Talán az összes olyan jellemző megvan itt, amivel az ember belső vagy külső nézetből találkozhat, ezáltal érzékenyít is ebben a témában. Az idősek otthonából is nagyszerű elemek lettek beemelve – pl. hogy összezárnak egy szobába egy idegennel, akivel azután együtt kell élni, ezt egy jól megfogható és átadható érzésként mutatták be. Az étkezések is közösek lesznek és sosem magányosak, illetve amikor már egy otthonban ez is magányos tevékenységgé válik, akkor ez is egy átérezhetően rossz fordulat.
Megjelenik és végig megmarad a segítségnyújtás, empátia, kalandkeresés igénye is, a találat pedig realista. Amikor kiszöknek az öregek kalandra, elgondolkodtam, hogy mit hoznak vajon ki belőle, féltem a romanticizálástól, de ez egy jó film, minden perce valóságos és kincs.