A fiú sorsa (2022) 82% 20★

„Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.”
(Ady Endre)

Sziklatömbként nehezedett rám ez a film. Úgy is írhatnám, bevitte a gyomrost, de kőkeményen. A depressziót már számtalan alkotásban létrehozták, és én úgy vélem, bírom a „súlyosabb” filmeket, mégis ez valahogy más volt. Annyira szívettépő. Többféle morális kérdés felvetődik: amit hozunk otthonról, azt adjuk tovább? Amit a szüleink elkövettek, tévedéseket, mi is elkövetjük? Egy válást a gyermek mindig megsínyli, ez tény, de hogy idáig vezessen? Vajon csupán genetikus ez a beteges lehangoltság, netán környezeti tényezők is hozzájárulnak? Nehéz döntés előtt álltak a szülők a történetben egy ponton. Vajon hibáztak a legfontosabb választásuk előtt? Mindenesetre nem volt könnyű dolguk, pedig egyértelműen látszott, mi lenne a racionális, egészséges tett abban a helyzetben, egy ominózus jelenetben. De sajnos a szeretet nem mindig elég. Fantasztikus alakításokat láttam mind Hugh Jackman, mind Laura Dern részéről, és Anthony Hopkinst is kedveltem, bár neki nem sok mondanivaló jutott, annál elgondolkodtatóbb! A Nicholast alakító színész is remekelt. Nehézkes erre a filmre azt mondani, hogy jó volt, semmiképp sem szórakoztató, maga alá gyűr, megrág és kiköp, de nagyon fontos, jól megalkotott darab a témában, mindenképpen ajánlom, érdemes adni neki egy esélyt!