Legelőször gyerekfejjel láttam, amikor szinte fel sem fogtam, mit látok, mi történik lélektanilag a karakterekkel, azóta pedig eltelt pár év, mégis nagyon tisztán emlékeztem az egész filmre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ennyire nagyhatású film. Egy remekmű A zseniről, a komolyzene géniuszáról.
Természetesen a film egyik legmeghatározóbb része maga a muzsika, viszont a színészek mellette elképesztően fantasztikusak. Tom Hulce-t nézve nem is tudom, kit látok, egy zsenit vagy egy őrültet. Vagy inkább mindkettőt. Mintha zenét lélegezne.
Nagyon jó dráma. Nagyon jó. Végig megoszt, mert a dramaturgia teljes hatása alá von, majd szinte azonnal újra és újra elképeszt, és ezt végig váltakozva. A történetvezetés nem ereszt, a hang- és képvágás megint csak briliáns. Salieri személye pedig egy külön beszédtéma. A középszerűek szentje.
Zseniális darab, elnézést, nem tudok róla nem szuperlatívuszokban beszélni.