Ki ne kívánna magának egy olyan oktatót, akire érdemes figyelni – aki nem csupán „egyentudást” közöl, hanem felébreszti a kíváncsiságunkat egy adott témával kapcsolatban? Továbbá: Ki ne szeretne olyan osztálytársakat, akik érdeklődő, energikus jellemmel bírnak? Ebben a filmben mindkettőt megkapjuk, és épp ez teszi olyan különlegessé: képes belevonni a passzív nézőt a vásznon megjelenő aktív közösségbe.

A történet kiválósága mellett a színészek alakítása is lenyűgöző. Ha jobban odafigyelünk, észrevesszük, miért tűnik olyan élettelinek és lüktetőnek ez az alkotás: még a háttérben zajló események is nagy gonddal, odafigyeléssel történnek. Még ha épp nem is az adott szereplő van a középpontban, folyton a jelenetnek megfelelően változik a színész testtartása vagy arckifejezése.

Keating tanárúr nekem is adott egy fontos tanácsot útravalóul: találd meg az egyensúlyt a társaid iránti és az önmagad iránti kötelességek között, mindig légy egyenes beszédű, és bármit teszel, tedd tartással.