Hét régi jó barát összejön, hogy együtt vacsorázzanak. Az este folyamán úgy döntenek, hogy megosztják egymással az összes e-mailt, szöveges üzenetet, sms-t és telefonhívást, amit csak kaptak. A titkok, amelyekre így fény derül gyakran mókásak, de vannak köztük olyanok is, amelyek sokkolóan… [tovább]
Teljesen idegenek (2016) 301★
Szereposztás
Kedvencelte 72
Várólistára tette 238
Kiemelt értékelések
Jó volt, sokat nevettem. Elgondolkodtató tényleg, mennyi titka van az embernek a felszín alatt. Apró dolgok, elhallgatások, nagyobb dolgok, kikacsintgatások, megcsalások.. Minden borulat pár óra alatt.
Hát ez… Ez kemény. Talán kicsit túl sok titok, ami valószínűtlenné(?) teszi a sztorit, de a lényeg ütött. Nagyon. A vége még jobban. Kiváncsi vagyok, ez úgy amúgy mennyire reális a hasonló korúak körében, mert nekem ez így sok. *És ha tényleg ilyen a felnőtt kor, akkor köszönöm szépen, én megelégszem inkább a mostani korommal.
Tudtam, hogy milyen lesz: könnyű, franciás, középosztálybeli kamaradarab. Ennek ellenére az elejét untam, ezek az emberek nem érdekeltek, mi közöm hozzájuk, gondoltam, semmi szex vagy drog vagy rock&roll, semmi erőszak, semmi szerelem, semmi politika, semmi foci. De aztán lenyugodtam, és egész érdekes lett ez a baráti társaság. A történet tulajdonképpen minimális egy-két poénra kihegyezve, de lehet nevetni rajta, máshol meg megható, ah, még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam, egészen jól eltelt az a másfél óra. Vasárnap láttam, kedden írok róla, lehet, hogy csütörtökön már nem fogok emlékezni rá, de nem baj.
Nagyon érdekes volt és főleg a zárással egy nagyon nagy kérdést felvet: Jobb-e tudni vagy inkább nem tudni az igazságot?
Személy szerint úgy gondolom, hogy van amikor jobb nem tudni, de azért amit például amit Bianka férje leművelt azt nem tudom elképzelni, hogy jó lenne, ha továbbra is csak titokban ez menne. Ő még fiatal, simán találna magának egy rendes férfit, ráadásul gyerekvállalás előtt vannak, egy ilyen emberrel én biztosan nem akarnék gyereket vállalni, mondjuk nekem alapvetően nem szimpatikus, egy tapló minden szempontból. Bianka-t közelében sem érdemli meg.
Persze mint igazság felfedezése, ezt a módszert nem tartom túl jónak.
Kedvencem már a legelejétől Bianka és a szemüveges férj volt, ők is maradtak. Előbbi, mert egy kedves, bár talán kicsit naiv teremtés is, utóbbi pedig mert egy higgadt, tisztábban látó, kompromisszumképes ember.
Alapvetően tök jó egy ilyen baráti társaság, de biztos vagyok benne, hogy szinte minden ilyen társaságban vannak hazugságok és kevés olyan társaság van ahol nem lennének és ahol mindenki mondjuk elfogadó is. spoiler
Amúgy a coming out ötlet érdekes volt, kicsit megtapasztalta milyen azon az oldalon állni. Nagyon sajnáltam egyébként szegényt :(, mármint nem Lele-t…
Amúgy az nagyon idegesített, hogy mennyire képmutatóak azok akik valami tényleg rosszat tettek a partnerük mögött, olyan álszentek voltak amikor a másikról volt szó. Amikor a bunkó férj túlreagálta az ex-szel való beszélgetést. Tényleg főleg így hogy ő volt a legkevésbé ártatlan mind közül.
A szemüveges férj felesége meg a passzív-agresszivitásával, fú, de idegesített. spoiler
spoiler
Voltak benne egyébként poénok, nagyon okos gondolatok és sok elmélkednivaló.
A vége egyébként nagyon érdekes megoldás lett, szerintem azért nagyon jó, mert ezzel gondolkodtatja el igazán a nézőt. spoiler
Mindamellett, hogy többször is hangosan felkacagtam, azért a vége felé már igazán morcos is lettem. Sokan – túl sokan – a mai napig elítélik az azonos nemű párok kapcsolatát, holott a társadalmunk által „normálisnak” mondott házasságok mélyére kukkantva rájöhetnénk, hogy igencsak nem ez a megfelelő szó rá.
