Értékelések 19

Előzményként a sorozathoz csak a korábbi filmet ismertem, így mondhatjuk, hogy az első pár rész nem volt ismeretlen. A film végül is nekem tetszett, de nyilvánvalóan nem tudott úgy kibontakozni, mint a sorozat – és emiatt sajnálom kicsit, hogy ennyit vártam arra, hogy megnézzem ezt a sorozatot. Egy ideje már betettem a várólistámra, de valahogy sosem jutottam el addig, hogy elkezdjem, ami így utólag nagy hiba volt.
Neil Patrick Harris abszolút meglepett, de annyira jól alakított, hogy nagyrészt miatta volt öröm nézni a sorozatot és a gyerekszínészekre sem lehet panasz, szerintem mindegyikük remek volt. Illetve a mellékszereplők is – összességében minden szereplőt szerintem jól válogattak össze, úgyhogy le a kalappal.
A második évad egy kicsit jobban pörgött már események tekintetében, mint az első szerintem. Tetszett a bentlakásos iskolás történet, az meg még jobban, hogy a sok rossz után a gyerekek végre barátokra találnak. Azért jöttek itt is a fordulatok rendesen, tovább folytatódott a menekülés Olaf elől, közben meg megismerhettünk rengeteg jó mellékszereplőt.
A harmadik évad ennek megfelelően dolgozott tovább, bár azt sajnáltam, hogy már csak 7 részres volt – igaz, ettől függetlenül a történet szépen körbeért, a kérdésekre válaszokat kaptunk és nem lehetett rossz szájízzel befejezni a történetet.
Annyit tudni kell, hogy a történet nagyon abszurd, a humra sötét, de aki szereti ezt az ebben nem fog csalódni. Én tudtam rajta nevetni, miközben azért a sorozat mondanivalója teljesen átjött. A díszletek végig nagyon tetszettek, a zenék is, a CGI párszor furcsa volt, de azt gondolom, hogy illett ebbe az abszurditásba ez is. Így a végére érve pedig csak azt tudom mondani, hogy ez a sorozat is egy kis gyöngyszem, amit érdemes végignézni és nekem bekerült a kedvenceim közé. Egyértelműen megérdelmi a 10 csillagot.