Hrabal, Menzel, hetvenes évek, visszapillantás a századelőre, vagy még régebbre, a századvégre. Élet, életöröm, nevetés, erotika, Maryska szépsége, a hosszú haja, Pepin bácsi zseniális üvöltve beszélése (Kern András tolmácsolásában), az anekdótái és elsősorban a gyárkémény teteje…
Bármikor nézem vagy olvasom, újra rádöbbenek, hogy az élet sava-borsát nem is annyira a gigászi összefüggések adják, hanem a mindennapi apróságokhoz való hozzáállásunk.
Nagyon szeretem! (S Hrabal sörözőjét nem találtuk meg Prágában… :-( )