Nem ajánlom a filmet esküvő előtt állóknak, de mondjuk nekem még a kapcsolatteremtéstől is elvette a kedvem. :D
Viszont azoknak, akik már nyakig házasságban/párkapcsolatban csücsülnek, talán felnyitja a szemét. Nekik kötelező darab.
Jó kis film, már azoknak, akik bírják, ha a szereplők egy zárt térben beszélgetnek végig. Volt elég kraft a sztoriban, hogy végig fent tudja tartani az érdeklődésemet, igaz, a végére már egy kicsit sok volt, hogy itt mindenkinek rejtegetnivalója van. Persze egy kicsit tanmese jellege van az egésznek, az egymás iránti bizalomról, hűségről, hazugságról. A végét szerintem jól oldották meg, azzal, hogy nem lett lehangoló, tragikus a zárlat még inkább megerősítik a nézőben, hogy ő is résztvevője a történetnek.
Nem jöttem rá magamtól, de most hogy megmondták …. Ez a csavar a végén … hozzá is adtam még egy csillagot. Én csak arra gondoltam, hogyan lehet így tovább menni, pedig itt egészen más a kulcs … Csak két pici jelre kell figyelni, és minden egyből világos. Ez így már mestermunka.
Szóval. Az előzetes alapján azt hinné az ember, hogy ez egy vígjáték. Pedig nem. Az elején pár vicces beszólástól eltekintve, ez bizony kőkemény dráma, és a jóféle! A mindennapi élet, és emberek drámája, ami lényegében görbe tükröt tart az emberek felé. Rávilágít, hogy az életünk nem mindig boldog, és ez sokszor a saját magunk önámításának köszönhető. Mert nem mondunk el dolgokat, amiket kéne. Mert leragadunk egy olyan párkapcsolatban, ami már nem öröm, és nem merünk kilépni belőle. De néha nem a mi hibánk, hanem másoké. Mert megcsalnak, mert megcsalsz, és így, az amúgy teljesen jó életedet szabotálod saját magadnak. Sok, sok titok és hazugságra derül fény a filmben, és mindezt csak azért mert, feltárják a telefonjukat egymás előtt. Ettől lesz ez egy igazán 21. századi film. Ma már mintegy részünk a telefon, és így életünk egy jókora darabja lakozik bennünk.
Jók voltak a szereplők, mind kicsit más helyzetben van, más a problémájuk, más élet szakaszban vannak. Míg kezdetben mindenki szép, kedves, aranyos, ahogy megyünk előre a filmben, úgy bomlanak le a rétegek, és úgy tárul fel az igazi arcuk, ami bizony nagyon nem szép. Volt, akit teljesen meg is utáltam, de volt, akit a titkok ellenére is jó embernek tartottam. A színészek is remekeltek, szép munkát végeztek, és illettek is így egymáshoz, jó volt mindenki közt a kémia.
Amitől még igazán zseniális lesz ez a film, az a spoiler. Nagyon ütött, és így csak még mélyebb lesz az üzenete.
Szóval. Az előzetes alapján azt hinné az ember, hogy ez egy vígjáték. Pedig nem. Az elején pár vicces beszólástól eltekintve, ez bizony kőkemény dráma, és a jóféle! A mindennapi élet, és emberek drámája, ami lényegében görbe tükröt tart az emberek felé. Rávilágít, hogy az életünk nem mindig boldog, és ez sokszor a saját magunk önámításának köszönhető. Mert nem mondunk el dolgokat, amiket kéne. Mert leragadunk egy olyan párkapcsolatban, ami már nem öröm, és nem merünk kilépni belőle. De néha nem a mi hibánk, hanem másoké. Mert megcsalnak, mert megcsalsz, és így, az amúgy teljesen jó életedet szabotálod saját magadnak. Sok, sok titok és hazugságra derül fény a filmben, és mindezt csak azért mert, feltárják a telefonjukat egymás előtt. Ettől lesz ez egy igazán 21. századi film. Ma már mintegy részünk a telefon, és így életünk egy jókora darabja lakozik bennünk.
