A kiállhatatlan (2006) 69% 39★

Már az első jelenetsornál éreztem, hogy ez nekem tetszeni fog. És be is jött. Különleges, egyedi hangvitelű, de nem nehéz mozi. Könnyed fekete humor, tökéletes főszereplő, kiváló zene, érdekes történetvezetés. Egy
kicsit szürreális, egy kicsit művészfilm, de csak pont annyira, hogy ne legyen megterhelő.
Nagyon jólesett ezt most megnézni. Keveslem a százalékot amin áll, mert többet érdemel, bár tény, hogy nem egy átlagos nézőnek való, hanem aki szereti, ha van egy filmben egy kis fűszer.

Nagyon érdekes, kicsit művészfilm beütésű darab. Szürreális történet, ami rengeteg üzenetet hordoz, és szerintem sokféleképpen is lehet értelmezni (ez egy kiváló tulajdonsága a jó művészfilmeknek.)
Eleinte ostobának, erőltetettnek tűnt számomra, de egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. A végkifejletben pedig nem is olyan választ kaptam, mint amit vártam. Vagyis nem arra a kérdésre kaptam választ, ami végig fúrta az oldalamat. Valami sokkal nagyobb volumenű téma rejlik a katarzisban.
Biztos vagyok benne, hogy sokak számára még ez a könnyebben emészthető szürrealitás is katyvasznak tűnhet, így nem tetszhet mindenkinek, viszont egy próbára mindenkinek ajánlom, hiszen nem egy hosszú film, legfeljebb veszít az ember bő másfél órát az életéből. De ha elcsíp a mondanivalóból akár egy kisebb részt, akkor már megérte.

Végignéztem – de bevallom őszintén: ez nem az én filmem.
Azért nem „osztályoztam le”, mert érzem/értem, hogy a maga nemében jó lehet – csak nem az én ízlésem…
Én úgy általában hadilábon állok a feketehumorral.
Túl bizarr az egész.

Általában szeretem a nehezen érthető/emészthető filmeket. A művészfilmekkel sincs különösen bajom, ha nem izzadságszagúak, és nem a sznob közönséget akarják kiszolgálni. Ellenben úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az ilyen elborult, furcsa filmkoncepciók működni tudjanak szükség van azonosulható karakterekre. Az a baj, hogy ebben a filmben nincs ilyen. A főszereplő csak sodródik meg bámul ki a fejéből, nem tudunk róla semmit, és ő sem akar igazán megtudni semmiről semmit. Csak úgy ott van. Kár, mert amúgy az ötlet jó, és a film zenéje is csodálatos.

Kicsit lassan indult be, a film 2/3-ig csak benyomásokat kapunk erről a névtelen városról, komótosan kattan be főhősünk, az öngyilkossági jelenet az azt megelőző 50 percet követve meglepő, nevetséges és szánalomra méltó is egyben. Ezt a várost vagy megszokja az ember fia/lánya, vagy kiűzetik belőle, és bár élhetetlennek tűnik, a végén kiderül, van ennél még sokkal rosszabb hely is…

Unalmas, fárasztó, nézhetetlen művészieskedő borzalom. A cím találó, valóban kiállhatatlan.

Nekem nagyon tetszett a film, egyáltalán nem untam, pedig féltem tőle. Többet nem írok, mert amit elmesélt, azt mindenki érti, amit elhallgat, azt lehet találgatni.