Filmes Idézetek Játék zóna

– Na, mi volt ma az iskolában?
– Felavattam az új klumpámat.

Ne adjon parancsot! Kérjen!

– Szóval, téged miért csuktak le?
– Feka vagyok.
– Komolyan?
– Komolyan. Elmeséljem? Jövök ki nyugiban a könyvesboltból, de elkap egy zsaru. Egy fekete srác nemrég kirámolt egy üzletet Newarkban, mire én: hónapok óta nem jártam Newarkban! Erre elkezd gyepálni a stukival, hogy ellenálltam a letartóztatásnak.
– Te jó ég, és erre?
– Mondom neki, hogy én nem álltam ellent, kérem, hagyja abba az ütlegelést.
– De nem értem, hogy tudtál ilyen higgadt maradni.
– Ide nézz: dagadt, fekete hapsi vagyok és két homokos apám van. Egész életemben folyton szórakoztak velem. Már nagyon-nagyon rég megtanultam, hogy semmi értelme felkapni a vizet ahányszor pár agyatlan surmó piszkálni kezd. Legvégül a világegyetem úgyis úgy alakul, ahogy kell neki. Ráadásul boldoggá tesz az óriási farkam.

Én mindig igazat mondtam. Akkor is, ha hazudtam.

– Az őrök?
– Az őrök?
– Az örök világosság fényeskedjék nekik.

– Kötényt le, fegyvert kézbe!
– Mi szakácsok vagyunk!
– Ma hideget eszünk! Fegyvert a kézbe és utánam!

– A tűz jó meleget csinált mindenütt. De nem tart soká.
– Már mi se nagyon.

– Ön adta ki a parancsot!?
– Hát persze, hogy én adtam ki!

Miközben az emberek kik rajongtak érted már nem imádnak, miközben meghalnak, továbblépnek, mikor hátrahagyod őket, ahogy hátrahagytad a szépségedet, az ifjúságodat, miközben a világ elfelejt, miközben felismered múlandóságodat, miközben egyenként elveszíted jellegzetességeidet, miközben megtanulod, hogy senki se figyel és soha nem is figyelt, csak az útra tudsz gondolni. Nem arra, hogy honnan indulsz vagy hogy hová érkezel, csak az útra.

Visszük a hullákat!