Jók voltak a szereplők, mind kicsit más helyzetben van, más a problémájuk, más élet szakaszban vannak. Míg kezdetben mindenki szép, kedves, aranyos, ahogy megyünk előre a filmben, úgy bomlanak le a rétegek, és úgy tárul fel az igazi arcuk, ami bizony nagyon nem szép. Volt, akit teljesen meg is utáltam, de volt, akit a titkok ellenére is jó embernek tartottam. A színészek is remekeltek, szép munkát végeztek, és illettek is így egymáshoz, jó volt mindenki közt a kémia.
Amitől még igazán zseniális lesz ez a film, az a spoiler. Nagyon ütött, és így csak még mélyebb lesz az üzenete.
Elég jó film.
Igazából kevésbé film, inkább valamiféle szinházi kamaradarab megfilmesítve.
Pörgő, izgalmas, érdekes.
Aztán ki-ki a maga élettapasztalata vagy/és elképzelése szerint beszélgethet a látottakról, hallottakról, egyetértve, tagadva.
Nekem soknak tűnt az itt – barátok közt – ábrázolt különféle elhallgatás, titok, de hát ez meg kellett a film izgalmához.
Aki teheti, az szinkronizálva nézze, mert folyamatosan beszélnek, és annyira nem művészfilm, hogy mindenképp eredetiben kéne nézni. :-)
Népszerű idézetek
– A nők és a férfiak olyanok, mint a PC és a MAC
– és melyik, melyik?
– A férfiak a PC-k, a nők a MAC-ek természetesen
– Természetesen?
– Igen, a férfiak olyanok, mint a PC-k; olcsóak, vírusokat szednek össze, és egyszerre csak egy dologra képesek.
(…)
– És a nők MAC-ek. Intuitívak, gyorsak, elegánsak.
– Drágák és csak egymással kompatibilisek.
– Igen és függőségeket is okoznak
Hogy ne fordítsak minden vitát hatalmi harcba. Nem gondolom, hogy gyengeség igazat adni. Tulajdonképpen, azt gondolom, hogy bölcs dolog. Kizárólag az olyan párokat látom együttmaradni, ahol az egyikük hátra tud lépni egy lépést, ami igazából egy lépés előre.
– Akkor mondok egy decensebb köszöntőt: a gyerekekre, akik értelmet adnak az életnek. (…)
– Az életnek gyerek nélkül már nincs is értelme? Persze kényelmesebb ezt képzelni. Csinálsz egy gyereket, túlvagy rajta, minden mindegy, megszűtek a céljaid. Hát, nagyon kényelmes.
– Bocs, de én nem azért akarok gyereket, hogy túllegyek rajta. Ezer és egy oka van.
– Csak egyet mondj!
– Egyet? Jó, a kapcsolat kiteljesedése.
– Mert ha ketten maradtok, nem lehettek boldogok, a boldogságot egy harmadik hozza el. Ez ugyanaz, mint mikor az istenről vitatkozunk. Lényegében ugyanarról beszélünk. Nekem nincs szükségem ilyen kapaszkodókra. Az életem értelme én magam legyek. Egoista vagyok, és az is maradok, sőt, úgy is fogok meghalni. Egészség!
Nem kell minden vitának arról szólnia, kié az utolsó szó. Nem gondolom, hogy a gyengeség jele az, amikor engedünk. Néha ez a legjobb, amit tehetünk. Azt hiszem, csak azok a párok maradnak együtt, ahol az egyik fél hajlandó tenni egy lépést hátra, amivel valójában mindketten előre lépnek.
Kinek mi köze a magánéletünkhöz? Annak idején egy telefonbeszélgetés úgy kezdődött, hogy hogy vagy, manapság viszont arról faggatnak, hogy hol vagy. (…) Miért kéne bárkivel is tudatnom, hogy merre járok? Miért? És egyáltalán miért érdekli másokat, hogy hol vagyok? A rohadt telefonok miatt kifordulunk önmagunkból. Szép lassan eltüntetik a privát szféránkat, és mi nem teszünk ellene semmit, szinte tudomást se veszünk róla!
Törékenyek vagyunk. Mindannyian. Változó, mennyire. Ez [a mobilunk] lett az életünk fekete doboza. Ebben tartunk mindent. Túl sokat is. Hiba ezzel játszadozni.
Honnan tudja az ember, hogy szerelmes? (…)
– Elmondom neked. Ha napi fél órát beszélgetsz vele, akkor szerelmes vagy.
– És ha egy órán át beszélgetsz vele?
– Akkor fülig szerelmes vagy.
– Aztán ha már nem beszélgettek, ez azt jelenti, hogy összeházasodtatok.