A Földre pottyant férfi (1976) 69% 40★

Nem egészen ilyenre számítottam. A történetben kicsit csalódtam.
Úgy érzem, hogy túlzottan egyszerû, illetve vannak háttérben húzódó részleteket, amiket inkább a nézõnek kell összerakni, de nekem így is valahogy kissé üres maradt a sztori. Egy elég hosszú film és engem idegesít, hogy a fõszereplõrõl nem tudhatunk meg még egy picivel többet.
Az rendben van, hogy Thomas Jerome Newtonnak így is van egy érdekes karaktere, amit Bowie játéka miatt tudtam szeretni, de valamit én még vártam volna…
Tetszett, hogy itt láthattam a színész Bowie-tól érdekes kis mozdulatokat. Ezért került a kedvenceim közék. :)

Garantáltan indulhat a „legfurcsább film, amit valaha láttam” versenyben. Mert furcsa. Furcsa a fényképezése, a felépítése, a szereplői, a szimbolikája. De valami jófajta furcsa. Semmiképp sem ajánlom a filmet azoknak, akik a látványos vagy izgalmas sci-fit keresik benne. Ugyan tartalmaz sci-fi elemeket, mindemelett ez sokkal inkább művészfilm. Magánydráma egy múltjátvesztett lényről, aki a földi létben és egy párkapcsolatban vergődve keresi majd veszíti el önmagát, aki legalább annyira emberi, és nem kevésbé rab, mint bármelyikünk.
A reális énem talál hibákat: például, hogy az eleje állati lassú, vagy hogy akadnak túl kizökkentő váltások, vagy az, hogy Bowie első munkájaként nyilván még nem a színészi játék az erőssége. Mégis, ellenben és DE az irreális énem végig akarta nézni az egészet.
Talán mert tetszett a pőre és naturális operatőri munka vagy mert szerintem mindenki találhat ilyen magányos pillanatokat az életéből vagy David furcsaságainak a természetessége, vagy a jóég tudja mi.
Az viszont tény, hogy van valami elementáris gyönyörűség ennek az embernek a lényében – talán ezt hívják kisugárzásnak – amitől muszáj figyelni rá.

Hogy miket nem találok láztól és köhögésrohamoktól rázva… Bowie annyira gyönyörűséges ebben a filmben (kívül-belül), hogy nem tudom szavakba foglalni… Szerintem még sokszor elő fogom venni.

Féltem, hogy nem fog tetszeni, de szerencsére nem okozott csalódást. Csodás alkotás.

Nekem ez egy kínszenvedés volt. Az alaptörténet az szuper, Bowie is jól eljátszotta TJN-t, de amit Marie-Lou művelt időnként, az nagyon idegesített. Tele volt felesleges klisékkel, vontatott volt… Végignéztem a kihívás miatt, de örülök, hogy vége.

David Bowie rendkívül szórakoztató, de a többi színész alulteljesített minden szempontból. Az alapfelvetés jó, de jópár részlet érthetetlen és logikátlan. Ellaknék egy japán stílusú házban, kortyolnám a piát, de nem szívesen nézegetnék mell nélküli szőrös girnyó nőket…….

Amikor először láttam, azt mondtam róla, hogy ez a legszomorúbb sci-fi eddigi filmnézői pályafutásom során.
Most is többé-kevésbé tartom magam ehhez.
Különös egy film ez, egy nem szokványos űrlénnyel, akinek a sorsa még mindig valamelyst elszomorít. Vannak dolgok a filmben, amit még mindig nem egészen tudok hova tenni (pl. hősünk agresszívközeli állapotban csokis kekszet borogat) és amikhez – gondolom én – a könyv ismerete is kellene.
David Bowie kizárt, hogy 100%-ban ember volt, és erre a film csak ráerősít. T.J. Newton minden tekintetben földöntúli.

Dráma és sci-fi műfajban is vannak sokkal jobb filmek.. mégis nagyon szerethető volt, David Bowie miatt. Ez az első film amit teljesen az ő főszereplésével láttam, nem tartom egy profi színésznek, a zenei műfaj sokkal jobban áll neki. Mégis valamiért roppant megfogó, nem tudtam nem szeretni. :)

Különös film, különös zenékkel a ’70-es évekből. És természetesen egy olyan különc figurával, mint David Bowie.
A földön ragadt idegen, a fejlettebb intelligenciával bíró űrlény, akiben nem tudnak, mert nem is lehet megbízni. A célja sokrétű, sokszor önmaga sem tudja. Majd telnek az évek és gyakorlatilag börtönben sínylődik.
Inkább különös benyomások, mint határozott történet ez, nehezen élvezhető, de azért érdemes megnézni.

Imádom Bowiet, de a film egész egyszerűen rossz. Minden szempontból. Semmit nem tudnék benne pozitívumként kiemelni.