A hallgatás törvénye (2010) 66% 67★

Sokan lehúzták a filmet a tempója miatt, de nekem végig fent tudta tartani az érdeklődésemet. Nem vagyok egy nagy Amerika-szakértő sem, úgyhogy fogalmam sincs, mennyire volt hiteles ennek a közösségnek a bemutatása, de a maga nemében ez igenis egy jó film. Ree karaktere egészen megkapó, ahogy egyszerre jelenik meg benne a bizonytalan kamasz, ugyanakkor kénytelen egy határozott felnőttként viselkedni, mint családfő. A film végén pedig néhány jelenetnél a sz*r is megfagyott bennem, már pardon my French.
Azon meg külön meglepődtem, hogy Jennifer Lawrence itt mennyire természetes jelenség és milyen jól hozza Ree karakterében a kettősséget, eddig bármit láttam belőle, akár filmbeli szerepekben, akár más megjelenések alkalmával, leginkább egy exhibicionista, bunkó piaci kofára emlékeztetett, pedig valóban tehetséges színésznő, itt ezt maximálisan bizonyítja.

Hangulatra eléggé rendben volt a film, alakításilag is korrekt (érdekes, hogy azóta Lawrence-t hogy ostorozták).
Ezt a nyomasztó hangulatot elég jól átadta Granik, le is húzott rendesen. Az a tavas jelenet meg úgy volt fekete humor, hogy nem volt benne semmi humor, csak sötétség.

Maga a sztori nem lenne rossz, ha egy 30 perces kisfilm lenne . Szól a kitartásról, családszeretetről, önfeláldozásról, de irtó vontatott.
Csak az nézze meg, aki nagyon ráér és épp nincs más. Nekem csalódás.

Na ez se nekem készült. Adott egy létminimum alatti átlag amerikai család:
Apuci – lelépett, drogfőzésből meg(nem)élő, narkós rokonságot felsorakoztató spicli
Anyuci – egy szót se szól, „beteg” (=elmeroggyant munkaundoros háztartásbeli)
3 kölök – egy 17 éves tough guy girl; suliról szó sem esik, hogy esetleg járna, vagy valami. Munka? Ugynamá’! Egész álló nap csak mókusokra vadászik, fát vág, főz meg értetlenkedik. A másik egy 12 éves fiú – se suli, se mókus, se főzés. Csak ül egy gördeszkán és gurul jobbra-balra, meg néha egy hatalmas trambulinon ugrál (bármilyen csóró vagy, ez is alapfelszereltség, mint a légkondi). Plusz ott van még egy 8 év körüli kislány. Trambulinon kívül semmi sem érdekli.
Na szóval most éreznem kellett volna valamit? Hogy szegények milyen szerencsétlenek és minden. Pf… máglyára velük! És lesz fűtés télire. Lehet, hogy innen a cím? Winter’s b-o-n-e?

Ezt a filmet is csak a kihívás miatt néztem végig, amúgy 20 perc után már kilőttem volna. Sajnos nem szól semmiről az égvilágon. Gondoltam hátha majd a környezet szép lesz és abba valamennyire bele tudok temetkezni, de hát abból sem láttunk semmit. Semmi kapcsolatot nem sikerült kialakítanom a szereplőkkel, épp ezért azonosulni sem tudtam a karakterekkel. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy Jennifer Lawrence-t szeretnem kellene-e ebben a filmben. Mert ha igen, akkor kevésbé kellett volna ok nélkül ilyen alpárivá tenni a kommunikációját. Nekem valahogy nem fér össze, hogy annyira gondoskodik a családjáról, ugyanakkor az a válasza a arra a lehetőségre, hogy esetleg felnevelnék az öccsét normális családban, hogy spoiler.
Nem derült ki, hogy miért ilyen szerencsétlen az egész család és miért csak neki van ép gondolkodása, már amennyire az övé az. Mindegy is. Láttunk már hasonló elképzelést jobb kivitelezésben, ez nem az.

Jennifer Lawrence jó színész, ezt eddig is tudtuk, ennél több élményt nem kaptam a filmtől.

Én itt láttam először Jennifer Lawrence-et (hál' istennek), és szerencsére nagyon jó kis filmjét kaptam el. Volt egy sajátos hangulata a történetnek, lassú is, viszont jó kis családi dráma. Ennél meg nekem nem kell több.

Nagyon furcsa volt a film, és igazából annyira nem is kötött le… indul úgy, hogy a csajszi útnak indul és körbejárja a rokonságot, ahol mindenki részeg, drogos, vagy alvilági?? és az apját keresi… akiről látszólag mindenki tud valamit, de senki nem mond semmit…
Számomra az egész érthetetlen volt, és nem is óhajtom megérteni. Egyedül Jennifer Lawrence miatt néztem meg ezt a filmet, és szerintem ő nagyon jól játsza a szerepét :)