Az évszázad mérkőzése: az angol-magyar 1953. november 25-én délután negyed négykor kezdődött. Hónapok óra erre várt az ország. Mindenhol a készülékek köré gyülekeztek az emberek, ott is kitettek rádiót, ahol egyébként nem volt szokás az ilyesmi. Hiszen az Aranycsapat lépett pályára, az… [tovább]
6:3, avagy játszd újra Tutti (1999) 85★
Képek 6
Szereposztás
Kedvencelte 7
Várólistára tette 22
Kiemelt értékelések
Bírom ezt a filmet. Nagyon régen láttam utoljára, úgyhogy örültem, hogy megint előkerült, így magam is becsatlakoztam. Jó volt nosztalgiázni vele, minden értelemben. Azt meg már el is felejtettem, hogy milyen jó kis zenei betétei vannak. (Pedig hát Cseh Tamás!…)
„Jaj, a Helén / Szeme kékje olyan titokzatos, / Mint Tangernél a tenger / Szívem oly hevesen ver […] Úgy várlak havonta, naponta téged én, / Mert tudom, hogy szerelmes vagy belém!… […] Váltok egy jegyet, és odamegyek / Szemed ha nevet én odaveszek!…”
Az ötlet jó, de sajnos nem szeretem Eperjest, és ebben a szerepben különösen idegesítő.
spoiler
A film mélypontja a két rendőr jelenete, akik elhiszik, hogy Eperjes egy szobor.
Öteletes és jó film, csak a vége kissé összecsapott, ráadásul létrehoznak vele egy durva paradoxont.
Ambivalens érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Nem azért, mert nem jó film. Pont ellenkezőleg. Hitelesen át adja az akkori magyar valóságot, ami azóta csak részben változott szerintem. Akár egy görbe tükör lehet a magyar embereknek és pont ezért szomorú is egyben.
akármikor, akárhányszor meg tudom nézni. Eperjeshez élőben is volt szerencsém, csodálatos ember. igazi magyar film. annyira hozták a hangulatot…