52 kedd (2013) 80% 2★

Adott egy nő, aki elvált férjével közösen neveli a saccra kb. 16 éves lányukat. Külön élnek, a kiscsaj meg hol itt, hol ott, de alapvetően az otthona az anyjánál van. Velük él a nagyon fura nagybácsi is amúgy, de ő annyira nem érdekes a történetben, úgyhogy ki is hagyom.
Egyszer csak az anyja bejelenti, hogy arra szeretné kérni, költözzön el az apjához, ugyanis nemváltoztató műtétre készül: férfi akar lenni. Ehhez nyugalomra lesz szüksége, könnyebb lenne az élete, ha nem kéne a lányáról is gondoskodnia. Legyen mondjuk egy év. De minden keddet együtt fogunk tölteni, ha törik, ha szakad, oké?
Kezdődik hát az 52 kedd számolása.

_
Ez egy nagyon fura film volt számomra, sok szempontból. Ezalatt nem a nemváltoztatásra és a transznemű anyára gondolok, azt én simán elfogadom, inkább a lánya viselkedésére. Nem tudom megmagyarázni ezt a dolgot, legfeljebb annyit tudok, hogy a kamaszok hülyék, de nagyon. De ezek itt extrásan azok, szóval nem semmi.
Érdekes a filmnek az az oldala, amit már @adrica is kiemelt (Egyébként kiváló értékelésében), hogy Jane/James irányában ebben a filmben mindenki elfogadó, legfeljebb a volt férj viselkedésében érezhető némi keserűség, de őt sem a nemváltoztatás zavarja igazán szerintem. A legnagyobb problémájuk a dologgal tényleg az, hogy nem tudják megszokni, ezentúl nem azt kell rá mondani, hogy „she”.

A filmet elsősorban azoknak ajánlanám, akik a témája miatt néznék meg. Bár nagyon keveset tudok erről a világról, én élveztem a filmet és a maga környezetében hitelesnek is tűnt. (nálunk ilyen sztori nem fordulna elő) Sokat hezitáltam 7 és 8 csillag között, a merészségéért kapja a 8-at.

_
Van személyes ismeretségemben is olyan fiú, aki tavaly megjelölt egy női nevet, és azt kérte, mostantól mindenki szólítsa így. Azóta női ruhákban jár nyilvánosan is. Míg ezt a filmet néztem, és azóta is, nagyon sokat gondolok rá. Hogy remélem, nem bántotta senki. Hogy remélem, jobban érzi magát. Bár csak futólag ismerem őt, és nem ismerem a történetének a részleteit, de most úgy érzem, nagyon tisztelem őt a bátorságáért.

Az idei LMBT Filmfesztiválon láttam, és bár nem lett a kedvencem a felhozatalból, de határozottan érdemes volt megnézni. Leginkább azért, mert egy teljesen más világot mutat be, mint amit megszoktunk. És nem, nem a transzneműségre gondolok.
Hanem arra, hogy ez a film onnan nézve, hogy milyen értesüléseim voltak eddig, egy scifi. De az is lehet, hogy inkább fantasy. Nem tudja az ember hova tenni az idegen momentumokat. A főszereplővel például szóba áll a családja. Nem tagadják ki a szülei. Nem kap halálos fenyegetéseket. Nem verik meg, nem köpdösik le az utcán. Nem rúgják ki valamilyen indokkal a munkahelyéről. Nem megy tönkre anyagilag. Nem akadékoskodik az orvos, a pszichiáter, a média, az egyház, a kormány. Nem lesz alkoholista, drogfüggő vagy öngyilkos. Támogatást, segítséget kap, mikor szüksége van rá.
És közben szinte hétköznapi problémái vannak. A felnőtté váló lányával távolodnak egymástól. Az apára nem igazán számíthat a gyereknevelésben. A hormonkezelés nem megy úgy, ahogy szeretné. Ausztráliában ez általában ilyen, vagy csak egy szerencsés történetet látunk vajon?
Abban biztos vagyok, hogy transzneműnek lenni nagyon nem egy könnyű lapjárás az élettől. De lehetne mondjuk az alapeset ilyen, vagy valami ehhez hasonló: a szűkebb és tágabb környezet nem teszi nehézzé, szörnyűvé vagy egyenesen lehetetlenné az életet.
Rájöttem közben a pontos műfaji besorolásra. Szerintem ez egy utópia. Legyen az. :)