Sötét zenék (2013) 15

Metalhead · Málmhaus
97' · izlandi · dráma 12

Egy izlandi falucska melletti tanyán él a tizenkét éves Hera a családjával. Amikor a bátyja halálos balesetet szenved, a temetés után felölti a szeretett testvére Motörhead-pólóját és bőrdzsekijét, majd összepakolja és felgyújtja a saját ruháit. Ettől a naptól kezdve metálzene rajongó lesz. Tíz… [tovább]

izlandi · angol

Képek 1

Szereposztás

Thora Bjorg HelgaHera
Ingvar Eggert SigurðssonKarl
Sveinn Ólafur GunnarssonJanus
Halldóra GeirharðsdóttirHera anyja
Hannes Óli ÁgústssonKnútur, Hera barátja
Óskar Logi ÁgústssonBaldur, Hera bátyja
Hirdetés

Kedvencelte 4

Várólistára tette 49


Kiemelt értékelések

Gothic01 

Sajnálom ezt a filmet, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, hogyha több mélységet adnak neki.

Adott egy olyan helyszín, ami ennél messzebbre nehezen lehetne a kelendőnél: a világ egyik legszebb országának a legkevésbé turistamágnesnek tekinthető területe, a kihalt, kopár pusztaság, ahonnan legszívesebben mindenki menekülne.
Adott egy rémes családi tragédia, egy nagyfiúnak a halála, amit hiába telt el tíz év, még távolról se sikerült feldolgoznia se a szülőknek, se az életben maradt testvérnek.
Adott a nagyszerű zene , a metál, ami amennyire közel állt az egykori bátyhoz, legalább annyira beszippantotta a húgot is, és a kibontakozóban lévő norvég black metál mozgalom.
Adott egy fentebbiekhez illeszkedő, elvont közlésmód.

Fantasztikus lehetett volna, és még így sem mondanám annyira rossznak, mint amennyire a nagyközönség elvárásait alulmúlta. Pusztán nem kellett volna a domináns elemekkel ennyire a felszínen maradni. A főszereplő fájdalma és a szülők fájdalma is plusz dimenziót, életet kaphatott volna, hogyha több flashbacket társítanak hozzá, több emléket az elveszett gyerekről. Pláne azokon a képkockákon, amikben Hera a zenével foglalkozott, mert így nem lehetett közel kerülni hozzá, és azon, amin keresztülment, a néző is annyit látott, tapasztalt, mint a viselkedése előtt értetlenül álló közönség. És pláne nagyobb hangsúly kerülhetett volna a zenére, ahhoz képest, hogy a címben is benne van, és a fő motívum, néha beszélgettek a Judas Priestről, az Iron Maidenről, a Black Sabbathról és a Shout At The Devilről a Mötley Crüe-től és a nyárspolgárok reakciójáról, néha elő-előbukkant, hogy mi folyik Norvégiában… néha zenélgetett Hera, de olyan mellékesnek tűnt, mintha csak valami udvariassági csevegéskor előkapott tölteléktéma lenne. Mint az időjárás, hogy drágul a tej vagy, hogy késett a busz. Többet érdemelt volna ennél a közönynél ez a szál.

A hangulat, amikor néztem, akkor elég semmilyen volt, monoton, szürke, eseménytelen, egysíkú; egyszóval nézni nem egy felemelő élmény. Viszont, miután eltelt idő, és volt időm átgondolni… roppant érdekes! A szimbolikáról nem is beszélve, ötletes! Nem mondom, hogy mindenkinek tetszik vagy, hogy mindenkinek való… kétségkívül kicsit furának kell lenni hozzá, hogy értékelje az ember. A családnak a viselkedésével remekül közvetítették a gyásznak a befagyottságát, mind a szülők, mind Hera befagytak abba a napba, amikor elvesztették a fiút, és mindenki behúzódott a maga gubójába, ahol egyedül szenvedett. Ezért is volt Hera viselkedése sokszor érthetetlen és gyerekes, mintha még mindig 12 éves lenne; mert benne ragadt abban a pillanatban, amikor megtalálta a testvérét. A gyógyulási útvonalra lépés megmutatása is tetszett, világossá tették, hogy egy ilyen szituációból nem tud kimászni az ember egyedül, pláne, ha még gyerek / majdnem gyerek. Úgyhogy ahhoz, hogy változás léphessen életbe, előbb apukának és anyukának kellett rendezniük a dolgokat egymás között, megnyílni egymásnak, támogatni egymást, majd ezután egységes frontként támogatást nyújtani a lányuknak. Az a jelenet nagyon szép volt, amikor Hera mondta, hogy NEKI ez nem megy, mire az anyukája azt felelte, hogy NEKÜNK fog.

