Kedvencelte 22

Várólistára tette 104


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy 

Az első évad után: ez egy jó sorozat.
Nem pörgős, de ironikus vicces, fekete humor is megvillan. Nekem külön élmény, hogy eredeti nyelven, felirattal tudom nézni.
Végignéztem, végig jókat nevettem. A harmadik évad gyengébb volt, de jó, hogy nem hagytam ki.

Novecento

Nagyszerű sorozat, és könnyen darálható, hiszen csak nyolcszor harminc perc az egész. Tele nehéz, komoly témával (gyász, öregedés, drogfüggőség, szülő-gyermek kapcsolat), mindez könnyed formában tálalva. Tele öniróniával, poénokkal, az egész nagyon jól fogyasztható. Emellett Michael Douglas alakítása igazán tetszett, őszinte és természetes volt. A színészórák üdítő pontjai voltak minden résznek, végignéztem volna egy olyan változatot is, ha csak ezekből állt volna. Ebben az esetben azonban nyilván egy egészen eltérő jellegű sorozat lett az eredmény. Nem mondom, hogy csupa új gondolatot adott át, de nagyon szépen mutatta be az öregkort, annak minden velejárójával, és azt, hogy végső soron mindenkinek szüksége van (családi, baráti és mindenfajta) emberi kapcsolatokra.

Szencsike 

Az időskor számos megpróbáltatást hoz egy-egy ember életébe, mindenki másképp dolgozza fel ezt. Van aki tagad, van aki elfogadja. Egy sikeres színész esetében ez a kérdés duplán fontos, hiszen mi lesz vele, mi lesz a karrierjével, ha megöregszik… Ezeket a kérdéseket próbálja megmutatni Sandy Kominsky segítségével ez a nagyon aranyos, családias, baráti, valódi sorozat. Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen egy Norman az életében, aki két lábbal a földön fogja tartani az illetőt. Vagy épp Sandy, ha kalandra vágyik. Tipikusan az a sorozat, ahol nem kellett túlbonyolítani a dolgokat, elég ha a való életet megmutatják, mert az számos különleges helyzetet a való élet produkál, és mindezt olyan humorba ágyazzák, amiken igazán jókat lehet nevetni, mert kortól, nemtől függetlenül egy kicsit mindenki magára ismer. Egy valamit sajnálok, hogy nem volt több színészóra, mert ott is amilyen válogatott társaság ül, velük is meg lehetett volna tölteni újabb 8 epizódot.

eNNBeus 

2. évad után is imádom, bár az utolsó rész már picit csöpögős volt, a fanyar humort jobban bírom :)
1. évad
Akármeddig tudnám nézni, nálam kurv@ra bevált a Kominsky módszer

dontpanic

Jól indult, aztán nem tudott magával mit kezdeni a sorozat.

A két főszereplő dinamikája zseniális, jó nézni, de pusztán erre nem lehet több évadnyi anyagot felépíteni, nem ártanak a jól kidolgozott mellékszereplők, a felépített cselekményszálak sem.
Ezek itt hiányoztak.

Rájöttem, hogy az utóbbi időben ebben a műfajban azok a sorozatok tetszenek, ahol nemcsak a két főszereplő kap teret, hanem az életükben fontos mellékszereplők is. Hogy ezeket a karaktereket nemcsak akkor látjuk, amikor a két főszereplővel interaktálnak, hanem külön szálaikat is építgetik. Itt ez ilyen értelemben „old-school” sorozat, csak a két főszereplőt követjük, a többiekről a hozzájuk fűződő viszonyukon túl nem tudunk meg semmit.

