A Dicső 39 (2009) 56% 23★

Azért kezdtem el nézni mert benne volt David Tennant.
Spoiler: A karaktere öt perc után meghal.

Persze, kusza, és utólag visszagondolva volt pár jelenet ami teljesen zavaró és felesleges volt. A kerete sem tetszett, felesleges volt. De mégis jó film.
Anne, egy befolyásos brit arisztokrata családban él, örökbefogadott gyermek, de teljesen a család tagja. Hetekkel a második világháború kitörése előtt rájön valamire, ami miatt már nem tud úgy ránézni a családjára ahogy eddig tette.
Valami csodás ahogy a karaktereket megformálják. Nagyon élveztem nézni, érdekelt hogy mi is áll a rejtély mögött, és néha bizony el voltam hűlve spoiler
A százalékok senkit se állítsanak meg. Nekem tetszett.

Először is: állatbarátok ne nézzék meg a filmet (főleg ne macskások). Másodszor pedig aki esetleg Tennant miatt állna neki a filmnek ne nagyon törje össze magát, inkább nézzen mást spoiler
De hogy magáról a filmről is írjak: agyonbonyolított szövevényes kulimász, ami a végére már jó volt, de az eleje elég unalmasra sikerült, így lemarad(ha)ttam egy csomó részletről, mert valamikor azt se tudtam, ki kivel van… és nem is nagyon akartam megtudni, mert csak azzal voltam elfoglalva, hogy melyik kezemmel támasszam a fejem.
Poliakoff neve nem volt ismeretlen számomra, mert a Barátok és krokodilokért teljesen oda meg vissza voltam és azzal a lendülettel meg is szereztem a díszdobozos Poliakoff gyűjteményt ami azóta is pihen a polcon. Van egy egyedi elbeszélésmódja (lasssúúúú), ami valamikor betalál, van amikor nem. Most nem.
Viszont a zene! Na, arról ódákat lehetne zengeni. Szóval a csillagok a zenéért járnak. Meg azért a színészek is oda tették magukat. Csak kár, hogy közben a fejem leesett.

Tetszett ez a film nagyon. Van valami Romola Garai arcában, ami időtállóvá teszi és bármilyen szerepet képes eljátszani. Nagyon tetszettek a ruhák, a megvilágítás és a sztori is csavaros volt, nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.

A negatív értékelések ellenére fogtam hozzá ehhez a filmhez, s igazából nem bántam meg. Csodás színészi játékok, átszőve egy érdekes, sokszor már túlságosan is kusza történettel. Néhol már egy kicsit untam, vontatott volt időnként, de meg kell mondjam, nem olyan rossz film, mint amennyire le van húzva.

Valaki magyarázza már el nekem miről szólt ez a film, mert nem értem. Eleinte azt hittem, hogy én vagyok béna és nem tudom követni a fonalat, aztán meg rájöttem, hogy az egésznek semmi, de semmi értelme nincs. Aki talált, azt nagyon szépen kérem írja le nekem!
Egész életemben filmeket néztem, már a legtöbbnek szinte előre tudom a csavart, krimikben tudom azt, hogy ki volt a gyilkos de ez a film egyszerűen feldobta a labdát. Azt se értettem a végén, hogy minek kellett ezt egyáltalán leforgatni??? Szörnyű élmény volt, de az meg még szörnyebb, hogy még mindig agyalok a miérteken.

Nem egy kiemelkedő film. Maga az alaptörténet érdekes, de elég lassan haladt előre a történet, plusz volt benne egy-két jelenet, amiket nem értettem, hogy hogyan illeszkedtek bele a cselekménybe (itt most főként Walter meglepetésszerű feltűnéseire gondolok). Az apa filmvégi magyarázkodását sem tudtam hova tenni, sőt igazából ott veszett el számomra a történet értelme.
Nem egészen értem, hogy a rendező/forgatókönyvírónak mi volt a célja azzal, hogy elkészítette ezt a filmet, egy kicsit még dolgozhatott volna rajta.
(Azért a brit színészgárdának jár egy pluszpont. Azok az akcentusok!)

Ezt soha többet, nagy csalódás volt…