Csepegtek bele humoros és jópofa elemek is, például, amikor kiderült, hogy a falu papja is metál rajongó. Vagy, amikor Hera a tehenek helyén vette fel a demóját, azok meg azzal a bambaságon átszűrődő csodálkozással forgolódtak, amire csak a tehenek képesek… Vagy, amikor Hera és a szülei a film vége tájékán elkezdtek a szobában a Megadeth-re ugrálni, és bolondozni. :'D

Amikor az utolsó húsz perc előtt elkezdett kirajzolódni egy kispolgári happy end, akkor először megijedtem, hogy mégis mit fognak művelni ezzel a filmmel, de amikor Hera visszafordult a normális útvonalra, akkor megnyugodtam.

OFF: Amúgy azt nem tartom irreálisnak, hogy a fiúk elmentek Herához, hogy együtt zenéljenek, hiszen a Mayhem első énekese, Death is Svédországból utazott Norvégiába, hogy a csapat tagja lehessen.

csartak 

„Hera arról álmodik, hogy rockzenész lesz.” Nos, azt látom, hogy zenél, gitározik, de ebből az álomból szinte semmi nem jön át. Hera lázad és rombol, és a múltat nem feledve sodródik a hétköznapokban. Figyelem! izlandi dráma! szóval úgy nézzétek, sajátságos nagyon. :)
Az utolsó jelenet végén viszont nagyon röhögtem, jó lezárása a filmnek. :)
És a Megadeth – Symphony of Destruction szól közben:
https://www.youtube.com/watch…

Carmilla 

Nem véletlen, hogy a metál zene rajongói túlnyomórészt olyan emberek közül kerülnek ki, akiknek jellemzően nehéz volt a gyerekkoruk, vagy – mint ebben az esetben –, egy komoly trauma érte őket korai éveikben. Igazi érzéseket, és valódi, életbevágó kérdéseket hordoz ez a műfaj. Itt kitombolhatod a dühödet, az égre kiabálhatod a fájdalmadat, vagy épp magadra zárhatod elsötétített szobád ajtaját, és lehunyt szemmel hallgathatod a zenét… Egy kicsit meg is ijedtem a film vége felé, hogy milyen irányt vesz a történet, de azután szerencsére visszakanyarodtunk a helyes ösvényre, haha. Hera figuráját kicsit éretlennek találtam korához képest; folyamatosan úgy viselkedett, mint egy 16 éves szinten megrekedt lány, de még ezt is elfogadtam. (Bár tapasztalataim szerint egy ilyen élmény inkább koravénné, sokkal komolyabbá teszi annak elszenvedőjét. Vagy épp ellenkezőleg, végleg kicsúszik lába alól a talaj…) A szülők hihetetlenül türelmesek és jó fejek (zárójelenet!), a pap figurája talán megért volna egy hosszabb misét alaposabb bemutatást, több szerepet is kaphatott volna.
    Hera dala pedig tényleg szíven ütő, nekem mindkét verzióban tetszett (a károgós és a dallamos vokállal is).

csokidani 

Nagyon vártam, és óriásit csalódtam. Ez a film egyszerűen rossz. Minden ízében (majdnem; a zenék jók). Pocsék színészek, hiteltelen alakítások, jellemtelen karakterek. A főszereplő csaj alakítása semmilyen, lelketlen,; egy amatőr színjátszócsoport kezdő tagjára emlékeztet a játéka színvonala. Karaktere nem a fájdalomra épül, hanem egy fájdalmon alapuló, majd azt alibinek felhasználó kislányos hisztire, addig se kell felnőni, dolgozni, komolyan venni bármit is. Minden tini szeretne örökké lázadni, és ezt ki is nőjük egy idő után; na ez a karakter talált alibit h ezt ne kelljen megtennie, és látjuk milyen szánalmas is tud ez lenni. Aztáááán a nagy jellembeli változás annyira sablonos és kiszámítható; béna és bátortalan húzás a rendezőtől. Ez a film annyi klisét hordoz, hogy Hollywoodban könyörögnének a receptért. Az egész borzasztóan kínos és olyan arcpirítóan arcelfordítós. Nem értem ezt a felpontozást, ez egy rossz, nem működő film. Szerettem volna szeretni ezt a mozit, tényleg; de túl fárasztó lenne belemagyarázni pozitívumokat… Nagy lehetőség, nagy mellényúlás; ennyi.

eNNBeus 

Sekélyes, minden mélységet nélkülöző film lett unalmas semmitmondó színészi játékokkal. A lány idegesítő, ez inkább egy tinédzser picsa hisztije volt mint egy gyászoló testvér drámája. Két nagy büdös pofon….
spoiler Metál zenébe bújtatott hülye tinifilm az ócskábbikból. Sajnálom de nálam ez zéró.zéró, csak a táj miatt kapott két csillagot.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján