A balszerencse áradása (2017–2019) 88% 68★

1. évad:
Nehéz dolga volt a sorozatnak, hiszen 13 regény, és egy elég régi, kicsit összecsapott film után jó pár évvel készült el. Nagyon tetszett, hogy egy kötet dupla epizódot kap. Érdekesség, hogy a Jim Carrey-féle film 3 kötetet dolgozott fel, de eléggé összekuszálva.
Ilyen előzményekkel természetes az összehasonlítás, de egy idő után teljesen elfelejtettem. Mindezek mellett pedig Neil Patrick Harris… 9 év Barney után bevállal egy ilyen szerepet, amely egyedül a végtelen önbizalmában mutat hasonlóságot az öltönyös nőcsábásszal.
A cselekmény a könyveket követi, de nagyon sok az új szereplő, bonyolultabb a cselekmény, és a rejtélyes VFD sokkal is kidolgozottabb, ami nagyon jót tesz a történetnek. A gyerekszínészek nagyon jó választásnak bizonyultak, és a mellékszereplőkre sem lehet panasz.
A gyerekek a szörnyű tragédia után igazából folyamatosan csak menekülnek Olaf elől, de ő újra és újra felbukkan, bénábbnál bénább álruhákban szenvedést hagyva maga után.
A mesélő szinte állandó jelenléte az első részben még nagyon fura volt, de ha nem jelenne meg folyton, már hiányozna.

2. évad:
Vissza az eseméyek sűrűjébe, pontosan ott folytatódik az évad, ahol abbahagytuk. Violet, Klaus és Sunny „elhasználták” az összes lehetséges gyámot, jön a bentlakásos iskola. Végre szereznek barátokat, akik nem kevésbé szürnyű dolgokon mentek keresztül, és spoiler, így már nem csak Olaf elől kell menekülniük, hanem spoiler.
Az évad tele van szuper mellékszereplőkkel: Nathan Fillion (Jacques Snicket), Sara Rue (Olivia Caliban) és a szenzációs Lucy Punch (Esmé Squalor).
A 2. évad jobban tetszett, pörgősebb volt, és a VFD-vel kapcsolatos részek különösen érdekesek.

A 10. kötetig olvastam a sorozatot, mire érkezik a 3. évad remélem a végére érek. AHogy fentebb is írtam, a sorozat sok olyan szálat hozott be valamint dolgozott ki, ami a könyvben csak említés szintjén szerepel, vagy egyáltalán nem. Ettől függetlenül a könyvek is megérnek egy olvasást, sajnálatos, hogy a magyar kiadás csak a 8. kötetig jutott el.

Nagyon imádooom a sorozatot s komolyan mondom alig bírom elmondani mennyire bírom Lemony Snicket karakterét. Főleg az is tetszett hogy a részenként változó címek alliterálnak. Fordulatokkal teli az biztos. Ohhh és az a soundtrack főleg a a rész vége utáni kis stáblistás hát azt vagy egy órán keresztül tudnám hallgatni :D

Kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki szereti a könyvsorozatot, szinte teljes mértékben hű az eredeti művekhez. Kevés kihagyás vagy változtatás van, viszont jócskán hozzátesz háttértörténet szempontjából.
Azoknak is ajánlom, akik szeretik az abszurd, sötétebb humort és nem bánják, ha mindezt egy ifjúsági történetbe ágyazva kapják meg. Nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni a történetről, mert gyerekkorom óta nagyon szeretem. Úgy tűnhet, ez megint egyfajta gonosz, ostoba felőttek vs. jó és okos gyerekek sztori, de szerintem sokkal inkább szól az emberi kapcsolatokról, a felnőttek kapcsolatvesztéséről a gyermeki világgal, az egymásra – főleg a gyermekekre nem figyelésről, a felnőtt világ problémáiról.
A CGI nem mindig sikerült a legjobban, de a zene nagyon tetszett. Ja, és ha szeretet a fárasztó, elborult szóvicceket és szójátékokat, akkor ez a te sorozatod!

PS: Nagyon várom a következő évadot.

Még nem néztem végig, de nem hiszem, hogy változni fog a véleményem. Hallatlanul szórakoztató sorozat lett ez---messze kenterbe veri a régi adaptációt, amit egyébként szintén szerettem. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz Neil Patrick Harris Count Olafja, és azt kell mondjam, egészen fergeteges. ( ͡° ͜ʖ ͡°) Jim Carrey alakításával az volt a problémám, hogy a könyvekben egy alapvetően nagyon sötét, rettenetes karaktert teljesen komikusnak mutatott be. Nem tudott igazán ijesztő lenni, pedig Olaf minden rossz-színészes ripacskodása mellett bizony az, és Harrisnek ezt az egyensúlyt sikerült eltalálnia a játékában. Well done.

Kissé féltem nekikezdeni a sorozatnak, mert én nagyon szerettem a film változatot, és féltem, hogy ez nem fogja elérni a szintjét. De nagyot tévedtem. Neil Patrick Harris borzasztóan tehetséges. Annyi féle karaktert megvalósítani, amennyinek Olaf beöltözött, hát le a kalappal előtte. Shirleyként és Stephanoként nagyon vicces volt. A kedvencem ahogy a filmben is, Sunny volt. És egyre jobban a szívemhez nőtt ahogy felcseperedett. De nagyon sok más szereplőt is megkedveltem. Meglepő, hogy mennyi híres színész szerepelt a sorozatban, főleg a vége felé. Nagyon szerettem a díszleteket és a jelmezeket. Néha egy kicsit zavaros volt a történet, de a végére minden összeállt.

Hivatalosan is az egyik legnagyobb kedvencem! Az atmoszféra kiváló, viccesen nyomasztó, egyáltalán nem zavart, hogy nincsen éppen a realitás talaján a sorozat. A színészek és a karakterek mind kiválóak, Malina Weissman, Louis Hynes és Presley Smith meg gyereklétük ellenére zseniálisak!
Nagyon örülök, hogy nem csináltak neki felesleges folytatást, ez a három évad pont így volt tökéletes :)

Még nem jutottam a végére, elég lassan tudok haladni, kevés ugyanis a szabadidőm.
Imádom! Fergeteges lett, egészen különleges borongós hangulata van. A színészi alakítások, a jelmezek, a díszletek, a hangulat, ZSENIÁLIS. Nem is ragozom tovább, engem megvett kilóra. :)

Egyik legjobb sorozat amit lattam. Csak dicserni tudom, epizodrol epizodra egyre izgalmasabb es fordulatosabb tele ujabb es ujabb rejtelyekkel meg titkokkal. Egy percig sem lankadt a figyelmem. Az elso evadban is akadtak durva dolgok, de a tortenet a masodik evad kezdetetol indult be igazan. A szereplok nemcsak jok vagy rosszak, hanem nagyon sokszinuek mint a valosagban ezt is nagyon szeretem a sorozatban, sajnos akadnak kivetelek: Mr.Poe nagyon szuklatokoru volt,azt se veszi eszre ami ott az orra elott, ne is beszeljek Carmelita annyira idegesito, mikor meghallottam a hangjat legszivesebben leallitottam volna az epizodot. A szineszek mind zsenialisak, igazan a fenomenalis Neil Patrick Harris-t emelnem ki, volt ijeszto es vicces, de az bztos hogy elkepsztoen alakitotta Olaf grofot. A Baudelaire- eket alakito szineszek is remekeltek.

