Mivel az előző Homoki-film meggyőzött róla, hogy nem minden természetfilm való nekem, gondoltam, hogy nézek egy kifejezetten gyerekeknek szólót, de ezzel is befürödtem.
Már az elején tövig rágtam a körmöm szegény Pletyka miatt, szóval baromira nem tudtam arra figyelni, hogy a nádi élővilágnak milyen madarai élnek arra fele. Aztán jött a pocok halála a kilátónál, amit megint bő egy percen át nézhettem, ahogy Pletyka szétmarcangolja (igen, igaziból). Szóval nem, nekem az ilyen nyers, realisztikus ábrázolása a természet rendjének kiborít.
Összességében azt viszont nagyon jó ötletnek tartom, hogy a három jóbarát szemszögéből mutatják be az állat- és növényvilágot, de itt is voltak bőven olyan részek, amik miatt, ha gyerekkoromban láttam volna, biztos, hogy sírógörcsös rémálmaim lettek volna.
De alapos volt ez is, szó se róla, ízig-vérig természetfilm a jobb fajtából, még ha én – ehhez is – gyenge vagyok is.