francia, amerikai · dráma, romantikus 16 !

Roland, az amerikai író, és felesége, Vanessa egy csendes, idilli tengerparti üdülőbe érkeznek a ’70-es évek Franciaországában. Házasságuk a jelek szerint válságban van. Ahogy egyre több időt töltenek a többi utazóval, köztük Leával és Francois-zal, az újdonsült házasokkal, vagy Michellel és… [tovább]

angol

Szereposztás

Brad PittRoland
Angelina JolieVanessa
Mélanie LaurentLea
Melvil PoupaudFrançois
Sarah NaudiClarisse
Niels Arestrupbáros
Richard Bohringerhotel tulajdonos
George CamilleriGeorges, a pincér

Kedvencelte 1

Várólistára tette 95


Kiemelt értékelések

Theana 

Én szeretem, ahogy Jolie közöl, alkot. Azt hiszem, néha értem is. Ahogy Vanessa össze-visszafeküdt és vonaglott a földön, a napágyon, a kocsiban, az ágyon, a kádban, mind-mind nagyon jó fizikai ábrázolásai annak, amikor az ember annyira elhagyja önmagát, hogy egyszerűen nem bírja tartani magát – sehogy sem, sem testileg, sem szellemileg. A feldolgozás és megemésztés pedig egy teljesen más dolog már, sok különböző formát ölt és kívülről nagyon extrém, furcsa dolognak tűnik – és ebben az esetben az is. Roland egy nagyon támogató figura a történetben; a szememben egy roppant szimpatikus karakterré nőtte ki magát a cselekmény alatt, ahogy önmagát feladva nem adta fel a házasságukat. Már-már erőszaknak tűnhet a viselkedése, de Vanessa olyan állapotba süllyedt, amiben egyedül csak még mélyebbre került volna. Más férfi más szemmel nézte őt, mert nem ismerte.
Ezt az állapotot, ezt a helyzetet nagyon nehéz megérteni át nem éltként, mert rendkívül fájdalmas, mégha ma lehet más módszer után nézni is. Ez akkor is fájdalmas.

Ascyra 

Nem tudom kiverni a fejemből ezt a filmet. Rendesen lehúzták, és emiatt úgy éreztem egy ideig, hogy velem valami baj van, az én látásmódom nem különbözhet ennyire, vagy talán túl elfogult vagyok Jolieval valamiért (mert azt meg nem tudnám magyarázni, hogy miért szeretem ennyire így ismeretlenül – ez valami misztikus cucc lehet) vagy csak én egyszerűen nem látom jól a dolgokat?
Aztán mostanra, három hónappal később eljutottam odáig végre – lassú víz partot mos – hogy teszek rá, hogy ki és mit is gondol arról, hogy én mit gondolok, ha egyáltalán bárki gondol rá, hogy gondolataim vannak a film kapcsán. Merthogy én szó szerint belezúgtam ebbe a filmbe. De az értetlenek és a kétkedők, főként azok, akik hallottak már élőben Brad Pitt kapcsán nyilatkozni, fognak csodálkozni azon, amit most írok:
– Én belezúgtam Brad Pittbe, egyetlen film erejéig. Én. Előtte és ezt követően is hihetetlen módon utálom, és számomra jelentéktelen színész.
– Totálisan és véglegesen belezúgtam Angelinába. A lelkébe, abba a perspektívába amellyel ilyen sajátosan látja a dolgokat, és mégsem annyira embertől elvont ám ez! Ellenkezőleg: lecsupaszított és olykor ostoba, de kegyetlenül igazságos. Ez a nő igazán ember és azt mutatja meg, amit egy ember érez.
– Nagyon fáj ez a film, ha valaki úgy igazán beleérzi magát ebbe a helyzetbe. Ez a szerelem elmúlása, egy egymásba fonódás haldoklása. És az teszi ezt a filmet olyan áthatóvá, hogy emberként is fel kellett mindeközben dolgozniuk. Milyen lecspuszított, meztelen az az ember, az a két ember, aki ennyire félelem nélkül kitárulkozik a nagyvilágnak? Akik nem félnek végre kimondani a mindenki számára nyilvánvaló igazságot: a szerelem, a vágy múlandó. Pitt iszik, Jolie vonaglik. És ezt az életben is teszik, a vásznon is. Filmre vitték a saját pusztító valóságukat? Ki csinál még ilyet? És ki csinálja ezt ilyen jól és ekkora szellemiséggel?!
Nem értelek benneteket, akik ezt a filmet kritizáljátok. Pedig esküszöm, három hónapig próbálkoztam, de akkor sem értem. Mit mondhatnék erre? Picit szomorú is vagyok mert nem tudom, hogy nekem jött át olyasmi ami nincs ott, vagy más számára nem ment át olyasmi, ami egyébként nyíltan felvállalt a filmben. Vagy csak nekem fájnak az elmúlt szerelmek? (A kérdés költői, úgyis tudom rá a választ. :).

