A brutalista (2024) 103

22 díj · 37 jelölés

Az Adrien Brody által megformált fiktív magyar zsidó építész, Tóth László a II. világháború után az Egyesült Államokba menekül – az ő sorsát követjük végig Brady Corbet évtizedeken átívelő, grandiózus filmjében. Tóth nem sokkal Amerikába érkezését követően komoly álláslehetőséget kap egy helyi… [tovább]

angol · angol
angol · angol
angol · magyar

Képek 45

Szereplők

Adrien BrodyTóth László
Felicity JonesTóth Erzsébet
Guy PearceHarrison Lee Van Buren
Joe AlwynHarry Lee Van Buren
Raffey CassidyZsófia
Stacy MartinMaggie Van Buren
Emma LairdAudrey
Alessandro NivolaAttila
Isaach De BankoléGordon
Michael EppJim Simpson

További szereplők

Kedvencelte 6

Várólistára tette 255


Kiemelt értékelések

balagesh 

A Tar okozta élmény komplexitása, rejtelmessége rémlik fel. Az ilyen élményeket hordom magamban, érlelem, forgatom, és a filmet nem csupán újranézősnek, hanem egyenesen újranézendőnek könyvelem el. Olyasminek, amiről majd egyszer lesz mondanivalóm. Most még alig-alig van.
A Tar miatt viszont rájöttem, hogy az az eredeti, még össze nem álló gondolatköd eloszlik vagy minimum kifejezhetetlenné abszorbálódik, így érdemes jegyzetelni. Ezt teszem hát. (A 8-as is inkább egy önmagamnak szóló felszólítás, hogy újranézés esetén finomítsam.)
Egyetlen dolog volt tiszta a nézést követő napokban, hogy ebben a filmben magát Tóth Lászlót láthattam. Itt nem volt színész. Persze akkor kérdés, hogy a többiek mennyire jó színészek? Vagy a többi sok-sok filmben miért nincs meg ez a hatás? Alapvetően ez az egyéni súlyon múlik. Mennyit nyomhat egy színész: behatárolja a rendezőtől kapott tér, behatárolja az író által kitalált figura eredetisége. És akkor jön az, hogy valaki teljes átfedésbe kerül ezzel az alakkal. Lehetőség, tehetség, affinitás és csoda.
A filmélmény szerves része még az én száműzöttségem. Tóth László túlélte, amit túl kellett. Már nem a kivégzése elől ment el, hanem a beszűkűlő lehetőségek sajtolták kívülre. Így lett menekült. A sok apró részletből felépített helyzet űzte el. És ott van a fontos kérdés, hogy miért is lapátol szenet az egykori sikeres építész. Arckifejezés a válasz. Nincsenek olyan szavak, amelyek révén akár az ott, akár az itt polgárai ezt megérthetik. A hiteik nem hozhatók átfedésbe a valósággal.
Hiszem, hogy A brutalista cím az élet brutalitására utal. És akkor ezt ki lehet bontani. Az élet helyére beírni: amerikai álom, örök barátság, szabadság, önmegvalósítás.
Olvastam olyan kritikát, ami azt kérte számon, hogy miért és honnan pottyantunk hirtelen a 80-as évekbe. Azért, mert itt a tipikus amerikai álom történetekkel szemben máshová teszik a hangsúlyokat. A normál verziókban a nehézségek után jönnie kell a sikernek – szépen kifejtve. Hát ez nem olyan.
Azt látjuk, hogy a lélek kies terekben bolyong, többnyire elveszetten, de néha mégis megéli a nagyszerűség egyszerre nyomasztó, egyszerre csodálandó perspektíváját. Az amerikai néző megkapja az amerikai álom brutalitásának történetét, és örülhet, mert nem megértenie kell az előző, még nem amerikai, teljességében amerikanizálhatatlan generációk lelkiállapotát. Hanem megkapja a lehetőséget, hogy legalább lássa, ez ilyen, pontosan ilyen. A mindenkori házigazda társadalommal szemben úgy áll az egyén, mintha a maga szomorú, vizes síkságában hirtelen hatalmas falak és oszlopok magasodnának fölé. Mintha egy idegen és érthetetlen civilizációval kerülne szembe.

