Őszintén kicsit többre számítottam, valahogy a főszereplő nem tudott a szívemhez nőni, és sokkal jobban érdekelt a boszorkány. Song Ji Hyo egyszerűen gyönyörű volt, a ruhái is mesések voltak. Az ételek meg nagyon guszták voltak, szívesen megkóstoltam volna őket – már ha nem félnék a következményektől. Az epizódsztorikon jól el lehet filozofálni, kívülállóként nyilván könnyű ítélkezni, de azért nagyon sajnáltam az egyik lányt a döntése után. A vége nem volt igazán rossz, de elég gyors volt, nagyon sajnáltam, hogy nem jutott benne idő a boszi és Oh kapcsolatára, mert jobban érdekelt volna, mint „noona” meg a kiskutyaszemű csávó „szerelmi élete”.