A 13. emelet (1999) 75% 83★

Igaz, nagyjából a felénél már össze lehet rakni, hogy hová tart a sztori, de attól még egy zseniális történet. Nyilván ez Daniel F. Galouye érdeme.
De úgy gondolom, hogy az alapötleten túl is remek film A 13. emelet, hiszen bámulatos lett a kivitelezés, ahhoz képest pláne, hogy 1999-ben készült. Oké, nem akkora durranás, mint az ugyanebben az évben kiadott Mátrix, de ha ez nem is lett filmtörténelmi mérföldkő, mint amaz, nagyon is nézhető. Pedig a két film között több hasonlóság is van, mint a kiadási év. Annyival több számomra ez a történet a Mátrixnál, hogy ahogyan kibontakozik a cselekmény, ezeknek a karaktereknek a helyébe képzelni magunkat sokkal hátborzongatóbb, mint amikor Neóékkal teszi a néző.
Sajnos ezt viszont egyszer bőségesen elég megnézni, de akkor aztán óriási élményt nyújt. Mint már említettem, kiszámítható, de az a fajta kiszámítható sztori, amit akkor is szívesen végignéz az ember, ha már sejti a végét.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Érdekelt a leírás alapján, de nagyon különleges filmre nem számítottam. Ehhez képest kaptam egy elgondolkodtató történetet fantasztikus színészi munkával, hangulattal és zenével kiegészülve. Nem az a fajta film, amit ha egyszer láttál, akkor érted az egészet, szóval én is biztosan meg fogom még nézni. Zseniális.

Az örökös kérdés, ami mindig is foglalkoztatja az emberi elmét: Hol vannak világunk határai? Amit észlelünk, az a valóság? Nem egy kozmikus játszma sakkfigurái vagyunk?
Merthogy Fuller teremt egy párhuzamos világot, a virtuális valóság szintjén. De ahogy belebonyolódunk a történetbe, úgy válik egyre nehezebben felfoghatóvá, majd jönnek a nagy rádöbbenések. Remélem én azért nem egy felhasználó animációs figurája vagyok.
Egyébként néhol Kizökkent idő utánaérzésem is volt, meg persze csomó más sci-fivel éreztem rokonságot. Azért 2024 nem így fog kinézni, 6 év távlatából ez azért valószínű.

Igazán jó film lehetett volna, de számomra elég hamar sejthetővé vált, hogy hova fut ki végül a film. Érdekes és jók a színészek benne, de valahogy az izgalomfaktor nekem hiányzott belőle.

Alig ismert film, ha jól tudom annak idején nálunk is csak dvd-n adták ki.
Pedig határozottan nem rossz időutazós film, kellően rejtélyes, a végére csavarokban sincs hiány.

Hiába ismerem a fordulatokat és a végkimenetelt, sokadjára is le tud kötni. Nemcsak izgalmas, hanem elgondolkodtató film is egyben, érdemes megnézni.

Nem volt olyan rossz, csak sajnos végig sejtettem, hogy mikor mi fog történni…El is aludtam a végére.

Vajon én én vagyok vagy valaki csak szórakozik velem a testemet elfoglalva? Ez a világ vajon a valóság? És mi van a dèja vu érzéssel?

Jó ötlet, de nem a legjobb kivitelezés.

Kezdeném azzal, hogy nagyon nem tudtam eleinte ráhangolódni. Nem a film hibája. Az enyém. Nem jó időben néztem. Ennek ellenére azon kaptam magam jó fél óra után, hogy teljesen beszippantott. Utána pedig? Még ha egy-egy apróságot ki is találtam előre, egyetlen dolgot mondanék: Váó!