Ascyra 

Nos, nem leszek népszerű, de már megszoktam. Azért csak-csak kikívánkozik, tekintve, hogy a vérnyomásom az egekben…

Hacsak nem valamelyik főszereplő miatt nézitek, inkább kerüljétek el. A színészi játék mind Pearce mind Brody esetében pályájuk abszolút negatívba hajló teljesítménye. A forgatókönyv és a karakterek is rettenetesen felszínesek, a három órába belefért volna némi építkezés, a viszonyok, az indokok és a vágyak elmélyítése. Olyan száraz, mint a Duna aszálykor.
A magyar vonatkozást nem sikerült megfogni, sem feldolgozni, maximum a történetben lehet fellelni a magyar csatateret, ráadásul abszolút elfogadhatatlan az angol-magyar kevert nyelv magyarok esetében, akik mindketten magyar anyanyelvűek. Nem tudom, mi lett volna jó megoldás, de ez nem. Zavaró. Ennyi erővel lehetett volna bármilyen nemzetiségű a főszereplő. Nem is értem, miért pont a magyar volt a célkereszt.

Minduntalan kizökkentem a nézéséből, letöltöttem egy 2004-es játékot, belekezdtem, majd úgy éreztem lelkiismert furdalásom van, ezért visszaültem nézni. Aztán megint felkeltem kávét főzni, majd visszaültem ismét, majd belekezdtem egy könyvbe… Keserves minden perc, amit előtte kellett tölteni. Nemrég írtam valakinek, hogy a rossz dolgokat el kell engedni; ez a film kizárólag a magyar vonatkozás miatti tiszteletből vívta ki, hogy megnézzem. Egyébként már az első óra után félbehagytam volna.
Pearce ostoba játéka még Brody állandóan szenvedésre ítélt arcán is túltesz, ripacs módon, önbeteljesítő vonaglásokban játszanak, meg merem kockáztatni, hogy a rendező giccses három órája, önimádata is közrejátszik a színészek abszolút hanyatló és zavaró művészieskedésében. A fotókópiák bedobálása mindenféle megfontolás és rendszer nélkül abszolút zavarja a mértéktartó szemet, a forma és a kivitelezés egyaránt meggyalázása szerintem, amit itt közreadnak. A könyvtárszoba, egyébként, még laikusan is: ha becsukod a könyvtári szekrényajtókat, olyan sterillé lesz, mintha 1956-ban járnánk, egy magyarországi, abszolút kommunista dokumentumtárban, épp csak a megsemmisítése előtt, középen a vallatószékkel. Ha kinyitod, nem lesz tér, és zárja a fényt odabenn. (Nem vagyok építész, de elég szép dolgot láttam a munkám során, ez biztosan nem az – de ízlésről persze lehet vitatkozni, észérvekkel engem meg lehet győzni – a film nem tette).
Jones szerepe teljesen alárendelt, pedig az egyetlen értelmes alakítás az ő nevéhez kapcsolható, még akkor is, ha pályája egyik leggyengébb szereplése.

Amiért talán érdemes tenni vele egy próbát, de ezt sem feltétlenül meggyőződésből írom:
– az operatőri munka, mert a látvány egyébként szép, kidolgozott, építkező és megfontolt.
– lágy vonalvezetés, ha valaki szereti a langyos, kiszáradt és hosszú kilóméterekig csak bokáig érő Balaton vizét, annak feltétlenül ajánlom.
– Fennkölt, üres, érzelemmentes, felszínes, buborékba írt, hosszan elnyújtott, semmitmondó párbeszédek – iskolapéldája, hogy lehet a semmiről hosszan társalogni. (Ezalól néhány beszélgetés persze kivétel).
– Ha szeretnénk felgöngyölni a 2020 utáni Oscar-díjas filmeket és elemezni, hogy melyik és miért kapott elismerést.
– Ha szeretjük a nem szórakoztató filmeket.

Számomra ez óriási csalódás volt, még Nivola miatt is, az imádott Pearceről nem beszélve… Kezdem azt hinni, hogy utóbbi, miután rendre fontos szerepeket kap, kezdi elveszíteni az egyensúlyt az önimádat, az önelégedettség és az alázatos munka között…

Sajnálatos. Kár volt ennyi pénzt ebbe a filmbe ölni. Rettenetesen kár.

Kagegrill 

Keservesen, kínzóan túlértékelt film.
A színészi játék kimagasló, minden más kevésbé. Helyenként olyan szintű giccsparádéba és öncélúságba csap át, hogy a rendezőnek minimum kijárna egy saller. Mindent akar, csak semmit nem mond, mélységben meg max egy közepes lábvíz szintjéig merül.
4/10

Mozinapló

„Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.”

