Igazából szeretem azokat a filmeket, amik mást hoznak, mint amit az előzetesük ígér, hiába nézted meg vagy százszor és később minden képkockáját beazonosítod a filmben.
A párhuzam a Csillagainkban a hiba-val nagyon adja magát, csak egy gondolat ezzel kapcsolatban: a Csillagainkban a hiba a szerelemről szól, az első szerelemről nagyon bájosan és keserédesen, míg az Én, Earl és a Csaj, aki meg fog halni az életről szól és arról, hogy légy akármilyen szociális krumpli, a felnövés utolér.
Zavarba ejtően magamra ismertem a főszereplő Gregben – azzal a különbséggel, hogy engem többször vertek meg a suliban, mint őt – és nagyon-nagyon megszerettem őt. És hát a többieket is, nem akarok spoilerekbe belemenni, de ennek egy alapfilmmé kell(ene) válnia.
Amúgy nagyon indie, nagyon szépen fényképezett, valamint nem vagyok olyan nagy filmelemző/szakértő, de jó pár kamerabeállításnál feltűnt, hogy „hú, ez tök jó”.

És most megyek kicsit ölelgetni a párnámat.