A másik: elindulnak történetszálak, amik aztán nem futnak ki sehova. Lisa és Sandy kapcsolata akkora káosz, amekkorát rég nem láttam. Mi a franc történik itt? Egyik pillanatban még együtt akarnak lenni, majd nem, majd megint, aztán csak barátkoznak, majd szexelnek… mi vaaaan? Tudom, hogy ez sokaknál az életben is így megy, de ez számomra az életben is fárasztó, nem hogy a képernyőn is ezt nézzem. :D

Még egy másik: alapvetően örülök neki, ha az idősebb generáció is helyet kap a mainstream médiában. De amikor az idősebb generációt bemutató sorozatok arról szólnak, hogy az „öregek arról beszélnek, hogy ők öregek”, az annyira életszerűtlen. Ne mááár… a körülöttem lévő idős generáció tagjai érdekes módon nem állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy ők idősek. Élik az életüket, és tök természetes, hogy közben X évesek. Ez kb. az a szint, amikor egy meleg karakter csak a melegségéből áll, nem adnak neki más témát, tulajdonságot. Az szép cél, hogy bemutassák, milyen kihívásokat támaszt felénk az idősödés, de annyira életszerűtlen, amikor egy-egy szereplőnek más témája sincs, mint ez… persze nem akarok igazságtalan lenni, nyilván megjelennek itt azért más témák is, és ez szuper, de amikor újra és újra szóba került, hogy „de te X éves vagy”, akkor már forgattam a szemem…

És végezetül a negatívumokhoz: öööö, néha azt éreztem, ez a sorozat egy hatalmas reklám. Nincsenek illúzióim, de nem szeretem, amikor ennyire kilóg a lóláb… nem akarok belegondolni, hogy vannak tartalmak, amik csak azért készülnek el, hogy bizonyos nagy cégek reklámozzák magukat (viszont sok mindent megmagyarázna azzal kapcsolatban, hogy miért is nem az összefüggő, logikus cselekményszál felépítése az elsődleges szempont….)
Az a bizonyos autós jelenet egész egyszerűen kínos volt, annyira érződött az izzadtságszagú termékelhelyezés. És gondolom, jó pár gyógyszergyártó is szponzorálta a sorozatot, csak úgy röpködnek a márkanevek és gyógyszerajánlások…

Ami viszont jó: a gyászt szuper módon mutatja be a sorozat.
Ami szintén jó: imádtam, hogy Sandy karakteréről az ember ösztönösen azt várta, hogy majd egy s**gfej lesz, erre kiderült, hogy valójában good guy. (Zseniális volt a jelenet, amiben a szőke, fiatal lány először állt színpadra!) Azt is imádtam, hogy a gyászoló Normanról meg kiderül, ő valóban s**gfej. :D

Szóval nem rossz kis sorozat ez, szombat délutáni kikapcsolódásnak pont jó volt, csak mindig a legszomorúbb, amikor egy jó alapötlet kapcsán nem tudnak élni a benne rejlő potenciállal… (kéne nekik egy kis Clavin ultra…)

Nézzetek inkább Grace és Frankie-t. ;)

6 hozzászólás
Andaxin 

Megesküdnék rá, hogy egy valag improvizálás volt benne, olyan őszintén röhögtek egymáson vagy magukon. Bár elvileg tele volt gyásszal a sorozat, a karakterek ezt állandóan fekete humorral ütötték el. Míg az AfterLife-ban Tony visszaemlékezései miatt szerepel az elhunyt felesége, addig itt spoiler. Rácsodálkoztam Nancy Travisre, Haley Joel Osmentre és Kathleen Turnerre, főleg utóbbira – amikor az első jelenete volt, elborzadtam, hogy ki ez, és ha nem nézem át a stáblistát, még most sem ismerném fel. Viszont KIVÁLÓ volt, a végére egész megszoktam a hangját is, röhögését is. Jól esett megint egy kis függőség az AfterLife után, most megint gyászolhatok :D
spoiler

23 hozzászólás

Népszerű idézetek

jancsibohi 

Sandy: Did you know he was at Woodstock?
Norman: Oh, yeah? In a band?
Sandy: No, in the mud.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján