Gyerekkorom legmegrázóbb, legsötétebb meséje. Már az első öt perctől sokkot kaptam anno, szörnyen durva és brutális volt az egész. Mégis szerettem és szeretem a mai napig, mert az üzenete kortalan, a kedves szereplőkkel és a szép zenékkel pedig befogadhatóvá tették mindenki számára. Bár gyerekként is megvolt a magam kis teóriája velük kapcsolatban, mai napig úgy gondolom, hogy a tompításként használt vízköpők rontják az élményt. Frollo szerintem a Disney legdémonibb gonosza, a Hellfire viszont az abszolút kedvenc dalom a stúdiótól. Nagyon ritkán szoktam megnézni, mert engem kifejezetten megvisel, de attól még nagyszerűnek tartom.