A fa (2010) 77% 12★

Ez valami elképesztően gyönyörű film, többféle értelemben is, én most csak kettőt mondok.
Egyrészt a „főszereplő” tényleg egy fa. Kusza és átkarolhatatlan ágak, földből előbukkanó derékvastagságú gyökerek, mélységes sebek, … Te jó ég!
Másrészt az, ahogyan az elmúlásról, az elengedésről beszél, az az érzékenység, ahogyan a témához nyúl a rendezőnő, ő így meséli el. (Mellesleg én az Otart is nagyon bírtam. )
Szóval egy filmvers az elmúlásról, metafóra az (élet)fa.

Valahogy mélyebb filmre számítottam, vagy lehet, csak a vége miatt felemásak az érzéseim. Nem igazán értettem, hogy ha spoiler
Azt viszont hitelesen visszaadták, hogy családon belül mennyire másképp éli meg a gyászt egy anya és a különböző korú gyerekek.

Végül is érdekes film. Van egy sajátos íze, aminek nagy része gondolom az ausztrál világ és életérzés jó filmes átadásából származik. Másik része – a fa köré szervezett történet – szintén eléggé egyedi.
Ami a film besorolását illeti, azért én inkább a családi filmek, Disney filmek, Hallmark filmek kategóriája felé pozicionálnám. Nem teljesen ilyen persze, de szerintem jobban járunk, ha valami ilyesmire készülünk.
Merthogy nincs benne semmi különös mélység, vagy erő, vagy kimagasló színészi játék (bár ilyen szerepeket nem is lehet igazán erősre megformálni).
A fát, azt persze elfogadnám – tisztes távolságból.

Egyébként talán egyetlen, a filmben egy pillanatra látható fotón sejlik fel olyasmi, hogy a fákat – vagy ezt a fát – az őslakosok hogyan tisztelték. Ebből (is) azért többet is ki lehetett volna hozni. Majd legközelebb.

Szerintem ez egy kimondottan szépen fényképezett gyászfeldolgozási klisé- és giccsgyűjtemény. Pedig nagy reményeket fűztem hozzá (főleg Gainsbourg jelentléte miatt, aki nem szokta fércekhez adni az arcát). Malick után meg ilyet rendezni majdhogynem szégyen. Nem tudom, a könyv milyen lehet, de nem is különösebben érdekel.
Inkább nézzétek meg Az élet fáját.