7 hozzászólás
Emilie

Furcsa film, én sejtettem, mi áll a dolgok hátterében. Olyan, mint egy klasszikus Jolie által rendezett film: lassú, vontatott, mögöttes tartalom. Megéri megnézni, de nem lesz korszakalkotó, szenzációs film. Úgy tekintek rá, mintha Jolie egyfajta „kiéneklést” készített volna a házasságuk rossz időszakából. Vanessa ruháit pedig szeretném megkapni, most!

Rhyme 

Nagyon hangulatos film, lassú, szomorkás, olyan európai, mediterrán hangulata van. A színészek nagyon szépek, főleg Jolie, a ruhatára nagyon tetszett. Vanessa tettei sokszor érthetetlenek, idegesítőek noha a végére kapunk egy kevés magyarázatot. Nem hagyott maradandó nyomot maga után, de azért végig érdeklődéssel tudtam figyelni.

Little_Monster 

A Jolie-Pitt válás után teljesen más szemmel nézem, mint előtte tettem volna. Azt hittem, ez a film tisztelgés lesz a szép idők előtt, de inkább búcsú beszéd volt egy házasság romjai felett. Ha így nézzük, végtelenül őszinte és fájdalmas a színészi játék, amit nem tudtam nem tovább gondolni. A filmben a táj gyönyörű, Angelina Jolie pedig még sosem volt olyan különlegesen szép, mint a saját kamerája előtt. Történetről nem beszélnék, mert szerintem nem volt, inkább egy hangulatot, állapotot ábrázolt a film, de azt sem a legjobban. Aki olyan filmet keres, amelyben a gyerekvállalás kérdése árnyékolja be a párkapcsolatot, annak inkább a 24 hét (2016) című filmet ajánlom.

Badiga

Én nagyon vártam ezt a filmet, de tényleg..ugyan a moziba nem mentem el megnézni, de amint más megnézhető formában azonnal rákattantam..hát a silány szó az kevés rá, egyetlen egy dolog tetszett a filmben a táj és Angelina napszemüvege az nagyon jól nézett ki..a fele storyt nem is értettem, elvesztettem a fonalat a felénél..Borzasztóan elvont, és tulajdonképpen , hogy melyiknek mi baja volt a másikkal az ki sem derült.

zeana 

Mintha az egész film azért készült volna el,hogy Angelina Jolie fürdőzzön öntelt mámorában. Elképzelem,ahogy a film végtelenítve megy nála és mindennap megállapítja,hogy mennyire elképesztően nőies, szexi és gyönyörű. „Az erkélyen, kifacsart pózban egy díszes fotelban, a földön, az ágyon, az utcán, a nyugágyban, mindenhol csodálatos vagyok! ”

A filmnek egyébként vannak jó pillanatai is, a fényképezés szép, de sokszor átfordul giccsbe.
A végkifejlet viszont egészen nevetséges. A spoiler bár szomorú, de közel sem indokolja azt az elkeseredett, kifordult, hisztérikus viselkedést, amit a filmben láthattunk. Főleg a mai világban, ahol nem spoiler az egyetlen módja annak,hogy valaki spoiler Ez mintha csak egy félresikerült eszköz lenne a drámaiság megmagyarázására, mintha nem jutott volna eszébe más.


Hasonló filmek címkék alapján