A sötétség gyermekei (2018) 26

Lords of Chaos
112' · angol, svéd · dráma, életrajzi, thriller 18

Oslo, 1987. A 17 éves Euronymous eltökélt abban, hogy az idilli skandináv létből kilépve, Mayhem nevű zenekarával megmutassa a világnak, milyen is a “valódi norvég black metal”. A hozzá hasonlóan fanatikus Dead csatlakozása után a banda extrém koncertjeinek egyre jobban híre megy, és ezzel… [tovább]

angol
angol
angol · magyar

Képek 25

Szereposztás

Sky FerreiraAnn-Marit
Rory CulkinEuronymous
Emory CohenVarg
Valter SkarsgårdFaust
Anthony De La TorreHellhammer
Sam ColemanMetalion
Jack KilmerDead
Jonathan BarnwellNecrobutcher
Wilson GonzalezBlackthorn
Lucian Charles CollierOccultus

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 4

Várólistára tette 57


Kiemelt értékelések

Lunemorte

Ezzel értek egyet:

https://youtu.be/B1tltibj56E

Gáz ez a film…..Egy csillagot a zenei bejátszások miatt kap. Ma 28 éve halt meg Dead…

1 hozzászólás
dulkap 

Ambivalens érzéseim vannak a filmmel. Egyrészt az ismert tényeket jól dolgozza fel és hitelesen, másrészt a körítés nagyon rossz. Rory Culkin egyébként nem rossz Euronymous szerepében, viszont Varg-ot nagyon mellélőtték. Sajnos nagyon nem emlékeztet az igazira, sem külsejében, sem intellektusában.
Valamint nagyon máshogy mutat be egy közeget, mint amilyen valójában volt és a szerelmi szál is totál felesleges vonal, mert semmit nem tesz hozzá a történtekhez.

Gate

Negyedszerre ugrok neki az értékelés írásának, remélem most összejön. :)
A film nem volt rossz, csak pontatlan és hiányos. Ha valaki többet és pontosabban szeretne tudni a témáról az olvasson utána a neten.
A hiányosságok egyike pl, hogy nem csak ketten gyújtogattak, viszont úgy tűnik ezt a film készítői nem tudták.
A színészek jól hozták a karaktereket, az aláfestő zenék jók voltak. :)
A történetről annyit, hogy lázadó fiatalokat láthatunk, akik próbálnak kitörni abból a világból, amibe beleszülettek. Saját és a környezetük határainak feszegetésének az eredménye egy új műfaj létrejötte, ami még mindig nagy teret hódit.
Sajnálom, hogy Csihar Attilát még egy mondat erejéig sem említették, bár örüljünk, mert a karaktere megjelent pár percre spoiler
Érdekesség, hogy a Vargot játszó színész zsidó származású.
Egyébként ez volt a Snittes létem századik filmje, úgyhogy már csak ezért is értékeltem, meg mert BlackMetal! .\../

Kiskakukk 

Valami van a norvég levegőben. :D

Nem az én világom a black metál, összvissz kb. 10-15 szám van, ami tetszik a műfajból.
Mindenesetre érdekelt a Mayhem téma. (Nagyon okosan egyébként azzal a felirattal indít a Lords of chaos, hogy „igazságokon és hazugságokon alapul”, némileg elejét véve a rinyálásnak. )

A film láthatóan magát se veszi teljesen komolyan. Sokszor tökkelütötteknek ábrázolja a figuráirt, nagyon sok a hülye vágás is, komolyan tiszta vígjáték volt egy csomó résznél, tele volt abszurd dolgokkal, helyzetkomikumokkal. Érdekes megközelítés, de rendben volt. Az első 20 (?) perc egészen vidám szellemben telt.

Aztán jött Pelle (Dead) és végem volt. A hülye viselkedésével, szőke fejével és a vigyorával kísértetiesen emlékeztetett valakire és (sajnos) valamire és amikor spoiler, na ott nálam eltörött a mécses… Szerintem egy ideig képtelen leszek azt a részt újranézni.

Na és innentől kezdve folyamatosan durvultak el az események a híres végkifejletig.

Jó volt. Tetszett, szerintem igen ügyesen összerakott film. A karaktereknél nyilván a valóságban se volt minden rendben a fejekben, ezt is szépen szemléltette a film. Külön tetszett, hogy merte megmutatni, mennyire pózőr ez az egész black metál dolog.
Pl. Az interjún Varggal szakadtam, annyira megragadta a lényeget.

