Az Adrien Brody által megformált fiktív magyar zsidó építész, Tóth László a II. világháború után az Egyesült Államokba menekül – az ő sorsát követjük végig Brady Corbet évtizedeken átívelő, grandiózus filmjében. Tóth nem sokkal Amerikába érkezését követően komoly álláslehetőséget kap egy helyi… [tovább]
A brutalista (2024) 77★
angol · angol
angol · angol
angol · magyar
Képek 45
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Brookstreet Pictures
Kaplan Morrison
Andrew Lauren Productions
A24
Kedvencelte 6
Várólistára tette 255
Kiemelt értékelések
balagesh
A Tar okozta élmény komplexitása, rejtelmessége rémlik fel. Az ilyen élményeket hordom magamban, érlelem, forgatom, és a filmet nem csupán újranézősnek, hanem egyenesen újranézendőnek könyvelem el. Olyasminek, amiről majd egyszer lesz mondanivalóm. Most még alig-alig van.
A Tar miatt viszont rájöttem, hogy az az eredeti, még össze nem álló gondolatköd eloszlik vagy minimum kifejezhetetlenné abszorbálódik, így érdemes jegyzetelni. Ezt teszem hát. (A 8-as is inkább egy önmagamnak szóló felszólítás, hogy újranézés esetén finomítsam.)
Egyetlen dolog volt tiszta a nézést követő napokban, hogy ebben a filmben magát Tóth Lászlót láthattam. Itt nem volt színész. Persze akkor kérdés, hogy a többiek mennyire jó színészek? Vagy a többi sok-sok filmben miért nincs meg ez a hatás? Alapvetően ez az egyéni súlyon múlik. Mennyit nyomhat egy színész: behatárolja a rendezőtől kapott tér, behatárolja az író által kitalált figura eredetisége. És akkor jön az, hogy valaki teljes átfedésbe kerül ezzel az alakkal. Lehetőség, tehetség, affinitás és csoda.
A filmélmény szerves része még az én száműzöttségem. Tóth László túlélte, amit túl kellett. Már nem a kivégzése elől ment el, hanem a beszűkűlő lehetőségek sajtolták kívülre. Így lett menekült. A sok apró részletből felépített helyzet űzte el. És ott van a fontos kérdés, hogy miért is lapátol szenet az egykori sikeres építész. Arckifejezés a válasz. Nincsenek olyan szavak, amelyek révén akár az ott, akár az itt polgárai ezt megérthetik. A hiteik nem hozhatók átfedésbe a valósággal.
Hiszem, hogy A brutalista cím az élet brutalitására utal. És akkor ezt ki lehet bontani. Az élet helyére beírni: amerikai álom, örök barátság, szabadság, önmegvalósítás.
Olvastam olyan kritikát, ami azt kérte számon, hogy miért és honnan pottyantunk hirtelen a 80-as évekbe. Azért, mert itt a tipikus amerikai álom történetekkel szemben máshová teszik a hangsúlyokat. A normál verziókban a nehézségek után jönnie kell a sikernek – szépen kifejtve. Hát ez nem olyan.
Azt látjuk, hogy a lélek kies terekben bolyong, többnyire elveszetten, de néha mégis megéli a nagyszerűség egyszerre nyomasztó, egyszerre csodálandó perspektíváját. Az amerikai néző megkapja az amerikai álom brutalitásának történetét, és örülhet, mert nem megértenie kell az előző, még nem amerikai, teljességében amerikanizálhatatlan generációk lelkiállapotát. Hanem megkapja a lehetőséget, hogy legalább lássa, ez ilyen, pontosan ilyen. A mindenkori házigazda társadalommal szemben úgy áll az egyén, mintha a maga szomorú, vizes síkságában hirtelen hatalmas falak és oszlopok magasodnának fölé. Mintha egy idegen és érthetetlen civilizációval kerülne szembe.
Mozinapló
„Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.”
Goethe idézettel indul a film, és egész jól leírja, miről lesz szó. Amerikába menekülni annyi, mint elfogadni, hogy bár jobb élet vár, sosem lehetsz a magad ura.
Színészileg és technikailag nem lehet belekötni, de a történet nekem túl kettős élmény volt egy Oscar-bait első felvonással, és egy jobb, de kicsit kapkodó második etappal.
Bővebben Instán: https://www.instagram.com/p/DFQfAUXoROK
Schetti759
2 hozzászólás
Igazi érzelmi hullàmvasút a film…
Azt hittem jó kis true sztori egy magyar építészről, akinek rögös útja volt a sikerig, de happy end lett a vége. Hát félig – meddig igaz is…
Elég sok elcseszett életet sorakoztatott fel a kedves rendező, a végére senkit nem lehetett kedvelni.
A magyar szövegek jól hangoztak a színészek szájából (még ha rá is segítettek kis AI-jal), de Brody akcentusa engem rettentően idegesített, nem volt hiteles. Jones akcentusa rendben volt.
Oscar szerintem garantált, főleg, hogy minden kritériumnak megfelelt.
Brodyt jó színésznek tartom (A zongoristában zseniális), de Guy Pearce vitte a prímet nálam.
betongyar
Kifejezetten jó film, 22 életévem egyik legmaghatározóbbika, viszont moziban kell nézni ha van rá lehetőség.
Népszerű idézetek
Mira
Nothing is of its own explanation. Is there a better description of a cube than that of its construction? There was a war on. And yet it is my understanding that many of the sites of my projects have survived. They remain there still in the city. When the terrible recollections of what happened in Europe cease to humiliate us, I expect for them to serve instead as a political stimulus, sparking the upheavals that so frequently occur in the cycles of peoplehood. I already anticipate a communal rhetoric of anger and fear. A whole river of such frivolities may flow undammed. But my buildings were devised to endure such erosion of the Danube's shoreline.
Mira
– Because they do not want us here.
– Of course Attila wants us here.
– Not Attila.
– Then who do you mean?
– The people here, they do not want us here. Audrey, Attila's Catholic wife, does not want us here! She does not want us here! We are nothing. We are worse than nothing.
Mira
When dogs get sick, they often bite the hand of those who fed them, until someone mercifully puts them down.
