Minden egyes momentumát imádtam, nekem sokkal jobban tetszett, mint az első, pedig nem volt annyira poénos. Pont az vett meg, hogy ez a rész ilyen érzelemdúsra sikeredett. Persze azért óhatatlanul is vigyorogtam rajta nem keveset, dehát a vége az tényleg pityergős lett. Így nekem nem volt bajom az ábrándozós jelenettel sem, egy ABBA-musicalbe ez bőven belefér.

A fiatal Donna már a Downton Abbey-ben is kedvencem volt, Collin meg örök kedvenc, ez most is így volt. Szerintem Cher is nagyot ütött a végén.