A hely (2017) 79% 78★

Ez tök jó volt! Csak egy helyszín, de sok emberi sors, és mennyi összefüggés. Kívánságok, morális dolgok, ki meddig megy, mennyit tesz meg azért, hogy teljesüljön a kívánsága? És a végén még egy kis csavar is volt.

Kevésbé tetszett, mint a Teljesen idegenek. Az a film olyan volt, mint egy folyam, ez inkább kis patakokból állt, melyek ugyan összeálltak, mégse duzzadtak fel.
Ügyesen lett összefésülve minden, mégis valami hiányzott menet közben. Nem éreztem azt a feszülő drámát, mint a már említett korábbi filmjénél.
Ettől függetlenül pacsi az egyedi ötletért. És persze a film sem volt rossz.

Moralizáló játék, időnként filozófiai kérdéseket fel-feldobva, nem túl szerencsés asszociációkkal, csak a legegyértelműbbeket említve: Tarkovszkij Szalkere (ráadásul: „a hely” vs. "a szoba") vagy Goethe Faustja. Azért írom, hogy nem szerencsés, mert a film mintha szándékosan ilyen alkotások árnyékába pozicionálná magát, tovább kicsinyítve azt, ami amúgy is elég vékonyka.

Tipikusan az a film, amiből nem sokat veszítenénk, ha rádiójátékként hallgatnánk; talán még a színházhoz is kevés, amit pedig indokolhatna az egyetlen helyszín, nem is helyszín: egy darab asztal, illetve a kevés szereplő. A vizualitása teljesen jellegtelen, konvencionális beállítások, néhány tök felesleges külső vágókép, közömbös vágás, se távol, se közel, totál érdektelenség, tényleg, mint ami minek van. Talán egy-két esti jelenet zöldes tónusát lehet elismeréssel illetni. (A magyar Presszó, ripacskodva bár, de mégis mennyivel kreatívabban oldotta meg ezt a helyzetet, pedig, ha jól rémlik, ott még a kamera sem mozdul el soha az asztal mögül.)
A filmzene ezen is túlmegy: leginkább a facebook időnként automatikusan összeállított fényképválogatásai alá kevert szentimentális aláfestőzenék világa, én nem is vagyok képes azonosítani ezt a stílust. Sokat javított volna már az is, ha egy az egyben elhagyják a zenét.

A filmszerkezet szerintem botladozik (ezzel együtt a dramaturgia is), nincs egyértelműen a napok szerint tagolva (amit a szintén kapcsolható Terápia c. sorozat például kiválóan megvalósít, és azt feltételezem, hogy valószínűleg a film alapjául szolgáló sorozat is), valamiféle rendetlenség érzését adja, ami által semmiféle „nagydinamika” nem valósul meg, inkább csak észrevesszük, hogy időnként felgyorsul, máskor lelassul a cselekmény. Nincsenek csúcs- vagy fordulópontok, de nem is homogén, ha volt is, semmilyen rendszert nem éreztem a szereplők felbukkanásaiban (a legzavaróbb talán az, hogy a film közepén beemel egy új karaktert), szóval szétesett, formátlan, jóformán unalmas.

Tehát kép, hang, struktúra vérszegény – mi marad? Nyilván a sztori. Sajnos ezt sem látom igazán működni, valószínűleg a sorozati gyökerek miatt. Ott fontos lehetett, hogy minden szálat összebogozzanak (ez, ugyan, nem csupán feszültségfokozó eszköz, hanem időnként a mondanivalónak is része), és a bonyolult viszonyrendszert apránként, időről időre tárják fel. Ez működhet filmen is, de 1 óra 45 percbe sűrítve kissé sok, ezzel szemben a feltárás mechanikus, így végeredményben majdhogynem banális. Hasonlót éreztem már a Teljesen idegenek esetében is, ott a valószerűtlen váratlan fordulatok tették egy idő után hiteltelenné a történteket. A forgatókönyv pedig mutat némi következetlenséget, nem tudok másra gondolni, mint amikor egy remek ötletből készült sorozatban elkezdenek kapkodva improvizálni, a vélt elvárásoknak megfelelni.

És akkor miről is szól a film? Ennek a titokzatos alaknak a nyomorúságáról? Hogy isten figyeli az emberiséget, és depresszióba esik? Hogy vigyázzunk a vágyainkkal és kívánságainkkal? Hogy nem abban találjuk meg az örömöt, boldogságot, amiről hisszük? Hogy az önzőségünk felemészt minden szolidarítást, empátiát? Effélékről.

Néhány frappáns, de többnyire üres dialógrészleten kívül nem hiszem, hogy sokat ad ez a film, viszont alighanem anatómiai albuma annak, milyen csapdákba lehet beleesni egy sorozatadaptáció esetén. Részben azért néztem meg, mert kíváncsi voltam, miért lehet olyan fontos Goda Krisztinának remake-elni, erre sajnos nem kaptam kielégítő választ.

Vigyázz, mit kívánsz, mert teljesülhet!
A filmben csak egy kávéházat látunk, ahol a főszereplő fogadja az ügyfeleit, és bejegyzéseket készít a füzetébe. Mindenki egy kívánsággal jön utána, hogy teljesítse, ő cserébe egy feladatot végeztet el az illetővel. Többször felmerül a kérdés, hogy spoiler, mire a válasza, mert spoiler.
Néhol kicsit a misztérium határát súrolta a film, bizonyos kívánságok teljesítésénél, meg hogy főszereplő személye homályban maradt, de egyébként teljesen logikus volt a többinél.
Félelmetesen összefügg egy ember sorsa egy másikéval.
Akinek tetszett a Teljesen idegenek, ezt is ajánlom. Március 8-tól a magyar mozikban.

#Lumiere

Nagyon otletes film. Egy kavezhaz, es sok-sok beszelgetes,elbeszeles…es ennyi eleg is ahhoz, hogy elgondolkodjunk, mi mennyit er….
Szinte mindegyik szal jo volt…
Emlekezetes film! Az ilyeneket szeretem.

Érdekes egy alkotás, főleg egy olyan alapvető kérdés érdekelne, hogy az emberek miért hiszik el, hogy a vágyuk valóban teljesülni fog. Elvégre ugyan ők talán nem, de a néző hamar rájöhet arra, hogy valójában spoiler. Persze nem mindig működik minden ilyen egyszerűen a világban. Csak le kell venni a szemellenzőt.

Lehet nem figyeltem eléggé, de nekem túl unalmas egyhangú és jellemzően volt ez a film. Na jó, tényleg nem mindig figyeltem, de tényleg nem kötött le.

Ezekkel a hatásvadász zenei inzertekkel valami annyira gyönyörűen giccses volt, hogy többször elnevettem magam. Az alapkoncepció amúgy jó, de több misztikumot elviselt volna, hogy jobban magába szippantson.
Értettem én, hogy miről akart szólni, csak nagyon az arcomba tolta a maga fontoskodó módján. A lezárás is giccses volt, de ez csak hab volt a tortán, azon már meg sem lepődtem.

Igazán különleges film. Pozitívuma, hogy a javát a nézőre hagyja.

Paolo Genovese már bizonyított a Teljesen idegenekkel (ami azért jobban tetszett, kedvencem is lett), ez a film is értékes és mély mondanivalóval van megáldva. Végig fenntartotta az érdeklődésemet és utána is sokat gondolkodtam a szimbolikáján.
Az ilyen filmeket szeretem, ahol el lehet gondolkodni, sokszor a végén van egy nagy csavar, ami mindent felülír. spoiler
A film alapgondolata nagyon érdekes, kreatív. Van egy hasonló témájú sorozat is.