Roppant érdekes volt látni azt, hogy majd' 20 évvel ezelőtt mit tudtak, mit gondoltak az autizmusról. Maga a film pedig amolyan keserédes, vagy nevetve sírós. Sajátos hangulatú és tanulságos.

Dustin Hoffmann-t mindig is szerettem, zseniális színész, ezt ebben a filmben is vastagon aláhúzta.
Viszont Tom Cruise-zal bajban vagyok… ez az alakítása talán még a nézhetőbbek közé tartozik, de sajnos nagyon-nagyon-nagyon nehéz elvonatkoztatom attól a pökhendi, napóleon-szindrómás ficsúrtól, aki lett belőle. Nálam ez sajnos rányomja a bélyeget mindenre, pedig valaha mennyire szerettem….!