A történet egy egyetemi kosárlabdacsapatról szól, amelynek tagjai már számos meccset megnyertek, így bizonyítva tehetségüket és kitartásukat. Ezért a csapatkapitány, Hoang Dang arra kéri az egyik tanárt, hogy bővítsék a csapat költségvetését. Sajnos azonban az iskolának erre nincs pénze, így úgy… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
krlany
Websorozat, nyilván nem túl nagy költségvetéssel dolgozik. Világot megváltani sem fog, de elég aranyos sorozat volt ez a vietnámiaktól.
Mindenesetre kezdem megszokni, hogy a főleg thai, és úgy látszik vietnámi sorozatokban is szereplő transzvesztitákhoz a „drámakirálynő” sztereotípia csatlakozik. A két anyuka itt azért elég visszafogott volt.
A kis költségvetés sok mindenütt visszaköszönt, pl. hogy a zenei klub tagjai nem tudnak zenélni, gitárakkordok nagy ritkán ha feltűnnek, többször ismételt utcaképek stb. Az ötlet viszont jó, a forgatókönyv elmegy, a szereplők kis bénák, de aranyosak… és ami fő, van egy szponzoruk, így még az is lehet, hogy lesz 2. évad.
supermario4ever
Az első felében egy kedvesen bugyuta sorozatnak gondoltam. Nagyjából ilyennek is képzeltem el a vietnamiakat, akik Vietnamban élnek, hogy nyitnak a világ felé, szeretnék megmutatni magukat, meg is vannak az alapok, de sokat kell még tanulniuk.
De a második felére kiderült, hogy sokkal többet annál, mint amennyire eleinte tűnt. Az egy dolog, hogy alacsony költségvetésű a sorozat, de olyan dolgokban is elvérzik, mint a például a logikus történetvezetés. De az ismétlődő snittek, jelenetek mellett olyan amatőr hibákat is megengedett magának a stúdió, hogy teljes jeleneteket teljesen hang nélkül vettek fel. Ezt egyszerűen nem lehet megtenni! Ahogy az is rettenetesen gagyi volt, ahogy a zenész srácok közül a gitáros teljesen nyilvánvalóan úgy pengette a húrokat, mint aki először vett a kezébe gitárt. Nem lehet a nézőkkel úgy bánni, hogy „te csak pengess, ahogy tudsz, a nézők úgysem veszik észre”, mert észreveszik! És ehhez nem is kell gitárosnak lenni. Arról már nem is beszélek, hogy még annyira sem adtak a látszatra, hogy legalább valami gitáros zene menne, ha csak pengetős hangszerük van, és nem egy kompletten hangszerelt dal. A 11. részben a rapes, táncos jelenetek meg aztán a legalja volt… Sehogy nem kapcsolódott a sorozathoz, és még a napnál is világosabb volt, hogy nem ők énekelnek, rapelnek.
Az LMBT jelenetek is nagyon furcsák voltak. Nem hittem volna, hogy pont Vietnamból látok transzvesztita „anyukákat”, meg tanárokat. Abból az országból, ahol az emberek sokáig konzervatív módon éltek, kizárva minden nyugati trendet. Örültek, hogy kiheverték a háború borzalmait, épp csak fellendülésnek indult az ország, de máris messze megelőzték LMBT-témában a melegházasságot legalizáló Taiwant és a Ladyboyokról messze földön híres Thaiföldet. De annyira idióták voltak azok a jelenetek, hogy meg merem kockáztatni, hogy a készítők is végigröhögték az egész forgatást, mert ezt ép ésszel nem lehet bírni. Vagy a másik eset az, hogy Vietnam még mindig annyira elmaradottnak látja magát, hogy úgy gondolták, nyugat már sokkal előrébb jár LMBT-témákban, és már mindenhol jelen vannak, hogy akkor behozzák ők is mindenhová. Mint az a Forma 1-es versenyző, aki teljes gázzal a hosszú egyenesben jól lehagy mindenkit, csak aztán nem veszi észre a kanyart és teljes erőből a falnak csapódik.
Ami viszont pozitívum, hogy a romantikus jelenetek szépek voltak. Ott is volt egy-két bugyuta jelenet, de a tanár és a diákja közti kapcsolat szépen alakult, és egész átélhetők voltak az érzelmeik, belső vívódásaik. Szintén nagyon tetszett, hogy hetero pár is volt. Tehát nem az a tipikus meleg sorozat, ahol még a legutolsó mellékszereplő is olyan meleg, hogy annál már csak heteróbb lehetne, hanem bemutatja mindkét oldalt.
De mindent egybevetve, rengeteget kell még fejlődnie a stúdiónak, hogy elhitesse velem, hogy megéri követni a munkásságukat. Az alacsony költségvetés nem mentség arra, hogy abban is gyengélkedjenek, amihez nem kell pénz.
