Na Hee-Do tagja a középiskolai vívó csapatnak. Azonban Dél-Koreát is eléri a gazdasági válság, így a csapatot feloszlatják. Viszont nem adja fel, nehézségeket leküzdve bekerül egy megmaradt gimnáziumi csapatba, majd később a nemzeti válogatottba.
A gazdasági válság Baek Yi-Jin… [tovább]
Tavaly március óta vártam, hogy végre megjelenjen, és a várakozásaimat teljesen felülmúlta. Tudtam, hogy jó lesz, Kim Tae Ri nem vállal el rossz sorozat-forgatókönyvet és Nam Joo Hyukkal… most őszintén, garantált volt, hogy jó lesz. De nemcsak, hogy jó volt, ez így elég silány kifejezés. Felkavart, nosztalgikus volt az első résztől kezdve és olyan tartalmas volt, comforting… hogy vannak dolgok, amiket nem lehet szóban kifejezni, mégis átjött a képernyőn keresztül csupán a színészek és az operatőr munkája által meg nyilván a stáb összes többi tagja miatt!!. Nem kellettek hozzá szavak. És ezt fantasztikus volt így megélni, igazán értékelem. Életerős volt az elejétől kezdve a végéig. Párszor belógott a kamera és ennyi véletlen találkozás nem létezik a világon, mégis. Ez így volt tökéletes. Szívből ajánlom, megéri.
The soundtrack!!! ♥absolute tear-jerker
Ez a dorama teli van élettel, szomorúsággal, tanulságokkal, nyereséggel, veszteséggel, mindennel is amit egy jó youth drama magába foglalhat :D A vívás téma már megfogott az elején, hiszen nem valami sokszor használt sport/téma ez, de az én szívemhez közel áll, és az izgalmas párbajok nagyoooon jók voltak *tapsvihar*
Igen a vége eléggé megoszto kinek tetszik, kinek nem, spoiler
"A rowdy friendship and passionate love. Because those brief moments are what make your long life shine.” ♥
Ez ilyen tipikus „feel-good drama” volt. :) Imádtam minden percét! A vége miatt mondjuk egy kicsit haragszom… :(
Jó volt nézni ahogy apránként fejlődtek az egyes karakterek közötti kapcsolatok, legyen szó baráti vagy épp szerelmi kapcsolatról. :) Yu Rim karakterét eleinte nem igazán kedveltem, de ahogy lassan elkezdett nyitni az emberek felé, sokkal szerethetőbb lett! Nagyon szerethetőek voltak Hee Doval, miután végre „egymásra találtak”. :) Hee Do kitartása meg nem semmi! Tényleg képes volt a végsőkig elmenni annak érdekében, hogy azt csinálja, amit szeret.
Kár, hogy párosunk végül inkább a karriert választotta, de biztos így kellett lennie.
Hiányozni fog az ötös fogat meg úgy az egész! ♥
Jó kis sorozat volt ez, sok nevetéssel és sírással, bár a vége nem úgy alakult, ahogy vártam… Nagyon inspiráló számomra Na Hee Do karaktere, ha lehetetlennek látszik is a helyzet soha nem adja fel, küzd az álmaiért és kiáll a barátaiért és „a gyengékért”. Az elején jókat derültem a „gyerekes kirohanásain”, de amúgy egy nagyon talpraesett, érett csaj. Baek Yi Jin a „magasból a földre zuhant”, teljes káosz és keserűség az élete, de Hee Do segít neki talpra állni, és lelkileg támogatja a lány. Kettejük kapcsolata lassan alakul a baráti viszonyból, szeretetté majd szerelemmé spoiler. A sorozat lényegében a felnőtté válásról szól, amit egy baráti kör segítségével mutat be, akik mind különböző családi és anyagi háttérrel rendelkeznek. Go Yu Rim, Moon Ji Woong és Ji Seung Wan-nak is megvan a maga problémája, de együtt verhetetlen a csapat…
Már egy jó ideje nem néztem doramat, és nem is értem higy miért nem.
Nagyon tetszik általában a felépitése, hogy röviden de tömören betudják mutatni a történetet és nem minimum 100 részből áll.
Ez a sorozat is csak úgy nézette magát, vártam már, hogy mikor nézhetem a következő részt. Nagyon megkedveltem a szereplőket, bár sajnálom, hogy ez lett a vége, de nagyon szépen lezárták. Elég motiváló volt a történet és Na Hee-Do hozzállása engem is ösztönzött, hog küzdjek a céljaimért, szóval már csak ezért is megérte megnézni.
Na Hee Do: People must be losing something. But it has nothing to do with me. It's adult stuff. I'm just eighteen, too young to lose anything. The stuff I have can't be lost. For example, my dream and admiration.
(The peeing boy statue is broken.)
Na Hee Do: YA!
Baek Yi Jin: Damn it.
Na Hee Do: You hurt the peeing boy!
Baek Yi Jin: Who got hurt again?
(She points in the direction of the statue.)
Na Hee Do: The peeing boy can't pee anymore. Don't you see that?
(She points at the gate.)
Na Hee Do: No newspapers. We said we don't want newspapers. Why did you ignore that and turn him into a eunuch? Damn it, don't you hear me?
(…)
Baek Yi Jin: Do you mean that fake statue? The original one is in Brussels.
Na Hee Do: That's fake? There's actually an original? Anyway, is it okay for the peeing boy to be unable to pee if it's a fake? Everyone has a right to pee!
Na Hee Do: Everyone told me to quit fencing. (…) But I didn’t. (…) Why? Because I still find it so much fun.
Grandmother: Not something you have to do. What's your dream?
Kim Min Chae: Adults never accept it if we say we don't have a dream. Do we need to have one? People only talk about getting a job.
Baek Yi Jin: Jót nevettem rajta. Utána nem tűnt nagy dolognak a saját kudarcom. Megértem, miért fordítottad komédiába a tragédiát. Honnan jött az ötlet?
Na Hee-Do: Sok mérkőzést elvesztettem. Nem hagyhattam, hogy minden vesztes nap tragédia legyen. A nevetés segít felejteni. Felejtened kell, hogy továbbléphess.
Ji Seung Wan: Csak két hely van a világon, ahol számokat aggatnak az emberre, egy helyre gyűjtik, és falak közé zárják őket: az iskola és a börtön.
