Bplae Rak Chan Duay Jai Ter Part 2 (I Told Sunset About You 2.) (2021–2021) 96% 17★

Két okból halogattam ezt a sorozatot:
1. Nem akartam elbúcsúzni a srácoktól.
2. Féltem, hogy alúl fog teljesíteni az első évadhoz képest.
Szerencsére, erőt vettem magamon s megnéztem, s egyáltalán nem csalódtam.
Az első évad inkább arról szólt, hogy a két srác hogyan talál ismét egymásra, hogyan lesznek riválisokból ismét barátok, hogyan ismerik fel az érzéseiket s hogyan fogadják el ezeket. A második évad már arról szól, hogy hogyan maradnak meg egymás mellett annak ellenére, hogy az életútjuk más irányba tart, milyen problémák érik őket hosszú párkapcsolatuk alatt, s ezeket miként oldják meg.
Azt szeretem ebben a történetben, hogy teljesen őszinte, élethű és hiteles. Minden, ami itt megtörténik simán előfordulhat bármelyikünkkel, hiszen mindannyian küzdünk olyan problémákkal, mint pályaválasztás, bizonytalan érzések stb. Szeretem, hogy a karakterek nincsenek tökéletesre formázva, mindkettejük követnek el hibákat, de tanulnak is belőlük, és ez teszi egyben nyerssé s élethűvé, így élvezhetővé a sztorijukat.
Szeretem, hogy öt részbe rengeteg érzelem, feszültség, szikra van tömítve, de mégse lett túl sok ez az egész, hanem teljesen természetes a történet lefolyása. Még mindig ámulok azon, hogy PP Krit és Billkin ennyire egymásra tudnak hangolódni, minden szavukat, minden mozdulatukat elhittem. S hiába spoiler. Remélem, látni fogom őket még más sorozatokban is akár együtt, akár külön-külön, mert mindketten remek színészek.
Szerintem ez az a sorozat, ami bizonyítja, hogy igenis lehet minőségi BL-t is kiadni. A sok csalódás után rámfért ez a sztori, úgyhogy ha valami olyan történetre vágytok, ami egy örök klisé szálat, az egyetemi életet egy picit elvontan, de annál varázslatosabban mutat be, akkor nyugodtan forduljatok ehhez a sorozathoz, illetve ennek az előzményéhez.

Muszáj vagyok megadni rá a maximumot, pedig ez nincs annyira jó, mint az első évad. Sok vekengés van benne. Mondjuk az utolsó 10 percben mindent megbocsátottam, mert az a tengerparti jelenet – kezdve a kezdőkép naplementés tájképpel, ami asszociálható a címmel – mindent vitt.
Még mindig lenyűgöző számomra, ahogy ez a két srác együtt él. Minden rezdülésük olyan kifejező, együtt pedig lemosnak mindenkit a vászonról legyen az öröm avagy bánat. Napestig nézném őket.

Nehéz erről a sorozatról írni. Teljesen más, mint az első évad, így nem is igazán tudnám vele összehasonlítani. Érzelmileg szerintem sokkal megterhelőbb. És az igazat megvallva, nagyon sokszor voltam mérges. Ugyanakkor mégis van olyan jó, mint az első.

Hú de utálom a készítőket, hogy a végére mindent elfelejtettem, ami történt x) de egyszerre imádom is őket, amiért ilyen realisztikusan ábrázoltak mindent és a vége <3
Az van, hogy még ha összetörik is a szívünket néhányszor benne, az csak azért van, mert ilyen az élet. Nem minden vattacukorfelhő, nem mindenki tökéletes, hibákat követünk el, de ez után ha elszánt valaki, csak megerősödik.
Nagyon féltem, hogy spoiler

Hát ez egy nagy libikóka volt, izgultam értük. És van, amit jobban élveztem, mint ezt, de el kell ismerni, hogy ez remekmű és igenis felér az első évadhoz, ami azért nagy szó!