Nekem tetszett a film. A sok idétlenség ellenére azért elgondolkodtató is szerintem. Biztos tényeket meg úgyis csak az tudhat a filmben mutatott eseményekről aki akkor ott volt, ennyi.

cz_z 

Ez a film jó ellenpontja a Bohemian Rhapsody-nek. Ott a zenekar bevonásával és jóváhagyásával egy valós konfliktusok nélküli, teljesen érdektelen pr-filmet csináltak. Itt a zenekar kihagyásával és egyes szereplők kifejezett rosszallásával együtt is egy élvezhető játékfilm lett az eredmény. Szerintem sok szempontból még hitelesebb is, mint a Queen-film.
Teljesen jó megközelítés úgy bemutatni a norvég színteret, mint a jóléti társadalom középosztálybeli fiataljainak lézengése és lázongása, mert lényegében erről volt szó, még ha ez sok rajongónak nem is tetszik, és el is fajultak a dolgok. Ezek alapból nem komoly okkultizmussal foglalkozó sátánisták voltak, hanem frusztrált huszonéves nagykamaszok (akik között volt pár tehetséges zenész). Érdekes elolvasni például a burzum.org-on Varg írását arról, hogy mekkora hatással voltak rá gyerekkorától kezdve a fantasy szerepjátékok, lényegében az egész torz világképe ezek hatására alakult ki. Ez azért valamennyire megmosolyogtató.
Jó volt a filmben az Euronymous-Varg kapcsolat alakulása, még ha nem is feltétlenül így történtek a dolgok igazából. spoiler A spoiler jelenet azért már kicsit cringy, de még éppen beleillik a film hangvételébe, ami szerencsére nem veszi magát annyira komolyan, mint a tve kvlt, mégsem megy át Spinal Tapbe. Nem érződik olyan szándék, hogy nevetségessé akarja tenni a blackmetálosokat (vagy nevetségesebbé, mint amilyenek valójában voltak).
A színészi játék is elég jó, még ha nem is nagyon hasonlítanak a színészek az eredeti karakterükre. Ezzel kapcsolatban is a Queen-filmet tudom felhozni ellenpéldaként, ahol Brian May- meg Roger Taylor-hasonmások voltak a képernyőn díszletként, de a funkciójuk ennyiben kb ki is merült. Itt ugye a Vargot játszó színészt szokták kritizálni főleg, aki külsőleg tényleg egyáltalán nem hasonlít, de jól hozza a tehetséges és intelligens, de kicsit infantilis és zavart karaktert, aki egyre nárcisztikusabbá válik. Még a mellékszereplőknek is több mélysége van ebben, mint akár Freddie Mercury-nak a Bohemian Rhapsody-ben. A Sky Ferreira karakterével kapcsolatos kifogásokat valamivel jogosabbnak tartom, bár szerintem ennyi belefér egy játékfilmbe és nem zavart túlzottan (mint ahogy pl. a Bombshellben sem Margot Robbie karaktere), de nélküle is teljesen jól működött volna a történet.
Ez nem dokumentumfilm, nem hirdeti magáról hogy egy az egyben a valós eseményeket mutatja be, de mégis érthetővé teszi a Mayhem-sztorit és a mögötte álló motivációkat a nem metálosok számára is.

(Alapból amúgy sem a Queen, sem a Mayhem nem nagy kedvencem, de mindkettőtől szeretek pár dolgot, szóval az összehasonlításnak nincs köze a zenéhez, csak ahhoz, hogy kb egyszerre készült a két biopic, és a Bohemian Rhapsody-t kifejezetten rossznak tartom, ezt pedig kifejezetten jónak.)

1 hozzászólás
sleepless

Kellemesen csalódtam.
Nem ismeretlen előttem a történet és nagyon féltem, hogy elcseszik a filmet.
Az a nagy helyzet, hogy nekem ez bizony tetszett. Érdekes az előadásmódja, nem erre számítottam. A tényeket jól dolgozta fel, pár helyen hozzátoldottak ezt meg azt.
Vannak hibái, egyes karaktereket nem jól közelített meg és szépítettek is pár dolgon. Néha tényleg elég idétlen volt…de egybevetve jól szórakoztam rajta. Pozitív csalódás!

Röfipingvin

Kicsit érdekes körítéssel, nekem erőltetett vicceskedéssel adta elő a norvég banda tragikus történetét. Lehetett volna dokumentaristább, kevésbé hollywoodi.
De asszem Mayhem-et továbbra sem fogok hallgatni.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján