A Twenty-Twenty olyan húszéves fiatalokról szól, akik keményen küzdenek azért, hogy megtalálják az álmukat, miközben életükben először megtapasztalják a szabadságot és a felelősséget, a húszéves szerelmet, álmokat és valós problémákat mialatt felnőtté válnak.
Kedvencelte 1
Várólistára tette 21
Kiemelt értékelések
Igazából tetszett. Nagyon szurkoltam Dae Hee-nek, hogy végre ki merjen állni magáért. Mondjuk így , „kívülállóként”, én sokkal durvább dolgokat mondtam volna. Hyun Jin is cuki volt, szerettem a párosukat. Bár a vége felé már-már sajnáltam, de nagyon nem bírtam Ha Junt. Amúgy elég érdekes, hogy a plakáton a tekintete gyakolatilag lyukat éget Da Hee fejébe… Mindent összevetve, a fő- és a mellékpárocska cuki volt, bírtam Hyun Jin barátait is. Bár néha felpofoztam volna Da Hee-t, hogy nyissa ki végre a száját, és álljon a sarkára, Hyun Jin-t, hogy ne csak bámulja a „párocskát”, hanem „fogja a nőt és fusson”, és Ha Junt is, mert még az arcán lévő két szexi anyajegye sem vett le a lábamról, annyira rühelltem a karakterét.
Nem volt rossz, szép kis szösszenet, de a kihívás nélkül biztosan nem kezdek bele. Rólam is szólhatott volna, mert egy korosztály, mégis tőlem ez nagyon távol állt. Legalábbis ez a fajta kivitelezés, mert szépen boncolgatta a felnőtt-témát, a szülőtől való szabadságot, önmagunk megtalálását, a szerelmet, a bulizást. A szülő-gyermek vonalnak örültem, mélyítette a cselekményt, mégsem lett minden megoldva egy rész alatt. Ez egy folyamat, és ezt szépen ábrázolta. Viszont a három főszereplő teljesen hidegen hagyott, annál inkább a mellékszereplők, akiken nagyon jól szórakoztam. Főleg loud kiden, akinek sosem fogom megjegyezni a nevét, de imádtam a srácot. Még annyi, hogy a folytonos techno-zene a jelenetek alatt engem kifejezetten frusztrált, mert szerintem ez a tipikusan elázott buszon ülős zene, amire csak hintáztatod a fejed. :D
Olyan aranyos kis sorozat volt. A részek rövidek voltak (néha már nagyon is), a történet gyorsan kibontakozott. Kedvencem Hyun Jin és Da Hee párosa volt, és az ő tiszta (néha a szülők és Ha Jun által megnehezített) szerelmük. Vicces volt a loud kid és a tall kid, rajtuk sokat nevettem. Örültem, hogy a loud kid spoiler Akit nem szerettem az egyértelműen Ha Jun volt. Az OST-ból egyértelműen a Just like the rain-t és a Pentagon: Twenty-Twenty-ét emelném ki. Mind a két szám nagyon fülbemászó. Összességében tetszett, ajánlom.
Óóó, nekem ez most nagyon tetszett.
Tetszett, hogy a részek rövidek voltak, ez most jól is esett.
És nagyon örültem hogy sok ismerős arccal is találkoztam. :D