Eddig azt hittem, hogy az Egy szöszi szerelme Forman legnagyobb műve, de ez csak azért lehetett, mert ez a mestermű kimaradt. Groteszk politikai parabola, szatíra, amely viszont egészen, olykor fájón élet- és valószerű, semmilyen további magyarázatra nem szorul. Eközben talán az egyik legszórakoztatóbb film, amit valaha láttam, azt pedig biztosra mondhatom, hogy soha ennyit (és ilyen jót) filmen még nem röhögtem. Egészen kiváló alkotás, a magyar újhullámból talán Bacsó próbálkozott e hang megütésével, de a Tűz van, babám!-hoz képest még a Tanú is melodráma.