A hangok (2014) 63% 164★

Imádom ezt a pasit. :-) ❤ Annyira zseniális, és szexi pasi, jól áll neki nagyon ez a szerep is. Főleg a rózsaszín ruci, olyan cukker volt benne Ryan Reynolds. :-D Nagyon bírom a humorát, és a beszólásait. :-D A sztori kicsit beteges, de szórakoztató, nekem legalább is bejött, ez a fekete humort, és a vérengzős filmeket, ami ebben is van. A kutya és a macska olyan cukik voltak. :-D

Sokkal több annál, mint amit a trailer, a plakát vagy a leírás ígér. Szóval mielőtt bármit is írnék: ez a film szerintem nagyon rosszul lett beharangozva. Nagyon. Rosszul.
Nagyon csalókán.
Egy olyan közönséget sikerült megszólítania a marketingeseknek, akik könnyed, kicsit véres, kicsit groteszk vígjátékra számítanak.
Fekete komédia? Semmiképp.

A sok rikító szín és az olykor szürreálisan cukormázasan idealista helyszínek/képek mögött egy olyan történet vár ránk, egy olyan karakter, akit/amit egyébként nehezen tudnánk megemészteni.
Ez Jerry világa. Egy világ, amivel ő sem tud és nem is akar szembenézni.

Magát a filmet ha kategorizálnom kellene: pszichológiai dráma.
Nem vígjáték. Nem komédia.
Ez rózsaszínen is véresen komoly.

Megy a kedvencekhez, de a fekete polcra.
A 'sötét' kedvenceimhez;) .

Remélem aki megakarja nézni tudatában lesz mindennek.. különben csalódás lesz és zavarodottság és fejkapkodás és bambulás és mínusz csillagok.
Mert ha az ember nem arra számít, amit kap, nem tudja igazán értékelni.
Még ha az szép és zseniális is a maga nemében.
Ez a film 'szerencsétlenségére' pontosan ilyen.

Huu, ez a film, nekem nagyon de nagyon bejött. Már régen megakartam nézni, és örülök hogy ezt a filmet választattam és nem egy másikat. Voltak benne nagyon vicces dolog, meg olyan dolgok is amiknek nagyon fontos értelme volt. Ryan Reynolds valami remekül adta elő magát, egyszerűen zseniális volt. A többi szereplő is az volt. A kutya meg a macskán én teljesen kész voltam, haláli cukik voltak, meg nagyon durvák is. Az egyik kedvenc részem belőle mikor látjuk hogy hogy néz ki a ház maga és hogy a főszereplő hogyan látja. Az valami zseniális. Összegzés: Történet: 5/5 Nagyon jó története van, belelátunk milyen az élete egy zavarodót embernek és hogy mi játszik le az elméjében. Szereplők:5/5 Rettent jó szereplők vannak a filmben. Zene:5/5 A végén a zene, valami rettentően jó. Vége:5/5* Szép lezárás lett! Összegzés:10/10* Nekem ez a film többször nézős, az már biztos!

Ez egy nagyon jó sztori, de valahogy inkább lett számomra gagyi és idegesítő, mint érdekes és vicces. Talán az is probléma, hogy nagyon kevés olyan R. Reynolds-os film van, amit fogcsikorgatás nélkül tudok végignézni. Nem szeretem az általa játszott karaktereket, és Jerry is erőltetett volt számomra spoiler.
A cica meg a kutya viszont nagyon aranyosak és jópofák voltak. :)

Mit is írhatnék azon kívül, ami egyértelmű? Alap, hogy ez egy beteg film, Ryan Reynolds pedig hozza a tőle elvárt formát, (Tőle még mindig az 'Élve Eltemetve' a csúcs…) mégsem éreztem ezt egy maradandó alkotásnak. Ha már zakkantabb darabokat ajánlgatok valakinek, akkor biztosan nem ez lenne az első helyen. Inkább a 'Bőr, amiben élek', vagy a 'Bronson' és még sorolhatnám. Hasonló traumás, skizofrén, gyilkosos film szerintem több is létezik, illetve nem egy sorozat dolgozta már föl a témát, így csupán azoknak lehet igazán értéke, akik eleve kedvelik 'Deadpool úr' munkásságát.

Végülis úgy gondolom, hogy ez egy nagyon szomorú film és talán a valóságban is így éli meg ezt az egészet egy nagyon-nagyon beteg ember…

Elég fura és bizarr volt Jerry karaktere, és igazából nem is volt oka, hogy gyilkoljon, olyan fura volt :D

Ölég fura, mert tele van vígjátéki elemekkel (beszélő állatok, kissé ütődött, de szerethető srác, csinos lányok, etc), tehát az ember valami könnyed filmre számít, aztán rá kell jöjjön, hogy a srác nem kicsit ütődött, gyilkos ösztön munkál benne. A Fargora emlékeztet kissé. Na szóval emiatt a kettősség miatt frusztráló a film, mert a vicces szórakoztatás helyett véres szórakoztatást kapsz (és ha a csajoddal ültél le megnézni egy kellemes szombat estére, akkor lehet, hogy azon veszed észre magad, egyedül maradtál a tv előtt).
Ezek mellett persze a háttérben ott van a valóság, miszerint ezrével lehetnek ilyen figurák szabadon, akiket csak a gyógyszeres doboz tart féken. Ha nem is ilyen súlyos esetek mind, de azért nem szívesen kukkantanék be a hűtőjükbe.

Nekem marhára tetszett!:D
Ahogy az emberem mondta, olyan édes-savanyú ez a film. Egyik pillanatban hangosan nevetek Mr. Whiskers beszólásain, a másik pillanatban pedig fintorgok és arra gondolok: „Anyám Jerry…te mi a fenét csinálsz??”
Nem biztos, hogy ajánlom ezt a filmet mindenkinek…ahogy az értékeléseket olvastam, a nagy többségnek nem jött be.:)

Egyszerre érzem magam lenyűgözve és vagyok hihetetlenül csalódott.
Van itt néhány mély, rétegelt karakterünk egy minimalista, ám zseniális cselekménybe ékelve, mondhatni minden, mi ínyenc szem-szájnak ingere. Jerry tipikusan az a karakter, akit nem lehet legalább minimálisan meg nem kedvelni, majd megszánni, ahogy kísérői, Bosco és Bajusz úr (aki számomra örökre Mr. Whiskers marad) is könnyen belopják magát az ember szívébe.
Mégis, ami leginkább megragadott, az a hangulat kezelése volt. A kezdeti komédiától egy kőkemény drámáig jutunk el, de a váltás nagyon finom, alig lehet észrevenni. Az utolsó előtti jelenet erősen a síráshatáromat piszkálta – pedig nem vagyok az az érzékeny fajta, de belegondolva, Jerry az egész film alatt csak jót akart és megfelelni másoknak (vagy a fejében lévő hangoknak, bár ez a két dolog nála fedte egymást). Ez az ő igazi tragédiája, és ez, még ha nem is ilyen mértékben és nem feltétlenül hasonló következményekkel, de bárkivel megtörténhet.
Na mindezt a szépet és jót vágja tönkre röhögve az utolsó két-három perc. Nincsenek szavak arra, az utolsó jelenet mennyire erőltetett és oda nem illő. Ha az nincs, a befejezés megható, édes-keserű, ez a minősíthetetlen mocsok lezárás viszont maximum a fájdalom sikolyát képes előcsalni – és nem a jó értelemben.
spoiler
A film alapérdemeiből persze mindez nem von le, mindössze egyelőre még a csalódottság dominál bennem, de biztos vagyok benne, hogy újra fogom nézni – ezúttal a zavaró részek nélkül.