Mindazonáltal (2021–2021) 78% 45★

Jóindulattal megadom rá a 9-et, hátha valaki úgy jár, mint én,hogy kicsit megretten a %-tól. Merthogy ez nekem egészen tetszett, ami engem lep meg a legjobban. :D Valamiért nagyon vonzott a sori és úgy voltam vele, ha nagyon nem jön be, akkor majd max abbahagyom. Elengedtem minden elvárást és csak néztem, valószínűleg emiatt tudtam élvezni is, pedig maga a sztori nagyon nem az én asztalom. Sem a szerelmi háromszögeket, sem ezt a huzavonát nem szoktam bírni. Mondom, meglepő. :P
Teljesen megértem, miért nem tetszett sokaknak, mégis, engem megfogott a hangulata, a zenéje, a színészek közötti kémia. Imádtam a többi párt is, főleg Sol kapcsolatát, őt magát, és amúgy a színésznőket is, rájuk fogok keresni.
Emellett úgy éreztem, hogy ez az elfuserált kapcsolat nagyon valós, sokan beleesnek egy ilyen helyzetbe, egy nárcisztikus és egy áldozat úgymond. Itt azért nem volt olyan horror a dolog, mint a való életben tud lenni egy ilyen kapcsolat, egyrészt a női karakter azért rendesen küzd, hogy ne veszítse el önmagát, másrészt a férfi is alakul és változik. Igazából még tetszett is, hogy nem lesz belőle hirtelen tökéletes pasi, az nagyon irreális lett volna.
Érdekes volt nézni, hogyan is néz ki egy ilyen huzavona kívülről, vagy belülről. Attól függ, honnan nézzük.
A másik srácot nagyon sajnáltam, de ennyi, nem estem sl syndromaba. Na, pont az ő karakterénél éreztem azt, hogy meg van írva, nem olyan életszerű.
Szóval ennyi, nekem bejött, iszonyat gyorsan le is daráltam.
Ps.: Jaj és a végén a mű szuper lett. Kicsit sejtettem, hogy a törött darabokat is fel fogja használni. :) Nagyon átjött a szimbolikája is.
Ennyi. :)

Erre a k-dramára is véletlen bukkantam rá, kicsit tartottam is tőle, hiszen a snitten nem áll valami magas százalékon, de pozitívan csalódtam. Főleg abban a tekintetben, hogy volt benne LMBTQ+ szál, ami sajnos nagyon ritka k-dramákban! Imádtam Sol karakterét, és nagyon szurkoltam, hogy boldog legyen végre. A főszereplők kapcsolata számomra vegyes volt… nekik is szurkoltam, és reméltem, hogy Jae-eon pozitív irányba kicsit megváltozik, mivel a kettejük közötti kémia tökély volt. Mindeközben azért Do-hyeokot sajnáltam, mert ő igazán jólelkű ember, és mégis hoppon maradt. Jól bemutatja (két példán keresztül is), hogy milyen szerencsétlen dolog, ha az egyik személy jobban kötődik, míg a másik csak szórakozni akar. Sokszor utáltam Jae-eont, de a végére valamennyire – ha nem is megkedveltem – el tudtam hinni, hogy jobb emberré vált, azáltal, hogy szép lassan rájött az érzéseire.