Előzményként a sorozathoz csak a korábbi filmet ismertem, így mondhatjuk, hogy az első pár rész nem volt ismeretlen. A film végül is nekem tetszett, de nyilvánvalóan nem tudott úgy kibontakozni, mint a sorozat – és emiatt sajnálom kicsit, hogy ennyit vártam arra, hogy megnézzem ezt a sorozatot. Egy ideje már betettem a várólistámra, de valahogy sosem jutottam el addig, hogy elkezdjem, ami így utólag nagy hiba volt.
Neil Patrick Harris abszolút meglepett, de annyira jól alakított, hogy nagyrészt miatta volt öröm nézni a sorozatot és a gyerekszínészekre sem lehet panasz, szerintem mindegyikük remek volt. Illetve a mellékszereplők is – összességében minden szereplőt szerintem jól válogattak össze, úgyhogy le a kalappal.
A második évad egy kicsit jobban pörgött már események tekintetében, mint az első szerintem. Tetszett a bentlakásos iskolás történet, az meg még jobban, hogy a sok rossz után a gyerekek végre barátokra találnak. Azért jöttek itt is a fordulatok rendesen, tovább folytatódott a menekülés Olaf elől, közben meg megismerhettünk rengeteg jó mellékszereplőt.
A harmadik évad ennek megfelelően dolgozott tovább, bár azt sajnáltam, hogy már csak 7 részres volt – igaz, ettől függetlenül a történet szépen körbeért, a kérdésekre válaszokat kaptunk és nem lehetett rossz szájízzel befejezni a történetet.
Annyit tudni kell, hogy a történet nagyon abszurd, a humra sötét, de aki szereti ezt az ebben nem fog csalódni. Én tudtam rajta nevetni, miközben azért a sorozat mondanivalója teljesen átjött. A díszletek végig nagyon tetszettek, a zenék is, a CGI párszor furcsa volt, de azt gondolom, hogy illett ebbe az abszurditásba ez is. Így a végére érve pedig csak azt tudom mondani, hogy ez a sorozat is egy kis gyöngyszem, amit érdemes végignézni és nekem bekerült a kedvenceim közé. Egyértelműen megérdelmi a 10 csillagot.

Húúúú! Személy szerint rettenetesen örültem, hogy a Netflix ezt megcsinálta, mert gyerekként olvastam a könyveket, de ugye magyarul nem jelent meg az összes csak kb a fele, és tudni akartam, hogy mi lett a Baudelaire gyerekek sorsa.
Első nekem kicsit csalódás volt, van egy nagyon fura/egyedi/karakteres stílusa a sorozatnak, mindenki nagyon gyorsan és körülményesen beszél. Meg nehéz volt megszokni Mr Poe-t, aki a feleségével együtt itt jobban utáltam, mint Olaf grófot. Egyszerűen katasztrófa a könyvben is kicsit idegesített, de ott legalább próbált vagy legalábbis úgy tűnt, hogy próbál segíteni a gyerekeknek, csak sose hallgat rájuk vagy dolga van stb. A többi karakter eléggé hasonlít a könyvbelire, Lemony Snicketet emelném ki, aki több szerepet kapott, de szerintem abszolút jó döntés volt.
A második évadra vagy hozzászoktam a stílushoz vagy jobban bepörgött az új szereplőknek hála, mert azt az évadot már jobban élveztem.
A harmadik évad nekem kicsit fura lett, de azt olvastam a könyvek is így végződnek és összességében tartotta a színvonalt, sőt ahogy haladtunk a történet vége felé egyre izgalmasabb lett.

Az biztos, hogy nagyon egyedi sorozat és sok munka van benne és ötlet. És rengeteg nagyon wtf dolog. Ugye ahogy mondtam a szereplők nagyon gyorsan beszélnek mindig, olyan dolgokról is, amik nem éppen hétköznapiak. Így sok kicsi poén van, aminél nem állnak meg, és nem is feltétlenül veszi észre. Az biztos, hogy ez egy nagyon fura és kegyetlen világ, ha pl. az emberek egy kisbaba gyilkos viccen se lepődnek meg, csak haladnak tovább.