Goethe idézettel indul a film, és egész jól leírja, miről lesz szó. Amerikába menekülni annyi, mint elfogadni, hogy bár jobb élet vár, sosem lehetsz a magad ura.

Színészileg és technikailag nem lehet belekötni, de a történet nekem túl kettős élmény volt egy Oscar-bait első felvonással, és egy jobb, de kicsit kapkodó második etappal.

Bővebben Instán: https://www.instagram.com/p/DFQfAUXoROK

Laura_V 

Semmi élvezhetőt nem találtam ebben a filmben a magyar vonatkozásokon kívül. Nem tudom, mi vitte ennyire félre, a forgatókönyv, a rendezés vagy a vágás (valószínűleg mindhárom egyszerre), de végig szenvedés volt. Túlművészieskedett maszlag, ami folyamatosan kidobott magából. Az utolsó órát már csak félig néztem.
A karakterek iszonyat furák voltak, a jelenetek közötti ugrálás érthetetlenné tette számomra a történetet, a hangulat meg inkább poshadt volt, mint brutalista.

megnyuvasztusz 

anno március 19-én beültem moziba megnézni, majd a szünetben (tekintve, hogy ez egy három és fél órás film) otthagytam. nem szoktam filmekről lelépni, mert spoiler. de éhes voltam.
most jutott eszembe, hogy befejezzem. és igen, megint otthagytam volna:) azért az 1400 forintomért jelöltem csak mozinak. müha alavju<3
indokolatlanul hosszú. tömény pátosz. giccs. de mire? háááát… ez az. unalmas. nagyon. pedig olyan jól indult…
amúgy a fények tetszettek. meg dolgoknak a színei (pl. ég).

nem tudom, kik osztogatták erre azt a sok díjat, de rosszízlésűek. (bots) nem.
a brutalizmus meg otromba. és unalmas.
mint ez a film.

Schetti759

Igazi érzelmi hullàmvasút a film…
Azt hittem jó kis true sztori egy magyar építészről, akinek rögös útja volt a sikerig, de happy end lett a vége. Hát félig – meddig igaz is…
Elég sok elcseszett életet sorakoztatott fel a kedves rendező, a végére senkit nem lehetett kedvelni.
A magyar szövegek jól hangoztak a színészek szájából (még ha rá is segítettek kis AI-jal), de Brody akcentusa engem rettentően idegesített, nem volt hiteles. Jones akcentusa rendben volt.
Oscar szerintem garantált, főleg, hogy minden kritériumnak megfelelt.
Brodyt jó színésznek tartom (A zongoristában zseniális), de Guy Pearce vitte a prímet nálam.

2 hozzászólás
homokféreg 

blöff
és amúgy nagyon-nagyon röhejes is

betongyar

Kifejezetten jó film, 22 életévem egyik legmaghatározóbbika, viszont moziban kell nézni ha van rá lehetőség.

littlepepper

Nem volt egy könnyen nézhető film. Hosszú, vontatott. Néhol unalmas. Néhol brutális off.
Voltak Wes Anderson-szerű vágások, de néhol már horrorfilmbe átmenő hangulattal, főleg a zenei aláfestés miatt. Kicsit művészfilmes.
Felicity Jones suttogásától meg sikoltozásától kiborulok. Viszont Adrien Brody hangját imádom (akcentussal vagy anélkül). Guy Pearce is nagyot alakított, kellemes meglepetés volt ebben a szerepben.


Népszerű idézetek

Mira 

Nothing is of its own explanation. Is there a better description of a cube than that of its construction? There was a war on. And yet it is my understanding that many of the sites of my projects have survived. They remain there still in the city. When the terrible recollections of what happened in Europe cease to humiliate us, I expect for them to serve instead as a political stimulus, sparking the upheavals that so frequently occur in the cycles of peoplehood. I already anticipate a communal rhetoric of anger and fear. A whole river of such frivolities may flow undammed. But my buildings were devised to endure such erosion of the Danube's shoreline.

Mira 

This place is rotten. The landscape, the food we eat. This whole country is rotten.

Mira 

– Because they do not want us here.
– Of course Attila wants us here.
– Not Attila.
– Then who do you mean?
– The people here, they do not want us here. Audrey, Attila's Catholic wife, does not want us here! She does not want us here! We are nothing. We are worse than nothing.

Mira 

Is there a better description of a cube than that of its construction?

Mira 

When dogs get sick, they often bite the hand of those who fed them, until someone mercifully puts them down.


Hasonló filmek címkék alapján