Az első rész egy icipicit jobban tetszett, de azért még mindig nagyon szeretem. Fogatlan szívem legkedvesebb sárkánya. :) Annyira cuki, hogy nagyon.
Jól érzékeltették az idő múlását, Hablatyon és a többieken is látszik, hogy milyen sokat változtak.
Nagyon haragszom a szomorú fordulatért, ráadásul pont így. O.o Szörnyű, kicsi koromban biztos nem szerettem volna emiatt, nem tudom, miért kell mindig megölni valakit a mesékben. Ezért nem szerettem soha a Bambit meg az Oroszlánkirályt olyan igazán nagyon. (mindig elpörgettük a halódós részeket)
A kép világ nagyon szép, főleg a helyszínek. A gonosz sárkánytól félnék. :) Ó, és csak én gondolom úgy, hogy Pléhpofa meg Valka nagyon hasonlítanak Merida szüleire?
Szóval szerettem, a történet érdekes, fordulatos és mindenféle érzelem megtalálható benne. #bár a depit szívesen kihagytam volna# És el ne felejtsem megemlíteni, milyen jól szórakoztam rajta, amikor Kőfej belezúgott Eret fia Eretbe. :D